Lájnel Ricsi s a szongbukk

Nem mintha egyetlen problémám lenne.
A világ szarik az én dolgaimra, én is a világ dolgaira.
Így leszünk kvittek.

Némi csodálkozással hallgattam a tengerparti kocsmazenészeket, amint egy szál szintetizátorral gyúrták a Lájnel Ricsi -féle slágereket, szinte eredeti hangzásban. S snúrban gyúrták, egy egy énekes adta hozzá saját elképzelését s tehetségét, hogy lett amilyen lett, de a zenei alap gyanúsan jó volt legtöbb esetben.
Gondoltam ez van öcsém, egy akármilyen kocsmazenészben is lehet megannyi tehetség s ilyesmik. Őszintén irritált kissé, hogy csak úgy mellékesen egy egész zenekart szedett ki a szintiből. Hogy azért van ecet abban az emberben, na.

Van nekem ez a fapados Yamahám. S van ilyen lehetőség, hogy számítógéphez lehet kapcsolni. Na de megörvendtem, mert gondoltam, hogy nem kell hangkártyán keresztül bajlódni, hanem direkt összeköti magát valamilyen keverő programmal. Gondoltam én ezzel a „simplist” egyszerűsített agyammal.
Végre szakítok időt, kihasználva derékfájásos időszakomat, mikor pihentetnem muszáj a derekamat, no nem mert ajánlatos, hanem mert egyszerűen mozdulni is nehéz vele, hogy installáltam a szintivel járó CD-t.
Hát elég nagy volt a csalódásom, és rácsodálkozásom, hogy teljesen másról van szó. Persze én bunkó, aki visszamaradt a szalagos zenevilágban és a valósan, fizikálisan tekerhető potmétereknél, azt hittem ez a kapcsolat egy fajta munka lehetőség lesz és dejó lesz vele alkotni. Már láttam magam előtt, amint kipötyögtetem derékfájásos óráimban a dobhoz való zeneanyagot, s milyen jókat fogok keverni. S aztán dobolni, ama bizonyos méter zene „masterpiece”-ére.
Tulajdonképpen ez a számítógépes kapcsolat arra van, hogy a kedves és virtuoso tengerparti kocsmazenész fel tudja tölteni magának a Lájnel Ricsi -féle slágereket midi formában a szintijére s azt egy gombnyomásra elindítani. Tulajdonképpen a virtuoso „művész” egy operatőr, aki a megfelelő időben a megfelelő gombot nyomja meg. Legfeljebb a szóló részen, ha nincs éppen tárogatóssa vagy harmonikássa, ki a lavjuból csináljon egy menyegzőt a szóló idejére, akkor kénytelen a dallamot egyszólamban kipötyögtetni. De csak a szóló részre. A többit végzi a midi mátrix.
A lényeg, hogy mégis kell profi hangkártya. Nem úszom meg.

Na de mégsem oly fekete az ördög. Mert pár napi csalódást végülis felfedezés követte. Hogy a szintin van olyan lehetőség, hogy a midi-s zenekart hangszerekre bontja, azok külön csatornán szólalnak meg, és azokat ki lehet kapcsolni, illetve el tudom dönteni melyik hangszer marad és melyik nem. Például letöltöm nyóc dollárért én is a Lájnel Ricsit midiben, és ki tudom szűrni belőle a dobot, amire rá tudok én játszani. Persze az már ugyancsak cuccos, de van ilyen.
Szóval, mégis van benne valami. Elvégre ilyen bunkóknak csinálták mint nekem, de ezt én nem tudtam.
Sosem tudtam mit jelent, mikor egy szintit árultak a neten, hogy tele számokkal adják. Hát ezt, hogy tele van Lájnel Ricsis midikkel.
S a szintimhez járó usb bemenet az egy usb memóriára van kigondolva, hogy akkor azon van nyócezer midis Lájnel Ricsi, s gyakorlatilag mindegy, hogy az ember tengerparton vagy esküvőn villogtatja virtuozitását, van repertoár, amiből DJ-kedni lehet.
Gyakorlatilag egy ilyen szerszámból meg lehetne élni.

Nem másért akarom én ezt a sajátos megoldást a doboláshoz, de nem jön be nekem ez a coverezés, hogy zenére doboljak. Borzasztóan zavar, hogy az eredeti dobolást is hallom. Meg aztán dobolásom is más. Másképpen érzem a ritmust. Nekem kell érezni, nem a kész dalra idétlenkedni.
Ezért is követte inkább frusztráció legtöbb dobgyakorlásomat. Nem találtam az összhangot. Lehet, hogy csak én vagyok speci ilyen érzékeny, de tény, hogy nem tetszik.
Pötyögtetek itt egy két akkordot, trekkelem is a szintire, és érzem, hogy jó lesz. Érdekes, mert lemondtam a zenére dobolást, s arra koncentrálok, amit a szintin pötyögtettem, s beindul bennem is a ritmus. És mintha a technikai dolgok is inkább bejönnek. De még nincs a szinti dobközelben. Technikai feladatok várnak még rám. Hangkártya, hangfal s ilyenek.
Na de addig is műhelykedek a szintin s gyűjtöm az anyagot. Minden esetre érdekes dolog ez a szintizés is. Mindig is szerettem a szintiket. Igaz a gitárokat is. Mindent ami zenével kapcsolatos.
Csak kimaradt az életemből.
Pótlom vagy se? Talán nem is ez a lényeg.
Asszem valami olyasmi ez az élet, amint Jézus mondta valahol: „munkában találtatva...”. Ha nem is így, de valami ilyesmi.

Mondom, nem ez egyetlen problémám. De azért csinálom, hogy ne dilózzak be a többitől. Az igazi problémáktól. Így talán kvittek leszünk...:-)

2 megjegyzés:

  1. http://moly.hu/konyvek/dave-phillips-linux-zene-es-hang

    Szia!
    Amikor megjelent a belinkent könyv, én is belelkesedtem, és összekötöttem a Casiomat a számítógépemel, és egyre-másra töltöttem hozzá keverő és ritmus és egyéb programokat a kottázóig, csak azt nem vettem figyelembe, hogy van 40 év lemaradásom a témábam. Mertogy sem a zenei alapok nem akarnak előjönni, sem a MIDI nyelvét nem beszélem profi módra.
    Az én hangszerem is ismer 99 nótát, nincs memóriája, tehát nem tudom áttölteni, csak a midi vezérlő programot. Mondom egyszerűbben, a számítógép a hangszert használja hangkártyának.
    annak meg kevés ez a műanyag játékszer. Ettől a win3.1 és dos-ra készült Turlte Beach hangkártyám jobb hangmintákkal dolgozott.
    Ma már ott tartok, hogy szinte csak zongora hangot állítva be pötyörészem rajta, de ritkán jut ezembe.
    Most levettem a szekrény tetejéről, mert Péter - remélem nem olvassa - mutatott egy darabot a Ref énekeskönyvből, én meg a kottából láttam, hogy nem azt játssza.
    Viszont nekem meg nem áll össze a kép. Mintha olvasáskor a betűket olvasnám fel egyenként, és se ritmus, se összekötött dallam.
    Pedig nem rossz lelazítani az ujmozgásomat a csalánszedés, kukoricadarálás után.
    Ha a hátad pihentetésére használod, akkor ne mérgelődj! Arr mindenképpen jó.
    Ha meg ilyen Timidity programra vágysz, akkor kösd fel a fehérneműt, mert hetekig csak értelmezni fogod, mire valamit kicsikarsz belőle. (Ha jól tudom, van windowsos verziója is)
    Még az ütötte meg a 'fülemet', hogy a hallatszó dob zavar játék közben.
    Ha zenekarban játszanál, ott is van két ütős egy jamsession során nem egyszer. A zene az alkalmazkodóképesség egyik legjobb edzője. Ne add fel miatta a jókedvedet!
    Jó játékot kívánok!

    VálaszTörlés
  2. Egy kicsit be is szartam ettől a számítógépes DAW-tól...kellett két nap amíg megértettem mi is az a DAW. Na mindegy. Adott volt nekem egy haverom ezelőtt nyóc évvel egy ilyen DAW-ot, azt mostanában fel is instaláltam. Ugyancsak vakarózom rajta, mert nem az én logikám szerint működik, s régi is a progi, vannak újabbak, egyszerűbbek. Kinéztem egy profi külső hangkártyát, adnak hozzá rendes DAW-ot, megnéztem a jutubon, sokkal egyszerűbb a kezelése...Ez majd remélem világosságot hoz az agyamba...én menet közben tanulok, úgy hogy feltétlenül beverem párszor fejem. Másképp nem megy. Csak először el kell adnom pár mutyi bútort, s régebbi szerszámokat, amiket már nem használok. Háztartásból ki van zárva mindennemű fejlesztés...
    Na meg valakit gépről kísérni azért is szar, mert például találtam egy srácot, nagyon jól énekli a Shrekkes hallelúját magyarul, zongorán is kíséri, de átmeneteknél kicsit felgyorsul, s nehéz nekem kitalálni mikor gyorsul, de gyakorolva megtanultam mikor gyorsul. De nekem nem élvezhető. Meg aztán felvételekben hallom a kevert dobok visszhangjait, az ami zavar. Amelyik számban, például bluesokban nemigen kevernek visszhangot, ott nem zavar.
    De nem is biztos, hogy kezdő dobosnak jó túl elkomplikálnia a tanulást sem. Egyszerű dolgokra jó játszani. Egyszerű de lüktetős. Nem ilyen angol lebegősökre, ahol soha semmi nincs összhangban, se dallam, se semmilyen vonal, fene tudja milyen elgondolású zenéket találnak ki ezek az angolok. Nyávognak, trilláznak, de se dallam, se ritmus...mit lehet azon élvezni?
    De majd kialakul. Mint ez a világ is...

    VálaszTörlés