Egy barátomnak a múltból pediglen így írtam a blogolásomról, olvasóim is megszívlelhetik:
"Rengeteg
ellentmondásban éltem és élek, állandóan keresek, ezért nem
találok, világnézetem folyton változik az információ
frissítésekkel párhuzamosan. Amit a blogomon olvasol, az éppen
akkor volt aktuális amikor írtam. Holnap már mást írok. Úgyhogy
nem vagyok az a következetes életmoester, akit követni érdemes,
de ahogy te írod, talán szórakoztat egy öregedő ember
lúzerkedése a világban.
Sokat
tépelődtem, hogy az ami a Világban zajlik, az emberi gyűlölet,
ahogy egymásnak esnek, hogy már nincs tolerancia egymás nézeteivel
szemben, hogy mi a megoldás? Nincs más, mint a hagyni tombolni.
Egyszer kitombolja magát. Ha nem más, háborúval. Nem tehetek
mást, mint szeretetben ezt elnézni. Azért döntöttem úgy, hogy
kilépek a facebookból, hogy ne legyen ami ingereljen, hisz még sok
projekt vár rám a műhelyemben, a stúdiómban."
Rám írt egy régi barátom, azt hittem már ő is a holtak városába költöztetett engem, jelentéktelent. Ezek a múltbéli hullák, akik ott vannak a "szekrényemben" és csak nagyokat hallgatnak.
Írhatnám azt is, hogy a gondolataink hasonló köröket futnak. Hasonló témákat boncolgatunk olykor, és közelítő a véleményünk is. Hát ez olyan, mint az egy fecske, de két fecske sem csinál még nyarat.
VálaszTörlésMi kiléphetünk bárhonnan, ami most ingerel, az a későbbiekben is fog, mert nyitott a szemünk a világra, sokszor meglátjuk azt, amit talán eltakarni kívánnak. Sokan gondolkodnak ilyesmin, csak ők nem írják le, vagy mi nem értesülünk róla.
Azt is megtapasztaltam már, hogy nem kell ahhoz kilépni a fészbukról, hogy átlagban levegőnek nézzenek. és meg csak rá se pillantsanak arra amit írsz. Azt hiszem pár emberen kívül, aki folyton lájkol, és posztol, sokan vannak, akik csak nézelődni járnak oda, vagy már azért sem. Névleg vannak jelen.
Nem tudom régen milyen lehetett, én elég későn csatlakoztam, de ma már biztos vagyok benne, nem veszítettem vele semmit.
Már engem zavart a facebook. Amilyen hűségesen takarítom a műhelyem, szortírozom a léceket és mindegyikért fáj a szívem, sokszor magammal perlekedek egy egy nyamvadt léc miatt, hogy esetleg ez még jó lesz másnak, ha kell egy hatvan centis, akkor ne vágjak le egy nyolcvan centisből, inkább keressek még. Mert az a tapasztalatom, mint a "hét krajcár"-ban, hogy mindig kerül egy még arra valóbb léc. Na így nézek át minden megosztást, tekintettel az ismerőseimre, nehogy életük "masterpiece"-ről lemaradjak, illetve ne gratuláljak nekik, ha valamit alkottak. Aztán elindultak a fake nyúzok (álhírek), a kéretlen tartalmak és egy adott ponton azon ébredtem, hogy minden cuki, számomra irreleváns filmet, bejegyzést nagy szorgalommal megnézek.
TörlésHa valaki nagy ritkán rám írt, lóhalálban válaszoltam, persze szüksége volt valamire, vagy éppen unta magát. Mikor az a rész jött volna, hogy esetleg én is örvendhetek némi meg"hallgatás"nak, hirtelen mennie kellett. És ez mindig.
Mióta nincs ez életemben, mintha többet tudok a saját hangomra figyelni, ami egyértelműen zavarva volt a rengeteg információtól.
Nem is annyira a saját hangomra voltam kíváncsi, mint azt szeretném végre elérni, hogy legyek belátó és valamennyire nyugodtabb. Amíg minden csak izgat, nem lesz béke.
Elképzeléseiben jó hely a facebook, de gyakorlatilag nem.
Abban az esetben, ha mégis meggondolom magam (valakinek a kedviért), akkor kizárólag csak azokat veszem fel ismerősnek, akikkel kommunikálok is.
Erre még van vagy húsz napom meggondolni...
De én nem szeretnélek ösztönözni arra, hogy szakíts a facebookkal. Én most így élem meg.
Ha tanácsolhatok valamit, az lenne, hogy azért ne szakíts végleg a dologgal. Amiért még én is mindig visszajárogatok, az egy-két téma, ami érdekel, rákeresek, boncolgatom. Érdekes, hogy ott nem futottunk össze, bár én nem nagyon jelölgettem embereket, inkább elfogadtam a jelölést, eleinte válogatás nélkül. Később rákerestem a dolgokra. Nem muszáj minden nap ott lenni, sőt! A gépen meg elfér, azután később hátha még valamiben hasznodra lehet. Most sokan gondban vannak, mert valami szabály miatt, az ismerősök, barátok csekély része látszik csak, vagyis az, amit posztolnak. Erre is találtak megoldást, alkalmazzák is, de én nem foglalkoztam ezzel sem oda, sem vissza. Így fogalmam nincs hányan látják a bejegyzésemet, én sem sok emberét látom, de ez annyira nem érdekel, amire kíváncsi vagyok: rákeresek. Most leginkább úgy van, hogy azt kell olvasnod, amit eléd tolnak. (Ha nem vagy elég óvatos, vagyis ha nem követted az utasítást.) Egyébként sem osztottam meg sok mindent, de látom vannak akik ott élnek társadalmi életet, s talán ki is múlnának, ha egy nap eltelne anélkül, hogy ott járnának.
TörlésSoha nem tartottam egyenrangúnak a bloggal, ez egy más világ, legalábbis az volt, mert mostanra igencsak megfogyatkoztunk. De így is jobb itt.
Szeretem az írásaidat, nem hagyom ki, legfeljebb kések kicsit, elolvasom a Zsömi történeteket, gyönyörködöm a képekben, időnként bepolitizálunk a "Tükör"-ben, és volt pár hely, ahová szívesen benéztem.
Már akkor is előbb vagyunk, ha gondolatokat cserélhetünk, akár az írásainkkal kapcsolatban, vagy csak úgy egyáltalán eszmét "futtatunk" egy-egy témával kapcsolatban.
Szóval gondold át, valóban nem egy menő hely a FB, de ha valamiért mégis szükséged lenne rá, hát ott van. Van a felépítésében munkád is, amit talán kár lenne veszni hagyni.