Cézár harca

 Azt hinné az ember, hogy nagy dolgok csak nagy emberekkel történhetnek meg.

Egy nagy ember legkisebb baja is nemzetivé növi ki magát, míg a kisemberek tragédiája mint megannyi légyzümmögés, vattával bedugott füleknek.

Veszem például ezt a Cézárt. Az abszolút nincstelen ember a Világon. Van egy kerekes bőröndje, és egy hátra vethető hátizsákja, amely oldaltáskának szolgál inkább, mert gyermekhátizsák volt valamikor.

Krisztusnak a neve legyen áldott azon az emberen keresztül, aki ezelőtt 15 évvel elcsalta mellőlem Cézárt, hogy elrendezi, hogy fogyatékossági nyugdíja legyen, mert Cézár értelmi fogyatékos vala. Itt nekem akkor volt egy kurzusváltásom az emberiséggel, hogy Cézár nem értelmi fogyatékos, hanem egy sorozatosan és kegyetlenül és sokrétűen abuzált tiszta gyermeki lélek, akit folyton zaklatnak és kihasználnak. Tizenkét év távollét után megkeresett, hogy befogadom e? Örvendtem, hogy Cézár jó bőrben volt, derekasan megpakolta magát, és ugyanaz a vidám ember volt, akit megismertem legelőször. Csak ennek a vidámságnak elég sötét vasárnapjai voltak. Csak a folyton naiv és tiszta gyermeki lelke tette mosolygóssá arcát, ez az a fajta, aki az elgázosítás közben is Istennek mondana dicső igét és rémült értelmiségieknek mondaná, hogy sebaj, megyünk az Úrhoz.

Mert kiderült, hogy az altruista cselekedet Cézár nyugdíjára utazott, és amíg a jótevő a nyugdíját menedzselte, addig berakta dolgozni egy gazdálkodó hívő családhoz, ahol rosszat nem tanult, dolgozhatott reggeltől estig, és egy viskóban élt többedmagával, szolgákkal. Városnézésre, egyéb kiruccanásra nemigen volt alkalom, az Úr folyton munkára serkentette és lelkigyakorlat forma gyakorolta rajta mint Liszt a szonátáit a zongorán a lelkiismeret furdalást, hogy netán jól végzi e a munkáját, eléggé odaadó e? És sajnos hibával találtaték, és arra volt utasítva gazdálkodó mentoraitól, hogy még buzgóbb és még odaadóbb legyen szent feladatában.

Cézár a szolgalelkében érezte, hogy valami nem kóser, honnan, honnan nem, eszébe jutottam neki, és hányattatott életformája egyik gazdamentortól a másikig arra vezette, hogy télakoljon, és bennem látta a megoldást. Eszébe jutott, hogy én mindig szabadjára engedtem őt, sosem köteleztem semmire és városnézésre is akkor mehetett, amikor csak akart.

Az én kurzusom az volt vele szemben, hogy Cézár nem bolond, csak egy ember, aki nem kapott elég őszinte szeretetet és senki nem bízik benne, nem tekint rá, mint emberre. Nincs Cézárnak kevesebb esze mint másnak, hiába mosolyogják meg, mikor mellettem látják, látom szemeiken, hogy dillónak nézik, de én tudom, hogy Cézár nem dilló, csak más. Több szart megtapasztalt mint mi, és sok magát bölcsnek titulált ember leckét vehetne tőle minden szempontból.

Szegény, azt hiszi, hogy az ember Isten hasonlatosságára van kreálva, és mind jók, ha néha gorombák, erőszakosak, az azért van, mert éppen rossz napjuk van, de alapból jók.

Én sosem hatottam rá szellemileg, sosem köteleztem semmire. Mindig azt mondtam neki, ha akarsz, jöhetsz. Ha nem, ne gyere. Ezt ösztönösen szereti, de túl kevés liberalizmus csepp ez abban a tengernyi geciségben, amiben az emberi undok faj leledzik, és nem tudom kompenzálni ezt a tengermély feketesűrű gonoszságot. Mikor elkapják Cézárt itt-ott, eltekerik fejét, a lelkiismeretére hivatkoznak, hogy nem fejezte be isteni küldetését, feladta, és lelke fogja bánni az örök gyehenna tüzében. Ilyenkor Cézár élete felfordul, jönnek a sorozatos sms-ek, a vívódások, én meg a nagy liberális lélek nem akarok beleszólni, mindig mondom, hogy ha úgy érzed, hogy menned kell, menjél, de te nem tartozol senkinek semmivel, csak Istennek, és ő nem hív el téged semmiféle rabságba, hanem sőt, a szabadságra hív el. De megígértetik a gecik, hogy elmegy még a káposztát begyűjteni, aztán a krumplit, és én meg hordom itt egyedül a deszkákat, mert Cézárnak megvívni valója van az ördögfajzat hívőivel. Nem neheztelek rá, mert tudom, min megy át, és pont ez a baj, hogy átérzem, és lélekben viszem én is a harcot, addig addig, hogy nekem is rémálmaim vannak, mert életemben nekem is megvoltak a harcaim hívőkkel, papokkal, klérusokkal és hasonló istenkáromló trógerrel, akik mind, mind in the name of Jesus, illetve hív a haza nevében. Ezért okádok már minden vallásos, nemzeti megnyilvánulástól, mert egyrészt trógerek veszik ajkukra e szent dolgokat és másrészt intelligens nyomokat mímelő barmok éltetik és rajonganak értük, akik elvégre se nem hisznek Istenben és nagy ívben spriccelik a gecit a hazára, nemzetre, csak a pofájuk nagy.

Úgyhogy nem kell szomszédba menni háborúért, az ellenségek itt vannak köztünk, ezeket nehéz kinyírni, mert törvény védi őket, ezek ha kell maszkot vesznek, ha kell elvesznek mindenkitől mindent, ezek aztán idézik Petőfit, Józsefattilát, Hamvast, Einsteint, Jézust, csak éppen Cézárnak nem tudnak szabadságot adni, hogy örvendjen a nyugdíjának, két keze munkájának és emberi méltóságának, akkor is, ha egy kicsit másabb mint mi a többi barom.

Én ezeknek a lélekrablóknak nem tudok megbocsátani, nem hiszek az enyhítő körülményekben, amikor ezeket kéne ítélni. Jó lenne őket lelőni. Ha látnánk a távcsövön, hogy miket művelnek, milyen mély lelki sötétségben, nem hezitálnánk a ravaszt meghúzni. Die mother fucker!

Basszam. Nem kell ide steineri értelmezése a Jézusi jó hírnek, elég csupán arra az egy minimális basic emberi kívánságra, érzelemre alapozni, hogy szeress úgy, ahogy szeretnéd, hogy szeressenek. Minden más, ami e fölött van, az deklarált felsőbbrendűség, az örök sátáni eszme, hogy jobbak lehetünk Istennél, sőt, jobbak is vagyunk.

Cézárral pedig még sok munka lenne. Mert meg kéne tanítsam neki, hogy ne szórja szét nyugdíját minden jöttment aljas trógernek. Rá tapadnak élősködő férgek és elveszik mindenét, szó szerint. De nehéz ezzel a három ezer éve keresztény siserehaddal szembe pisilni, aki minden porcikájával hatni akar Cézárra, hogy neki szent hivatása a nyugdíját szétszórni „rászorulókra”. Nem lehet vele eljutni a nulladik ponthoz, ahol reaktiválni lehetne benne a földhöz kötöttséget, hogy végre saját pénzéből vehessen egy kurva gázpalackot, amit nem ad oda másoknak, akik rászorulnak arra a kurva gázpalackra. Én egyszerűen nem értem, hogy lehetnek olyan lelketlen emberek, hogy elvegyék tőle az egyetlen kurva gázpalackját, amivel főzött magának málélevest? Csupán azért, mert megvan benne ez a hajlandóság, el kell véreztetni utolsó cseppjéig?

Na de most megint fogsági turizmusban van, megint elment az utóbbi tróger bandát kiszolgálni, mert rávették. És nem elég, de szegény írja, hogy folyton rosszat mondanak rólam és folyton ígértetik vele, hogy nem hagyja őket cserben. Dolgoztatják reggeltől estig. És biztos, ha valaki felszólítanák őket, megvolna az, hogy segítenek egy rászoruló szerencsétlenen.

Én ilyen szinten vívom a harcaimat. A bugyrok alkultúrájában, itt, ahol nincs Hamvas, nincs Steiner, se Orbán Viktor, se Márkizaj, itt egyedül csak Jézus van. Senki más.

Ezt a harcot nem lehet vissza nem térítendő világpénzekkel megvívni, itt csak lélekkel lehet. Erős Lélekkel. Itt az a rész van, ahol az Ige Testté lesz.