Éjjel érkeztünk, így a délire
sikerült reggeli kávém mellett nézegettem a copy/paste
híroldalakat, melyeken ugye a hírek felsorakoztatásával már eleve
messze elhatárolódnak a tárgyilagosságtól, és azt hittem tele
lesz az esti, kolozsvári “rock határok nélkül” esemény
kivesézésével. Fura mód, a hagyomány védők oldalain semmit nem
találtam. Többnyire magyar, illetve román rock blogok eredményeit
olvashattam, amik csak az esemény bekövetkeztéről tudósítanak.
Valóban az újságírás ennyire lezüllött? Nincs aki pártmentesen
írjon egy cikket? Ha pártok nem rendelnek, senki nem ír? Hát ez
ijesztő azért, drága véreim.
Na
igen, aztán a második kávé magasságában már megvilágosodtam,
hisz ez az esemény egy magán biznisz volt, a DIEGO üzletlánc
hozta létre, valóban sehol nem találtam említést valamilyen párt
hozzájárulásáról. Valószínű legtöbben a Soroshoz fogják ezt
is csatolni. Olyanná vált ez a Soros dolog, hogy minden ami
ismeretlen az eleve gonosz, tehát Soros. Megszoktuk, hogy minden ami
koncert az “ingyenes”, már az se zavar minket, hogy pártok
finanszírozásából jönnek létre, azaz csak a mi zsebünkből
kicsent pénzekből.
Főleg
arra voltam kíváncsi, hogy a Holograf, román együttes, illetve a
magyar Edda művek közös koncertje hogyan zajlik. Megmondom
őszintén, mint ama vallásos buzgó, ki mindenáron a Bibliából
ki akarja olvasni igazát, én is szeretném megérteni ennek az
erdélyi közös élésnek, a román, magyar együttélésnek a
valóság alapját, illetve jövőjét, egyben igazolódva látván
néhány elképzelésemet ebben a témában, ami persze sokak
nemtetszését váltotta ki. Van aki egyetért velem, de azok
kussolnak, nem merik magukra vállalni. Nekem már lejáratott
hírnevem van, annyira, hogy már számba sem vesznek.
Sok
minden nem tetszik nekem egy egy zenészben, mint ahogy emberekben
általában, de ami egy egy emberé, azt nem tudom elvitatni. Pataky
Attilától nem tudom elvitatni azt, ahogy ő mondta a színpadon: “én
43 éve teszem itt a dolgom, és azt látom, hogy ez a világ egy
élhető, jó hely...” Hogy Slamo írta a legjobb első számokat
és aztán megsértődve kivonult az Eddából, nekem személyesen
azt a magamat juttatja eszembe, aki mindig kihátrált mindenből,
ami kényelmetlen volt. Amikor a gonosz verte a farkát valahol, én
sértődötten kihátráltam. Hogy nem kellett volna? Nem tudom. Ma
is inkább kilépek valahonnan, ha túrnak. Viszont Alapi István teljesen beilleszkedett az Eddába, gitárosként. Azaz senki sem nélkülözhetetlen.
A
Holograf együttes azon kevés együttes volt a fiatalságomban,
akiknek a koncertjeire elmehettem. Volt még a Compact, az Iris, ezek
elég sűrűn, évente felléptek Kolozsváron, néha fellépett a
Celelalte Cuvinte, nem emlékszem még kik, az akkori kolozsvári
bandákat nem sorolhatom ide, mert az említettek voltak a fő vonalak, akiket
tulajdonképpen követett mindenki. Őket megtűrte a rendszer, az
aki valamit csinálni akart, nagyjából ők voltak a minta. A mi
akkori világunkhoz képest jó zenét csináltak. Nem voltak a
szövegeik se olyan agresszív filozófusok, mint a tiltott magyar
bandáké, akiket akkoriban valamennyire titokban hallgattunk:
Piramis, Edda, Dinamit, Hobo, Korál, aztán nálam következett a
Karthago, Lgt, az Illés már nem jött be nekem. De hallgattam
mindenfélét, Koncz Zsuzsát, Korda Gyurit, Illést is, szóval nálam a zene
non stop szólt, ami magyar megvehető volt az ócskán vagy
csempészéktől méreg drágán. Éjjel a román rádióból rádió
színházat hallgattam, illetve szimfonikus zenét.
Így
alakult, hogy mint az orosz fogságba vitt magyar, aki ott
megszeretett egy lányt, mindennek ellenére ott telepedett le,
miután szabaddá lett, mi is megszerettük ezeket a román
együtteseket, akikről nem emlékszem, hogy azóta is elhangzott
volna valami megkülönböztető a szájukból, velünk, magyarokkal
szemben. Azóta is követtem mindegyik munkásságát, szeretem őket,
belelátok egy másfajta érzelmi kultúrába, de mind emellett
mindenkor fő helyet kapott a magyar zene. Csupán ezután jött
szóba a nemzetközi zene. De ehhez nem jutottunk hozzá, nem volt anyaországos nemzetközi, aki csempészett volna nekünk nemzetközi zenét.
Ma
talán nehéz elképzelni ezt a kettősséget egyben, de aki együtt
él más nemzettel, vagy nemzetekkel, annak azt hiszem világos,
miről szeretnék beszélni. Nem lehet magamról, magyarról azt
mondani, hogy egy felsőbbrendű faj vagyok és a románok egy
valamiféle alsóbbrendű, és ne is vegyek tudomást róluk. Másak
mint én. Szemükben én vagyok másabb mint ők. Ezt elfogadjuk egymástól.
Elsőnek
a Holograf lépett fel, a több ezres sportcsarnok mondhatni telt
házas volt. Amikor a tömeg majdnem egyben elkezdte a Holograf dalok
refrénjeit énekelni, elgondoltam, na ezek szerint az Eddára
kevesen jöhettek, ha itt mindenki Holografozik. A szünetben azt
hittem zöme elmegy a koncertről. Nagy volt a csodálkozásom, és
úgy látszik itt bepótolni valóm van, mert ugyancsak telt házzal
folytatódott az Edda koncert. És mindenki Edda dalokra csápolt.
Nem egészen értem a jelenséget még most sem, de annak tanúja
vagyok, hogy rengeteg román volt, rengeteg magyar, de egy árva
félhangos fütty, ami nem sok, de annyi utalás nem volt az egész
esemény ideje alatt, bármiféle nemtetszés megnyilvánulataként.
Mintha a tömeg egyszerre lett volna magyar és román.
Ahhoz
képest, hogy az interneten hogyan tapasztalom ezt az éles
ellentétet, a való világban abszolút semmi, de semmi nem utalt
rá, hogy itt valakinek van valami baja a másikkal.
Nekem
ez a koncert páros egy nagy megelégedés és valamennyire nyugalmat
idéző, hogy van esély a közös élethez, az egymás kultúrájának
a tiszteletéhez. Amit a magyar napokon is tapasztaltam pár héttel
ezelőtt, úgy Kolozsváron, mint különösen Déván, ahol ugye a
magyar elenyésző kisebbség, a román többség egy fütty erejéig
sem tett keresztbe sehol. Sőt, kellemesen érintett, hogy a hunyadi
várban tartott Misztrál koncerten rengeteg román volt jelen. Hogy
csak csendben ne túlozzak, azt hittem egy adott percen, hogy több
román volt, mint magyar. A dévai főtéren is a Piramis ontotta
régi dalait, senki sehol nem szólt be, pedig nagyjából minden
helyi lakos a színpad előtt kellett áthaladjon a téren. Nem
láttam a képükön kajánkodást, legfeljebb némi irigységet,
hogy milyen jól buliznak ezek. Mert az az igazság, hogy Dévát
messze elkerüli minden komolyabb klub banda is, nemhogy egy Piramis
méretű román banda leereszkedne ide. Viszont az a sajnálatos
tény, hogy megszokták az emberek az ingyen cirkuszokat, a pártok
szervezte napokat, azok meg a közízlésnek hoznak futtatott
álcelebeket, akiknek semmi közük zenéhez vagy bármilyen
művészethez. Ha fizetni kéne a dévai magyarnak a Piramisért,
olyan égés lenne a csapatra nézve, hogy nincs szüksége rá a
CV-jébe. Nem azért, mert a dévai magyar szegény, hanem azért,
mert nem szeret áldozni a kultúrára. Neki a max kultúra az a
beszerika (templom).
Cikkeket
olvasván a katalán függetlenedési szándékról, nekem az a
megvilágosodásom lett ez ügyben, hogy autonómiát lehet
közösségileg is kiharcolni, anélkül, hogy királyságot kiálts
ki, szerveződhet gazdaságilag bárki, nem tiltja semmiféle
törvény. Ha közösségileg nem vagyunk képesek autonómiát
létrehozni, a területi autonómiával sem fogunk elérni semmit.
Az, hogy az adópénz nem vándorol a fővárosba, esetünkben
Bukarestbe, és nekünk ez jelenti az autonómiát, hogy ezt az
adópénzt visszafogjuk, és ez a mi nagy gazdasági víziónk, akkor
ez régen rossz, mert a helyi maffiozó kiskirályok fogják Bukarest
helyett maguk közt osztani a pénzt, és nem lesz egy európai fórum
sem, amelyhez bárki bármilyen panasszal álljon elő, mert az
autonómia “elnyerésével” az adott terület legalább egy
generációra nézve nemlétező lesz mindenki számára.
Nem
azt mondom, hogy ellenzem Székelyföld autonómiás törekvését,
ők élnek ott, ők tudják mit akarnak, de ami érvényes rájuk,
nem érvényes a többi településre. Ennyi. Abban viszont nem értek
egyet, ahogy Bayer Zsolték felhívásszerűen mondták
(parancsolták), hogy minden erdélyi magyar tegye ki ablakába a
székely zászlót és követelje a székely autonómiát. Ezek
szerint a Bayeresek fejében Erdély az csak Szeklerland?
Nekem
az az érzésem, hogy ebben sosem fogunk békére jutni. És van egy
ilyen furcsa érzésem, hogy nekünk szórvány magyaroknak nem is a
románokkal van bajunk, hanem a magyarországi levadult nemzetiekkel,
akiknek gőzük sincs mit látunk, mit érzünk mi itt. De nem is
érdekli őket. Nem lehet minket menekülő készenlétbe kergetni,
izgatni egy nemlétező dologra. De mit is kell nekem itt
igazolgatni? Nem kell.
Ahogy
mondta az a híres mixes: “Ha egy profi utasít, vedd véleménynek,
ne törvénynek”.