Vasárnap reggel blues



Az alábbi linkelt szövegre kattintva meg lehet hallgatni az első pár centit ama méteres dobolásomból...:-)
Sam Chatmon "Sittin on top of the world" dalára doboltam egyet vasárnap reggel.
Kidolgozatlan még a dobolásom, tulajdonképpen mikrofon próbát csináltam, és ez jött ki.
Egy éve keresgélek a jutubon s máshol, olyan zenéket, amiknek nincs dobrésze, illetve belemerültem a hangkeverés végeláthatatlan s hallatlan birodalmába, midi fájlokból zenét alakítok, amikre majd dobolni fogok.
Sok számnak nekifogtam már dobbal kísérni, lassan alakulnak. Rájöttem, hogy nem egy darabon kell lovagolni amíg tökéletes lesz, mert abból csak bedilizés lesz. Nyugodtan többnek neki lehet esni, szélesebb repertoárt lehet fejleszteni, időben mindegyik szám kibontakozik, megadom magam ritmusilag. Feltétlenül érezni kell egy szám ritmikáját, erre a metronom nem segít. Persze ezen legtöbb dobos kiakadna, hogy a metronom az szent. Érezni akarok, nem szentséget művelni.
Átestem azon a perióduson, amikor azt hittem nem fog menni nekem a dobolás. Nem is kell az úgy menjen. A szerkó sem kell úgy álljon, ahogy előírják. A verési stílus sem törvény. Például bennem az maradt a fiatalságomból, hogy nagy rocker vagyok. Érdekes, a blues világa közelebb áll hozzám. De a tudatalattimban mindig is így volt. Csak a fiatalos hév ámított. Megtört bennem a perfektcionista. Hagyom, hogy csobogjon, ahogy a patak medre engedi. Néha én is meglepődök. Jó fíling ez az önfelismerés.
Szeretem ahogy a cinek szólnak, amikor simogatva cirogatom őket. A dobok hangja is szebb finoman ütve.
Eldöntöttem, hogy ezentúl vasárnap reggelemet gyakorlatozással töltöm. Elvégre jó időt kell erre szánnom, nem amikor hulla fáradt vagyok kéthetente egy este, mikor már semmire se vagyok jó.