Dühmentesen alkotni?

Fura helyzet, hogy amikor frissen még a dühvel bennem írogattam, akkoriban írogattam egy egy bejegyzést. Most, hogy megfontoltan szeretnék írni, ami azt jelenti hogy alszom egyet a félig megírt bejegyzésre, ami másnapra elhalványul, harmadnapra teljesen elszáll: értelmét, idejét veszti.

De most legalább a bölcsek kategóriájába leledzem. Aki hallgat az bölcs.

Maholnap veszek én is egy csészét, ha tekintélyes pockom megengedi és hátam kitámasztom, még talán törökülésbe is ülhetek és ölemben a csészével (természetesen gyömbér és menta teával), komoly messzenézéssel aláírom a hallgatag bölcsek státusát.

Valahogy mégis jobban tetszettem magamnak amikor nagy meggondolatlanságban és mélységes hozzáértés nélkül, téma dilettánsan írogattam.

Ez a messzenéző bölcs hallgatás tulajdonképpen az undor és a meguntság művészi szinten űző spiritualitása. Amikor az ember megundorodik attól, hogy igyekezete kuka, szava zörej a száradt őszi levelek megannyi zizegése között és élete több energiafelvétel, mint energia teremtés.

Például itt van ez a Notre Dámé cucc. Teljes civilizációs összeomlás. Nekem, mint örök és gyógyíthatatlan fatalista, eszembe jutott Jézus alattomos szándéka, hogy három nap alatt lebontja a jerzusálemi templomot. Persze csak viccelt, egy köve se mozdult meg áldozatával, de igen elgondolkodtam rajta, még azelőtt, hogy elkezdtek itt az istenek egymás ellen robbantgatni: ne fektessetek olyan dolgokba, amit a moly megeszik, a rozsda felemészt és a tolvajok ellopnak.

De hiába gondolkodtam el ezeken, ma mégis ott vagyok, hogy moly és rozsda táplálékot termelek, idézzek egy öncenzúrázott, publikálatlan recent írásomból: „Félreértés ne essék, ezerszer kihátráltam volna a boldog nincstelenségbe, valami boldogfalvás nihilizmusba, szertartásos vissza a csóré természetbe, de egyszerűen nem lehetett.

Az, aki azt mondja hagy csapot és papot, annak tulajdonképpen nincs mit hagynia és csak a pofája jár.”

Az úgynevezett Jézustól plagizált keresztény cucc amúgy rég kiégett az európai kultúrából. Ami most van, lehet, hogy nevezhető valami kultúrának, de hogy Jézushoz semmi köze nincs, az biztos. Legfeljebb annyi, mint az antikrisztusnak Istenhez.

(Így az egyik gonoszságom).

Imádom Kálmán Olga stílusát, amíg az Atv-nél volt szoktam nézegetni műsorait, jók voltak kérdései, fintorai. Mérsékelt, unott balosokat pátyolt, Bayertől azért fényévekkel kulturáltabb Olga. Bayernek olyan mocskos a gondolat világa, hogy nincs az a mély állapotom, amit gyomorilag be tudom venni. Pedig az én asztalos kispolgárságom ugyancsak a mélységben fetreng, de Bayernek annyira malefikus a világképe, hogy az isten mentsen ettől az irányzattól bármiféle álkeresztény kultúrát. Bayer az egészséges nacionalizmus lejáratója, leértékelője. Bayer sok kárt tesz az egészséges nacionalisták lelkében, Magyarország megint szívni fog egy csokorba gyűjtött ökör miatt.

A Bayer típusú embert sajnos ismerem, ólálkodik itt körülöttem egy kettő és Isten óvja meg ezektől az emberiséget, ha nem volna állami jog, ami valamennyire védi a polgárait, ezek képesek lennének erőszakkal házaikból kitúrni a lakókat, csupán birtoklási vágyból.

Mostanában látom Olga néni kolléga lett. Blogger lett Kálmán Olga is.

Ez abból a szempontból érdekes, mert ha ugye reggel a piacon mindketten állunk, tréning szerelékben egy áprilisi hűvösben és várjuk, hogy a Fresh kinyisson, igyunk egy jó meleg kávét és elbeszéljük a világ dolgait, kiderül, hogy sok különbség nincs köztünk.

Valószínű, ha protkomat is beteszem a képembe, egészen jó interjú alany is lehetek, vágva talán én is összehozok pár extrém és hasznavehetetlen okosságot. Ezért érdekes a dolog.

Adnék egy tunningolt kapucsinót Olgának, ha az asztalnál megismételné ugyanazt a fintort amikor azt mondja, hogy: „a mindenféle bloggerek...”. És lám, szubjektivitásom okán, mivel mint nőt is bírom Olgát, Bayerrel el se mennék egy hűvös április kora reggeli kapucsinóra a piaci Freshez. Úgy sem, hogy ő fizeti. (I make my own beat).

(Ez a gonoszság number kettő...)

Az útépítés kapcsán (amit még nem merek leírni, mert noha okos nemzetmegmentő gazdasági okosságaim nem kerülnek az arra hatható illetékes kezeibe, félek az igenis szubjektív okozó elemekhez eljutna tényfeltárásom a valóságról, és ezek a pókot úgy tapossák el, hogy észre sem veszik maguk után a vízcseppnyi hullát...) adódott egy helyzet: Több kamionnyi csirketrágya állja az utat. Az egyik bayerközeli kolléga szólt, hogy diplomáciája csödöt mondott a román embernél, akinek parancsolta, hogy a szarát hordja el. Menjek beszéljek a fejével. Mert egymást küldték az anyjuk picsájába.

Egész éjjel nem aludtam, hogy ilyen dolgokba kevernek, de elmentem a magyarevő románhoz, kinek neve egyébként Roman volt.

A szokásos kutyaugatás és kitartó kopogás hatására kijött egy öreg néni, és óvatosan kérdezet: „Igen?”

Mondtam neki, csókolom, Román úrral szeretnék beszélni. Előjön a román öreg hátulról a kertből és ő is óvatosan méricskélt. Én bemutatkoztam és elkezdtem dadogva mondani jövetelem célját. Az öreg erre azt mondta, hallja uram, maga más ember, magával lehet beszélni. Azt mondta, már a pofámon látta, hogy teljesen más ember vagyok.

Negyed óra nem telt és elmentünk, megmutatta hova kell átköltöztetni a szart. Megköszöntem neki, ő is nekem. Mert egyértelmű, hogy ő hetven évesen nem fogja áthordani a szart egy olyan útról, ami ezelőtt öt éve teljesen használatban kívül volt. Egy gépnek pár óra munka. Ahhoz képest mennyibe fog kerülni a 400 méteres útszakasz egyengetése, kövezése, ez nem fog akkorát nyomni a latba.

Ellenségeskedéssel minden marad az anyjapicsája szintjén.

Röviden: saját kijárat érdekében, földi hatalmassággal közbenjárva másik földi hatalmasságnál, megvettem egy keskeny földcsíkot, hogy a bayeristák közt egérutat nyerjek a világfele, mely szándékos elzártsága előlem egyértelműen a halálomat kiböjtölve volt a cél. Ez az államilag akkreditált szabadvilág egy 400 méteres mezei úton vezet, amit le kell köveztetni.

Mikor ebbe belevágtam egyedül voltam. Ez volt az a pont, ahogy elnéztem a fákkal benőtt hepehupás útszakaszt, hogy azt mondtam: ezt csak valami örült hittel lehet bevállalni. És itt volt az a pont, hogy üzentem Istennek: te jössz.

Mit intézett, mit nem, de jött a mérges szomszéd és neki is érdekévé vált az útépítés. Nosza egyből 50 %-kal lealkudta a mennyei közbenjáró a kiadást. A polgármester is ígért valami kavicsot.

Hát ennyit a fekete-fehér világról, nem csoda, hogy benne mint életét féltő szürke kisegér cikázok ide-oda.

A végkövetkeztetés: ha elkezdek itt semleges lenni és ebből kifolyólag cenzúrázni magam, átgondolni miket írjak vagy se, az eredmény az lesz, hogy nem írok. Így is eléggé visszafogom magam.

A karikatúrákkal is így van, ha azt kell rajzoljam, ami menő (volt pár téma gondolatom), oda jutok, hogy nem lesz kedvem rajzolni.

A zenével is, ha erőteljes kickes dübörgéseket várnak el tőlem, megutálom a hangkeverést is. Így is az Europe Final Countdownjában a végleges keverésben át fogom gondolni azt a sok dübörgő ütőst. Borzalmasan zavar.

Új meglátásom: Zseni mama...(ez sem egy kommersz nézőpont..)