Gyuszika

Gyuszika, a Pál utcai fiúk grund mestere értetlenül kérdezte Pistikét, mit akar azzal mondani, hogy élet csak vertikálisan van? Hát úgy, gesztikulál Pistike a kezeivel, hol az égre mutatva, hol a földre, mintha valami oda-vissza menne, és hozzáteszi, hogy mármint nincs élet csak az egyéni ember és az Isten között. Horizontálisan, és kezeivel mintha a földet simogatná jobbra-balra, azt mondja Pistike, nincs élet. Mármint az ember és ember között.

Jaaaaa. Kapcsolt Gyuszika. Hát az nincs. Tette hozzá. Ritkán történik meg az. Mondta elgondolkodva és valahova messze nézett.

Pistike azt kérdezte Gyuszikától:

-Gyuszika. Beszéltél e Margitkával, adna e nekem nyazsgát?

Gyuszika előszedte rovás írásos botját és megnézte, és azt mondta:

-Juj. Elfelejtettem. De nem is találom a számát.

Pistike rájött, hogy Gyuszikának kényelmetlen Margitkával beszélni őérte, mert Margitka a pórba rajzoló a Pál utcai fiúk grundján, és eléggé zsémbes fajta. Mindenre pattog. Nem szereti, ha szívességet kérnek tőle, noha Margitka a világ csúnyája, néha úgy viselkedik, mintha a világ szépe lenne. Egyszer Pistikét kikergette a grundról.

Azt javasolta Gyuszika, hogy miért nem csinál Pistike egy tölcsért, és azzal szívja a nyazsgát a naptól?

-Csinálnék én bíz napkollektoros nyazsgacsinálót – mondta Pistike – de nincs hozzá tölcsérem. De ha csak egy szem nyazsgát adna Margitka, annak nagy jelentősége lenne.

-Beszélek majd Margitkával. - hazudta Gyuszika - tudod, hogy veled nincs baja neki, csak a Nyazsga királyt és Gézukát utálja.

Igen, igen, gondolta magában Pistike, de nem elég ez ahhoz, hogy neki nyazsgát adjon, mert ki Margitkának Pistike, hogy nyazsgát adjon neki?

Pistike megjegyezte magának a tanulságokat és eldöntötte, hogy átírja a Világ történetét és átrajzolja a Világ Jövőjét. Azt a világot, ahol ő, mármint Pistike és Isten vertikálisan jól elvannak.

Nyazsgátlanul.