Levél az üvegházból.

"Kedves Zolika. Ugye jó volt a grundon játszani? Elsiettél a garázsajtón, elfelejtettél elköszönni. Hogy őszinte legyek, nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki tőled? Tudtad, hogy a nyazsgám egyszer elfogy, én mindig mondtam neked is és más játszótársunknak is, hogy a nyazsga véges nálam, mert a Nyazsga király nagyon megharagudott rám, amiért a nevén szólítottam és nem a rangján. Azóta minden vágya, hogy engem kikergessen a grundról.

Most itt reszketek az üvegházban, nyakig a hideg vízben és gondolom neked ezt a levelet.

Ne haragudj, Zolikám, hogy néha hagytam magam veszteni amikor golyóztunk. Legtöbbször az én pénzemmel golyóztál és ha győztél, akkor sem adtad vissza, amit adtam neked. Mikor volt nyazsgám, akkor barátok voltunk. Most, hogy nincs nyazsgám, elslisszoltál a garázsajtón. A szemetet sem vitted el.

Sajnos, amikor ingyen tanulhattam volna, nem voltam figyelmes, ma már minden tudást többszörösen kell megfizessek. Tudom, hogy a grundon a játékszabályok megváltoztak, játékháborúnk komollyá fajult és most már élesbe megy, életre halálra. Gondolom ettől ijedtél meg, és ezért pattantál meg a garázsajtón a játékaiddal.

Kedves Zolikám. Én kívánok neked sok szerencsét más játszótereken, és kívánok neked nálamnál jobb játszópajtásokat. Azonban egy dologra figyelmeztetnélek. Ahogy a mi grundunkon megváltoztak a játékszabályok, számíthatsz arra, hogy más grundokon nem lesz aki golyópénzt adjon neked hitelbe. Nem lesz aki a víz alá bukjon helyetted, nem lesz senki, aki a Nyazsgakirállyal szembe szegüljön.

Ezt csak úgy mellékesen írtam. Mert mától én sem vagyok a régi. Mától senkinek nem adok golyópénzt hitelbe, mától nem fogok sajnálni senkit. Ezt tanultam Nyazsga királytól, Gézukától is, Józsikától is, Gyuszikától is, Margitkától is és most tőled is.

Isten áldjon Zolikám. Szeretettel Pistike."