Három nap alatt

Jézus azt mondta, hogy három nap alatt lerombolja a templomot.
Jó nagy botrányt kavarhatott vele saját követőiben, gondolom. Hogy merészel valaki egy több évezredes hagyományról fitymálóan beszélni, annak lerombolásáról hencegni? Már a gondolata is megér egy becsületes keresztre feszítést.

Eleink, kortárs nagyjaink büszkén hirdetik, hogy nemzetünk az egyházakkal karöltve tud csak életképes lenni. Kellenek a zarándoklatok feltöltődés gyanánt, mert az élet egyébként egy nagy szívás. Erő kell hozzá, ahhoz meg el kell menni merítkezni, frissülni.
Nem attól vagyunk egy erős nemzet, hogy van saját és erős gazdaságunk, dúskáló, kicsorduló kultúránk minden ágazatban, hogy örökké van mondanivalónk, millió projektben vagyunk, nem elég az időnk az alkotásra, nem. Mi olyan nemzet vagyunk, akiknek támasza a vallás. A vallásos egyházak. A vallásos egyházaknak meg támaszai a nemzet. Vak vezeti világtalant. Egyik a másikat támogatja és aggságos önbölcsességében kéjelegve szinte kárörvendve nézik amint a nemzetnek való fiataljaink emigrálnak. Sokkal nagyobb számban, mint amennyi menekült veszélyezteti létünket.
Erre azt mondani, hogy le kéne rombolni három nap alatt, biztos megérne ma is egy becsületes keresztre feszítést.

Ami nekem a legjobban fáj ebben a nagy magyarországi úgynevezett nemzeti visszaszületésben, hogy erőszakosan történik. Nem is az erőszakos kormányzásban látom a hibát, hanem a nép szellemi fogyatékosságában, lelki szegénységében. Úszik az árral, megmondják neki mi a jó, feltétel nélkül elfogadja és próbál fogcsikorgatva vidámnak látszani.
A hatalmi ellenzék nem a nép egészséges vérpezsdülése, szabadság érzete és igénye, hanem egy másik hatalomra törő csürhe. S mint két templom közt pendulál a nép, hol ide, hol oda, betartván az idő járását.
Figyeltem a Népszabadság sztoriját. Bezárták. Ezt kétségtelen számomra. Mégis azt mondom, ez is a lerombolni való kategória. Mert hagyták. Legyünk őszinték, a kutyát nem érdekli ma a nép szabadsága. Kifogyott a népből a kultúra éhsége. Jól van lakva egyébbel. Ez az igazság. Történnek dolgok, mert történhetnek.

Aztán ha megfigyelem mi történik a templom lerombolása után, nagyon érdekes dolog történik. Egy újjászületés, nem halandó, hanem örökké tartó testben. Az ember lelke születik ujjá, a szeretet erősödik meg benne, annyira, hogy a halálnál is erősebb. Ezt persze teljes életmód váltás követi, az élet új alapokra való helyezése.


Bármennyire botrányosnak tűnik, véleményem az, hogy nemzetileg berekedtünk egy ördögi körbe, ápolgatjuk a régmúlt, de életképtelen múmiákat, mint szent ereklyéket csókolgatjuk, holott három nap alatt le kéne romboljuk és újjá kéne szülessünk.