A félelmet együtt tudjuk legyőzni. A legjobb ideje a valós egymásra tekintésnek. Nézzük meg, hogy a mellettünk élő emberek miről beszélnek, mit csinálnak, beszélgessünk, faggassuk egymást, bátorítsuk egymást.
Én hiszem, hogy mindenikünkben van egy művészi érzék, és amint tapasztaltam, mindenkiben van egy vágy, valami mást alkotni, mint a puszta lét (habár alkothatunk puszta létből is).
Nem kell folyton irtózatos nagy megfogalmazások után futkosni, amit legtöbbször úgysem tudunk megélni, elég megnézni, meghallgatni a mellettünk élőket, a legtöbb válasz bennük van. Nem kell szentségi szinteket megfogni, azok az igyekezetek csak elszigetelnek minket a valós emberektől.
Bármennyire próbáljuk megérteni a geopolitikát, hiába azonosulunk egy egy politikai vonallal, mi semmit nem tudunk dönteni ezekben. Viszont a mellettem élő barátaimnak főzhetek egy teát, süthetek egy pizzát. Én azt hiszem, hogy erre most nagyobb igény van, és talán most foganatja is lesz, mert lassan eljutunk arra a felfedezésre, hogy nem a világ ismeretére van szükségünk, hanem az embertársaink, barátaink ismeretére.
Szerintem a geopolitikát mindenki megérti, csak nincs miért mindig azzal foglalkozni. Talán nem árt időről-időre rápillogni, és nem tárgyalni a környezettel. Nem a boltos, sem a fodrász, se a szomszéd néni, akinek leszakadt telepcsatlakozóját kell a zsebrádióján megforrasztani, nem fogja ugyanazokat a megmondó embereket kivesézni, mint én. Egyikünk sem röpköd az országok között, ezért innentől a kinek hiszek lenne összehasonlítási alap.
VálaszTörlésIskolában nekünk azt mondták, ha 'Azt hiszem...'-mel kezdtük a mondatot. "Fiam, hinni a templomban kell. Én arra vagyok kíváncsi, mit tudsz."
Bevallom, én is csak következtetek, tehát nem tudok. Jobb arról beszélni, amit tudok is.
Azt viszont tudom, hogy errefelé az időjárásról és az árakról mindenki tud valamit.
Én is elhatároztam, hogy a mellettem élő emberekkel szóba fogok állni, de eddig nem sokat haladt ez a projekt. Ritkán járok ki a kapun és akkor sem nagyon találkozok senkivel, ha találkozok is, csak két szót váltunk és futunk tovább. Nem tudom, hogy lehetne ezt tudatosan, tervezetten csinálni, hogy a másik fél se érezze, ha rányomulok.
VálaszTörlés