Arra
a kérdésemre, hogy a magamfajta műhelyes melyik kategóriába
soroltatik, a szakember azt mondta: valószínű az engedélyezett
fizikai személy kategóriában van a helyem.
Interneten
mindenféle vállalkozói és ügyvédi honlapokból kiboncoltam,
hogy gyakorlatilag az én helyzetem nem létezik. Jogilag van rá
magyarázat, ha legalizálni akarom a műhelyemet, a legközelebb
fekvő megoldás, az engedélyezett fizikai személy státus
kiváltása, de hogy mégsem jó nekem, megpróbálom elmagyarázni.
http://hazaeshaladas.blog.hu/ |
Hogy
ne maradjak buta, elmentem az állami iparkamarához, ahol a cégeket
s a mindenféle engedélyeket bejegyzik, ismerőssel mentem a
tanácsadói irodába, mert itt csak ismerőssel szakítanak időt
arra, hogy egyáltalán szóba álljanak veled,és elmondtam mit
akarok: napi négy órás asztalos tevékenységemet legalizálni
szeretném, de úgy, hogy nyitok egy kis bemutató üzletet egy
garázsban, napi két órás programmal és a többi két órámban
dolgozgatok a műhelyben. Hivatkoztam családi helyzetemre, hogy
gyerek, iskola s efféle dolgok rendezése. Elmagyaráztam, hogy
különösen az első években nem számítok jövedelemre, mert a
sajátos dizájnomat szeretném promoválni a garázsban, valószínű
a havi 400 lejes kötelezettséget nem fogom tudni kifizetni. Hogy
van e erre egy más vállalkozói formula?
Több
szivar után sem tudott nekem érdemlegest mondani a tanácsadó.
Motyogott mindenfélét, éreztem, ha sokat erőltetem a témát,
elkezd hülyézni. Annyit mondott, hogy de mit lelkizek annyit,
csináljak korlátolt felelősségű vállalatot, a kutyát sem
érdekli, hogy maga mit csinál benne, amíg nem alkalmaz senkit,
mert cégben a tulaj dolgozhat teljesen ingyen, megvan hozzá a joga.
Igen, mondom, csak ott egyéb nagykapuk nyílnak ki, állandóan
költségeket inventál az állam a cégekre, akkor is, ha egy lej
bejövetele sincs. Plusz, amíg egy engedélyezett fizikai személy
(PFA) esetében a műhely működési engedélyét megadják a saját
felelősségedre, a cég (SRL) esetében azokat meg kell szerezned a
hivatalos szervektől.
Meghúzta
a vállát a tanácsadó. Arra a kijelentésemre, hogy akkor ezek
szerint egy havi kétszáz lejes bejövetelt az ember nem tud
cégtáblásan legalizálni ma Romániában, azaz nem tud a nullától
valamit kifejleszteni, mert a törvények nem adottak hozzá, azt
mondta: nem erre nincs lehetőség ma Romániában, viszont azt sem
érti, miért kekeckedem ezzel a dologgal. Hogy vágjam zsebre azt a
kétszáz lejt és isten álgya. Megköszöntem a semmit, azaz a
megerősítését annak, amit eddig is tudtam, de másként hangzik
egy hivatalos szerv szájából.
És
akkor elgondoltam, hogy ez amit akarok csak áldozatok árán lehet
létrehozni, pedig itt sokkal kevesebbről van szó, mint egy öt
tehenes házi gazdaságban.
Innen
pattant ki az az ötletem, miszerint ha az államnak valóban fáj ez
a kis műhelyes fekete gazdasági réteg, ahogy szereti sűrűn
hangoztatni, miért nem ad ki egy erre vonatkozó határozatot,
törvényt, hogy eme egyszemélyes vállalkozók besorolandók a
háztáji tesz-vesz gazdaságok kategóriájába, s akkor mint egy
tehén után, fizet mondjuk a műhely után adót.
Legyen
ez a pikó vállalkozók kategóriája. Legyen ilyen lehetősége az
embernek, hogy kivált egy ilyen pikó vállalkozói engedélyt, hogy
önmagát eltartja, nem kér semmiféle segélyt, ha akar fizet
valamilyen biztosítást, ha nem akar, nem fizet.
Ha
egy ember, aki nem talál munkát, kiválthatna egy ilyen pikó
engedélyt és elmehet bárhova napszámosnak, alkalmi munkásnak a
saját felelősségére, fizessen maga után egy fajta ököradót.
Én
mondom, sok pénz befolyna az államkasszába, az emberek
önbecsülésének is jót tenne, hogy nem feketéznek. Én az
alulról építkező gazdaságot látom ebben feltörni, a kis,
dolgos emberek nyomorát látom ebben megszűnni.
Elvileg
hadd támasszam alá elképzelésemet: egy autó után fizetünk
közel 200 lejes évi adót. De valójában az az autó rengeteget
szalad, hord, azaz sokkal több profitot hoz a nemzetgazdaságnak is
az üzemanyagon, a karbantartáson keresztül. Így az ember is, ha
hagyod, hogy kedvére dolgozhasson, nem menne olyan bátran külföldre
dolgozni, itthon fogyasztja el, ami az élethez szüksége van.
Hogy
lennének visszaélések? Biztos. De ha komolyan vesszük a
piacgazdaságot, hagyjuk rendezze a piacgazdaság ezt a dolgot. Mert
jelen pillanatban a „piacgazdaság” monopol helyzetben van,
kizárólag a nagy üzletházasok birtokában van. Ennek a
bizonyítéka, hogy egy egyszemélyes cégre is ugyanazok a törvények
érvényesek, mint a tízezer alkalmazottas cégre is.
Na.
Így a pikógazdaságról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése