Mint egy csöves erősítő


Egyre furcsább álmaim vannak. Tudható ez talán ennek a klájmetcséndzsnek, vagy annak, hogy mostanában többet dolgozom, ergo kevesebb időm jut az öngerjedés alapú, önpusztító kulturális projektemre.
Fix úgy érzem mostanság magam, mint egy csöves erősítő, felpiszkált géjnnel, pici jelre is nagyot brummogok, hogy csak liheg a hangszóró kemény membránja a belső, testnélküli zajtól. És ott az excitáció, hogy odapörköljek neki, az első jelre. De ez csak az érzés ilyen, mert valójában türtőztetem magam. Megvan a saját gate-m, sorban vele bekötve egy limiterem, ami normál szinten tartja a decibeleket.
Álmomban felhívott Kálmán Olga, hogy nincs más csak én, aki a görögökkel tud lenni egy hétig. Hogy kéri szépen, menjek el a görögökkel egy hétig. Nem is hallgatta meg, hogy mit próbáltam kifogásként felhozni, miért is nem tudok elmenni a görögökkel egy hétre, a vonal végén megszólal Balázs Fecó, és azzal kezd hízelegni, rögtön letegezve, hogy nézd Attila, hallgatom a dalaidat a soundcloudon és eszméletlen jók. Hirtelen arra gondoltam, most ez meg miért szívat engem? Nem tudja, hogy rossz az ilyen vicc? És hirtelen csalódtam Balázs Fecóban, hogy ilyenekkel szívatja a jámbor amateurokat. Közben feljátszotta a “Minden szerinted legyen Uram” feldolgozásomat és elkezdett hozzá énekelni. Rémesen énekelt hozzá, valahogy nem tetszett nekem a gesztusa, a dal sokkal himnikusabb, meghittebb, nem megy hozzá Balázs Fecó hangja.
Megszakad a vonal, erre egy házban vagyok, és egyik szobából kijön Balázs Fecó, törpe méretben és elkezdni nekem bizalmasan, hogy miért kellene elmennem a görögökkel egy hétre Hollandiába. Azt mondta, mész, eszel, piálsz ingyen, beszélgetsz a görögökkel egy hétig, oszt nyomja a kezed egy ezres euróban, mit akarsz? Így Balázs Fecó törpe alakzatban, stílusos gesztikulációival. Azt mondja ez a Balázs Fecó, hogy ha egy öreg meg összeesik szívrohamban, az a lényeg, hogy mellette vagy... érted?
Én meg még ott álmomban elkezdtem magamban érvelni, hogy de hogy lesz, ha ez a hét alatt beáll a hideg, és nincs ki fűtsön? Mintha megjelent volna a feleségem is, és azt mondta volna, hogy ne foglalkozzak ezzel, lesz valahogy, menjek. Erre felmerült bennem, hogy na né, már szabadulnának tőlem.
És tényleg, nem e élek bennük többet mint igényelnék? De erre már felébredtem. És nem vagyok biztos benne, hogy ezt a kérdést nem e az álom és az ébrenlét horizontján tettem fel.
Hogy lehetek az a csendes társ, aki pénzével egy vállalkozásban csendes jelenlétével is nyomás alatt tartja a vállalkozót? Megfordult a fejemben. Legyek többet nemtörődöm? Vagy próbáljam megjátszani a nemtörődömet?
Hogy kik azok a görögök, nem tudom. De az ezresen elgondolkodtam. Akár újra hívhatna Kálmán Olga, hogy menjek a görögökkel, igent mondanék az ajánlatra, még mielőtt Balázs Fecó elkezdené zenés műsor alapú győzködését. Azt valahogy kihagynám.



A reggeli áhitat gyanánt a Szentélyben Hrabalt olvasok románul (már ez is egy hrabali momentum), aztán munka közben Steven Seagal jár az eszemben, hogy ha majd megnyugszom este, megnézek egy új Steven Seagalos filmet.
Rájöttem, hogy Kusturica úgymond művészete, ha van olyan, egy az egyben Bohumil Hrabalban megvan, nagyon nehéz lenne nekem elhinni, hogy nem tőle kölcsönözte át. Csak ő nem nevezi covernek, hanem mint az Illés zenekar szerzeményei: stílusban fogantak. Szóval az Illés nem egy az egyben magyarra plagizálta a borzalmas, angol értelmezésű Prézli Jóskát, amint Zorán majd minden dala nemzetközi sláger másolat, hanem ők azt mondják: újat alkottak. Ákos sem hoz semmi újat, minden akkord ott van már a Depeche Mode-ban. Nincs már új! Csak másolat, értelmezés.
Ennek a jegyében mondom, küszöbön az új. De mi? Isten őrizzen attól, hogy amint az elektronikusnak a Vibe, a rocknak a Death Metal az új, ez az új ne legyen valami újabb eltorzult degeneráltság.
Steven Seagal úgy jön ide képbe, hogy mivel filmjei borzalmasak, csak úgy csöpög a giccstől, de rájöttem, hogy őszintén giccsesek, annyira, hogy Steven Seagal a giccsből műfajt teremtett. És ha az ember a giccs oldaláról közelíti meg, élvezhető a művészet.
Napok óta gondolkodom ezen, hogy miként hízhatott el ez a Steven Seagal? Minden keleti marhaság híve, étkezés, filó, a tudatos életforma, sőt a sztárságának sem tesz jót, ha kövér, mégis elhízott. Én megértem, hogy elhíztam, olcsó pityókán élve, sűrű puliszkákon, dagadt rizseken, de neki volt lehetősége helyesen táplálkozni. Ha neki nem megy, nekem hogy menjen?