Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Pikógazdaság

Volt idő, amikor a kis és közép vállalkozásokra vonatkozó hírekre, törvényekre felkaptam a fejem, gondolván, hogy rólam is szól. Aztán felvilágosultam, hogy nem, nem rólam szól. Kis vállalkozásnak számít egy valamit érő cég, több alkalmazottal, a kis és közép vállalkozás megszólításból inkább a közepet kell érteni, például ha van húsz üzleted, legalább két benzinkutad, de minimum egy harisnya gyárad, a kis szócska valószínű tévedésből került oda, vagy bátorításként a közép felé törekvőnek.
Arra a kérdésemre, hogy a magamfajta műhelyes melyik kategóriába soroltatik, a szakember azt mondta: valószínű az engedélyezett fizikai személy kategóriában van a helyem.
Interneten mindenféle vállalkozói és ügyvédi honlapokból kiboncoltam, hogy gyakorlatilag az én helyzetem nem létezik. Jogilag van rá magyarázat, ha legalizálni akarom a műhelyemet, a legközelebb fekvő megoldás, az engedélyezett fizikai személy státus kiváltása, de hogy mégsem jó nekem, megpróbálom elmagyarázni.
http://hazaeshaladas.blog.hu/
Törvény szerint az engedélyezett fizikai személy, ami alatt alsóbb rendű vállalkozói státus nincs, köteles egy akármilyen számolás szerint egy minimális társadalmi adó csomagot fizetni, ami meghaladja a havi 400 lejt, akkor is, ha legális jövedelme egyenlő a nullával. Ezt igazán nem értem, honnan remélik, hogy a semmiből csinálok nekik havi 400 lejt?
Hogy ne maradjak buta, elmentem az állami iparkamarához, ahol a cégeket s a mindenféle engedélyeket bejegyzik, ismerőssel mentem a tanácsadói irodába, mert itt csak ismerőssel szakítanak időt arra, hogy egyáltalán szóba álljanak veled,és elmondtam mit akarok: napi négy órás asztalos tevékenységemet legalizálni szeretném, de úgy, hogy nyitok egy kis bemutató üzletet egy garázsban, napi két órás programmal és a többi két órámban dolgozgatok a műhelyben. Hivatkoztam családi helyzetemre, hogy gyerek, iskola s efféle dolgok rendezése. Elmagyaráztam, hogy különösen az első években nem számítok jövedelemre, mert a sajátos dizájnomat szeretném promoválni a garázsban, valószínű a havi 400 lejes kötelezettséget nem fogom tudni kifizetni. Hogy van e erre egy más vállalkozói formula?
Több szivar után sem tudott nekem érdemlegest mondani a tanácsadó. Motyogott mindenfélét, éreztem, ha sokat erőltetem a témát, elkezd hülyézni. Annyit mondott, hogy de mit lelkizek annyit, csináljak korlátolt felelősségű vállalatot, a kutyát sem érdekli, hogy maga mit csinál benne, amíg nem alkalmaz senkit, mert cégben a tulaj dolgozhat teljesen ingyen, megvan hozzá a joga. Igen, mondom, csak ott egyéb nagykapuk nyílnak ki, állandóan költségeket inventál az állam a cégekre, akkor is, ha egy lej bejövetele sincs. Plusz, amíg egy engedélyezett fizikai személy (PFA) esetében a műhely működési engedélyét megadják a saját felelősségedre, a cég (SRL) esetében azokat meg kell szerezned a hivatalos szervektől.
Meghúzta a vállát a tanácsadó. Arra a kijelentésemre, hogy akkor ezek szerint egy havi kétszáz lejes bejövetelt az ember nem tud cégtáblásan legalizálni ma Romániában, azaz nem tud a nullától valamit kifejleszteni, mert a törvények nem adottak hozzá, azt mondta: nem erre nincs lehetőség ma Romániában, viszont azt sem érti, miért kekeckedem ezzel a dologgal. Hogy vágjam zsebre azt a kétszáz lejt és isten álgya. Megköszöntem a semmit, azaz a megerősítését annak, amit eddig is tudtam, de másként hangzik egy hivatalos szerv szájából.
És akkor elgondoltam, hogy ez amit akarok csak áldozatok árán lehet létrehozni, pedig itt sokkal kevesebbről van szó, mint egy öt tehenes házi gazdaságban.
Innen pattant ki az az ötletem, miszerint ha az államnak valóban fáj ez a kis műhelyes fekete gazdasági réteg, ahogy szereti sűrűn hangoztatni, miért nem ad ki egy erre vonatkozó határozatot, törvényt, hogy eme egyszemélyes vállalkozók besorolandók a háztáji tesz-vesz gazdaságok kategóriájába, s akkor mint egy tehén után, fizet mondjuk a műhely után adót.
Legyen ez a pikó vállalkozók kategóriája. Legyen ilyen lehetősége az embernek, hogy kivált egy ilyen pikó vállalkozói engedélyt, hogy önmagát eltartja, nem kér semmiféle segélyt, ha akar fizet valamilyen biztosítást, ha nem akar, nem fizet.
Ha egy ember, aki nem talál munkát, kiválthatna egy ilyen pikó engedélyt és elmehet bárhova napszámosnak, alkalmi munkásnak a saját felelősségére, fizessen maga után egy fajta ököradót.
Én mondom, sok pénz befolyna az államkasszába, az emberek önbecsülésének is jót tenne, hogy nem feketéznek. Én az alulról építkező gazdaságot látom ebben feltörni, a kis, dolgos emberek nyomorát látom ebben megszűnni.
Elvileg hadd támasszam alá elképzelésemet: egy autó után fizetünk közel 200 lejes évi adót. De valójában az az autó rengeteget szalad, hord, azaz sokkal több profitot hoz a nemzetgazdaságnak is az üzemanyagon, a karbantartáson keresztül. Így az ember is, ha hagyod, hogy kedvére dolgozhasson, nem menne olyan bátran külföldre dolgozni, itthon fogyasztja el, ami az élethez szüksége van.
Hogy lennének visszaélések? Biztos. De ha komolyan vesszük a piacgazdaságot, hagyjuk rendezze a piacgazdaság ezt a dolgot. Mert jelen pillanatban a „piacgazdaság” monopol helyzetben van, kizárólag a nagy üzletházasok birtokában van. Ennek a bizonyítéka, hogy egy egyszemélyes cégre is ugyanazok a törvények érvényesek, mint a tízezer alkalmazottas cégre is.
Na. Így a pikógazdaságról.