Jézus azt mondta, hogy
három nap alatt lerombolja a templomot.
Jó nagy botrányt
kavarhatott vele saját követőiben, gondolom. Hogy merészel valaki
egy több évezredes hagyományról fitymálóan beszélni, annak
lerombolásáról hencegni? Már a gondolata is megér egy becsületes
keresztre feszítést.
Eleink, kortárs nagyjaink
büszkén hirdetik, hogy nemzetünk az egyházakkal karöltve tud
csak életképes lenni. Kellenek a zarándoklatok feltöltődés
gyanánt, mert az élet egyébként egy nagy szívás. Erő kell
hozzá, ahhoz meg el kell menni merítkezni, frissülni.
Nem attól vagyunk egy
erős nemzet, hogy van saját és erős gazdaságunk, dúskáló,
kicsorduló kultúránk minden ágazatban, hogy örökké van
mondanivalónk, millió projektben vagyunk, nem elég az időnk az
alkotásra, nem. Mi olyan nemzet vagyunk, akiknek támasza a vallás.
A vallásos egyházak. A vallásos egyházaknak meg támaszai a
nemzet. Vak vezeti világtalant. Egyik a másikat támogatja és
aggságos önbölcsességében kéjelegve szinte kárörvendve nézik
amint a nemzetnek való fiataljaink emigrálnak. Sokkal nagyobb
számban, mint amennyi menekült veszélyezteti létünket.
Erre azt mondani, hogy le
kéne rombolni három nap alatt, biztos megérne ma is egy becsületes
keresztre feszítést.
Ami nekem a legjobban fáj
ebben a nagy magyarországi úgynevezett nemzeti visszaszületésben,
hogy erőszakosan történik. Nem is az erőszakos kormányzásban
látom a hibát, hanem a nép szellemi fogyatékosságában, lelki
szegénységében. Úszik az árral, megmondják neki mi a jó,
feltétel nélkül elfogadja és próbál fogcsikorgatva vidámnak
látszani.
A hatalmi ellenzék nem a
nép egészséges vérpezsdülése, szabadság érzete és igénye,
hanem egy másik hatalomra törő csürhe. S mint két templom közt
pendulál a nép, hol ide, hol oda, betartván az idő járását.
Figyeltem a Népszabadság
sztoriját. Bezárták. Ezt kétségtelen számomra. Mégis azt
mondom, ez is a lerombolni való kategória. Mert hagyták. Legyünk
őszinték, a kutyát nem érdekli ma a nép szabadsága. Kifogyott a
népből a kultúra éhsége. Jól van lakva egyébbel. Ez az
igazság. Történnek dolgok, mert történhetnek.
Aztán ha megfigyelem mi
történik a templom lerombolása után, nagyon érdekes dolog
történik. Egy újjászületés, nem halandó, hanem örökké tartó
testben. Az ember lelke születik ujjá, a szeretet erősödik meg
benne, annyira, hogy a halálnál is erősebb. Ezt persze teljes
életmód váltás követi, az élet új alapokra való helyezése.
Bármennyire botrányosnak
tűnik, véleményem az, hogy nemzetileg berekedtünk egy ördögi
körbe, ápolgatjuk a régmúlt, de életképtelen múmiákat, mint
szent ereklyéket csókolgatjuk, holott három nap alatt le kéne
romboljuk és újjá kéne szülessünk.