Relígió, Termosztát, Kapcsolószekrény kar


Van az úgy, hogy idegesít ez a Cézár. Mielőtt válaszolok neki egy egy új marhaságára, elgondolkodom. Cézár nekem az a biblikus figura, akire Jézus azt mondta, hogy a világ bolondjait választottam bizonyságul. Valami ilyesmi a lényeg.
Az ember Földes időszakában sok mindenben utazik. Az egyik ilyen traveling cucc a vallás, vagy ennek ellentéte. Nálam a vallások azok a területek voltak, melyeken hitben reméltem járni. Sosem vettem komolyan a vallást magát, annál inkább a hit és a közösség érdekelt. Ez viszont nem volt vicseverza, mert engem nem emberként vettek (volna) a közösségbe, hanem bizonyságtevő tanúként, hogy a marketing él. És én fix erre a feladatra nem voltam jó soha, sehol. A külvilág röhögött rajtam, most már belátom joggal, a belvilág meg utált, és ezt is belátom: joggal. Nem lehet az emberek ünnepélyes hangulatát holmi elvont igazságkeresésekkel állandóan zavarni.
Cézáron látom, hogy feltette magában, hogy ha az anyját nem tudta megmenteni, megtéríteni, az üdvösség achievement panójára nem tudott még egy léleknyereményt feltűzni, elkezdett engem téríteni. A tipikus módokon környékezett, szépen, diplomatikusan (már amennyire tudok az lenni) elhárítottam a kérdéseket, de egyre újabb ötletekkel állt elő. Éreztem, hogy Cézár mellett valaki bujtató van, akivel az eredmények hatására újabb és újabb haditervet imádkoztak össze.
Idegesít ez a naivság és az, hogy palimadárnak néz engem ez a Cézár.
A tegnap, hogy akkor ő lemondja a tévét, mert az ördöngtől való. És a prédikációs tévé az is az ördögé? Kérdeztem. Mert egész nap azt nézte. Zavarosan elmosolyog.
Itt tartottam neki egy pár mondatos disszertációt, mivelhogy baptistaként (immár több mint tíz éve), legújabban a pünkösdistákhoz jár, ahonnan újabb marhaságokkal áll elő, mondtam neki, hogy ideje lenne eldönteni, hogy melyik vallás szerint él, melyik istent választja. Mert hogy (és ennyi rosszindulatot megengedtem magamnak) amit ő csinál most az paráznaság (curvie, azaz kurvaság), hogy egyik vallásban született újra és most készül megint újjászületni egy másik vallásban. Hogy egyik se jobb mint a másik, mindegyik csak az eszet ossza.
És mivel legújabban a telefonjáról hallgatja a hozsannás dolgokat, mondtam neki, hogy maholnap aztán a telefonról is le kell mondjon, mert az is az ördögé. És aztán zárja le a villanyt, mert az is az ördögé. A nyakkendő is meg a karóra is hivalkodás, illetve az ördögé.
Na jól összezavartam a kölyket.
Erre este ír, hogy bocsássam meg neki, hogy nem tudta megvédeni a beszerikát (templomot... nem egészen értem melyikre gondol, de azt hiszem ő ebben az esetben a biszerikát a hitére érti, mert van a románban egy ilyen gyűjtő fogalom, hogy a „biszerika”, azaz olyan mint a lélek temploma, a hit, a vallás, az életforma, amikor a román azt mondja, hogy ne hagyd a biszerikát, tulajdonképpen azt mondja, hogy ne hagyd Jézust és mindent ami ezzel jár, szükség és nézet esetében a nemzetet, az időktől függően, meg amit a politikai mainstream utasít, érthető ez sorosozásra, migráncsozásra, buzik utálatára, azaz minden fogalmat összegyűjt ez a biszerika, attól függ milyen vallás mondja ezt...), szóval hogy bocsássak meg neki, mivel én huléáltam a biszerikát (káromoltam az istenét) és ő nem volt képes megvédeni azt.
Alaposan meggondoltam mit válaszoljak. Ha a mindennapos asztalosra hallgatok, azt mondtam volna neki, bazmeg anyád. Cseszd a fejét anyádnak ne nekem. De mivel tudom, hogy okkultabb személyek állnak Cézár mögött, hogy Cézár szegénynek nem jutnának ilyen marhaságok az eszébe, azt feleltem, hogy tisztelem a vallását és elnézem, hogy váltogatja azt, mint más a ruháját, de megkérem tisztelje ő is az enyémet, legyen az bármilyen.
Ezek a vallás meccsek zajlanak körülöttem mióta a világ és hét nap. Csak egyet kérek a fennvalótól, hogy remélem én nem voltam vagy vagyok ilyen szánalmas, mikor Istenről, Jézusról illetve ilyen ezomazo hikimiki spiritualisztikáról osztom az eszet.
Azért sem haragszom Cézárra, mert ő nekem egy tükörkép: íme, ilyen balfasz voltál és vagy te is az életben, mint ez a Cézár. Csak ő nem hibás szegény, de te (azaz én), igen!
Hát jó, nem kicsit idegesítenek azok a féreg emberek, akik a vallás címen pofátlanul nyomulnak és bolondítanak embereket és annyi pofamértékük sincs, hogy ezt a szerencsétlen féleszű gyermeket legalább ne héklizzék, mert borzalmasan befolyásolható, amit szépen ki is aknáznak vele szemben, mert valaki, valakik lenyúlják a nyugdíját, örömmel és dalolva ossza szét ez a Cézár a nyugdíját, mint Jézus az ötezer kenyeret, halat s vadat s mindent mi jó falat. Hiába neki baráti szó, érv, tanács, mérsékletre való felhívás, Cézár hajthatatlan.
Családja is tehetetlen vele szemben. Békén is hagyják, hisz saját akarata ez. Csak én tudom, hogy ez nem csak annyi, hogy saját akarata, hanem briganti szélhámosság.
De hát: „Amíg épülnek a falak, senki nem meri megkérdőjelezni annak hasznát.”
(Ez egy hasonlatos mondásom, mint Descartesnek a: „gondolkodom, tehát vagyok...”, meglátjuk vajon élni fog e?)

Jövő szombaton állítólag el kéne vinnem egy részét a kolozsvári bizsu boltnak.
De ez nem annyira egyszerű. Mert egy konyhát be kellett volna fejeznem, egy nagyon türelmes és hálás kliensemnek, most nem szeghetem szárnyait azzal hogy megint elhalasztom. A múlt hét elment a konyhával, nem fejeztem be, nem is volt hogy, mert az ajtókon lesz ilyen ciráda, de már van amit mutassak. Olyan ez, mint a: ne menjen le nap dicséret nélkül, valamit mindig kell mutatni az embereknek, hogy nyugodtak legyenek.
Aztán hirtelen eszébe jutott egy másik kliensemnek, hogy nagyon esedékessé váltak valami fadarabkák, hogy kéne. Húbaz, az megint két nap kiesés. De ami esedékes, az esedékes. Itt egy kicsit mellészámoltam, nem egészen, de pórul jártam, mert azt mondtam, hogy újra hasznosítok, és ragasztom a fákat, ilyenkor nagyon jó alkalom a rövid, egyébként hulladék fákat rendes fákká konvertálni. Viszont most nagyon sokat rádolgoztam. Van ilyen.
És hogy kiiktassam a kiszámíthatatlan, de ugyanakkor nagyon fontos elemet a kolozsvári utazásos processzumokból, még egy napot ráhúztam a az autó termosztát kérdésének megoldására.
ott alant a piros karika alatt van eldugva a termosztát..
Szerelő már a múlt héten húzta az orrát, hogy hát, izé, szóval nem javítja meg.
Nosza szerda reggeliben, míg oda sütött a nap, lekapom az alternátort és hát láss csudát, a hidraulikus pompát is le kell operálni. Igenám de azt alulról. Hát hadd nem soroljam a dunnyezózásokat amiket lehoztam a csillagos égből, valahogy leoperáltam a hidraulikus pumpát is. Borzalmasan bonyolult egy szar termosztáthoz nyúlni ennél a folckvágennél. Nem azért, de a Dácsiánál (nem győzöm eleget dicsérni a régi dácsiákat javíthatóságilag...) pillanat műve volt lekapni a termosztátot, bármit. Itt nem öcsém. Nyakig víz, olaj minden.
Néztem a termosztátot, zárt állapotban vettem ki, tehát elvileg működnie kell, de valamiért mégsem jó valami. Vettem a gázlámpát, rálángolok picit, csak úgy a láng melegével, látom szépen kinyit a termosztát. Várok, hogy lehűlvén visszazár. És itt volt a bibi. Nem zárt eléggé vissza. Valószínű a rugó elvesztette a tulajdonságait és össze vissza húzódik, mert néha az volt az érzésem, hogy nem engedi át a forró vizet, mikor nagyon felmelegszik a motor.
Szerencsémre volt még a régi, motorinás folkszvágenemtől megmaradva termosztátom, kettő is, látszik rajta, hogy sokkal keményebb a szerkezete, és fix betalált méretre.
Bénáztam egy sort, mert nehezen tudtam visszatenni a termosztátot a gumi tömítéssel, mert alulról felfele kellett behelyezni, háttal a földnek, idióta pozíciókból majdnem lehetetlen műveletnek tűnt egyszerre mindent felnyomni úgy, hogy behelyezéskor kicsit el kellett fordítsam az egészet, így feszt elmozdult vagy a termosztát, vagy a tömítés, elsőre nem is sikerült eltalálni, még szerencse, hogy nem pakoltam vissza a hidraulikus pumpát és az alternátort, hanem előtte feltöltöttem a vízzel, hallám csepeg e?
Hát csepegett bíz az. Éreztem is, hogy fog csepegni. Szétszedtem újból és lám becsíptem a gumi tömítést.
Nosza kis töprengés után és hasztalan próbálkozásokban elfáradva, eszembe jutott, hogy szilikonnal rá tudnám bírni, hogy feltegyem előre a termosztátot, majd a gumit s utoljára a záró kupakot. És lőn az ötlet jó. Mindenki szidja a szilikon világot, de már rengetegszer bevált nekem a szilikon. Szépen körbekentem a termosztátot is, feltettem, megállt, aztán a gumi tömítést is, az is szépen befeküdt a helyére, és mikor a kupakot ráhelyeztem, éreztem, hogy na most szépen bement a helyére.
Visszapakolni a hidraulikát meg az áramfejlesztőt nem volt annyira necces mint leszedni, ezúttal a szíjakat is kihúztam, noha eddig sem lötyögtek, mert azért az ilyen vizuális dolgokat meg szoktam nézegetni. A disztribúciós szíjat is megnéztem, a recék egészségesek, tiszták a felületek, nem látszik a kopás nyoma. Nem komplikálom az életem, ha nem muszáj.
A rendszerbe vizet vinni, ha netán ide téved egy hozzám hasonló balek, szerintem úgy praktikus, ahogy én csináltam, hogy a legfelsőbb vízcsövet, ami kijön a motorból, bilincsét kioldva lehúztam, és azon feltöltöttem a vizet, majd visszaerősítve a csövet, a pohárba is öntöttem, vizet. Sajnos sehol nem találtam szellőztető csavart, bármennyire kerestem. Állítólag a pohárban szellőzik a rendszer, de első körben nem tudtam feltölteni vízzel a rendszert, a motorba bement a víz, de a hűtőbe nem. Így sikerült mindenhova vizet vinni, aztán utána valóban szellőzött magától.
Aztán beindítottam a motort, és örömmel nyugtáztam, hogy a termosztát most megfelelően működik. Nem kell húsz percet várni amíg a motor bemelegszik és menet közben sem hűl le. Most már túl vagyok több mint 50 km autózáson és szerintem megfelelően működik. Azt még nem értem, hogy hidegen miért nincs ereje a motornak, annyira sem, hogy a garázsból kitolassam, viszont ha felmelegszik, nincs vele semmi gond. Azért aggódom kissé, mert a Dácsiáim ezt nem csinálták úgy sem, hogy kéthetente ettek egy liter olajat, hidegen pöcre indultak és mentek azok hidegen is.
Szerintem ennek az autónak van valami áramkörös lófassza, ami néz minden marhaságot, és ha valami nem tetszik neki, nem küld benzint. Mert motorféknél érzékelek egy igen/nem -féle viselkedés formát, mintha valami villanyos heppje lenne. Dácsiánál ha elengedtem a gázt, olyan isten nem volt, hogy az ne motorfékezne... ez a motrom nem motorfékez, ugyanúgy pörög magas fordulaton, aztán elkezd rángatni. Igen, mert a benzin pumpa villanyos, semmi köze a fordulathoz, mint a Dácsiánál, valószínű egy beképzelt analog áramkör figyel valamit és az öregedés miatt össze vissza kommunikál. Mindegy, de ehhez nem nyúlok. Természetesen a kormány alatt, hogy a világ legeldugodtabb és leglehetetlenebb helyen legyen, vannak betéve a relés panók, valószínű az egész bordot le kell ahhoz szerelni... na lófasz! Arra nem vállalkozok!
Fórumokon olvastam, hogy sajnos ezeknél az autóknál nem a vas megy tönkre, hanem az elektronika butul meg. Elképzelhető, egy rakás relé, egy csomó érzékelő, az örökös rázkódás, melegedés, magyarán ezeknek lejárt az idejük.
De nekem decemberig még volna járni valóm.

a fehér műanyagon a fémes csavart meglazítva,
azt a műanyag bilincsfélét elfordítva,
be lehet centírozni a kapcsolószekrény felé
kommunikáló vas kart.
(nem érdemes hetekig csavarhúzóval rásegíteni
a vaskar centírozásához...)
Egy másik problémám az volt, hogy egy ideje nehezen megy be egyesbe a kapcsolószekrényben. Aztán egyszer csak sehogy sem ment egyesbe. Egy darabig kettesben indultam helyből, de szar volt dombnak felfele, araszoló dugóban. Aztán rájöttem, hogy egy hosszú csavarhúzóval, ha kissé elnyomom a hosszanti tengelyt, mely a kapcsoló szekrényhez megy, rögtön a váltó kar alatt, bemegy egyesbe is.
Ezt azért láttam, mert természetesen a gumi harmonikát az egerek rég kirágták, undorító volt és semmint ott lötyögjön cafatokban, inkább eltávolítottam, így beláttam a sebváltó kar alá.
Ez némileg megnyugtatott, mert ezek szerint nem a kapcsolóval van a baj. Jobban szemügyre vettem, és látom, hogy egy tömítés elkopott és lötyög a vasrúd a hüvelyben. Természetesen ez is úgy van összerakva, hogy az intuíció semmit sem segít a szétszedésben. Egyszerűen nem találtam semmiféle csavart, hogy miképpen tudnák odajutni azt a tömítést lecserélni, esetleg valamit kitalálni.
Szerettem volna egy praktikusabb improvizációt kitalálni, mint a csavarhúzós módszert, mert ahhoz el kellett engednem a kormányt, egy kézzel a manőver nem megy.
Már egy órája mindent kipróbáltam, a csőre akartam húzni egy pvc inget, hogy az megvastagodván, ne lötyögjön a hüvelyben, de nem találtam megfelelő vastagságút, minden amit próbáltam, túl vastag volt.
Kínomban szét akartam szedni a váltókart, mert más ötletem nem volt.
Meglazítottam egy csavart és elforgatván a műanyagot, látom, hogy az nem kör centrikus, ahogy forgatom, a kart úgy tolja mindenfelé.
Nosza ez akkora megvilágosodás volt nekem, mint megannyi transzcendens katarzis.
Egy pillanat műve volt a pozíciót eltalálni, mert a sok csavarhúzós váltástól már teljesen pontosan tudtam mennyit kéne jobbra csússzon a dolog, így szépen egyensúlyba hoztam a kopás által kitágult kar helyzetét, és láss csudát! Tökéletesen el tudom találni a sebességeket! Persze, azt csak az én kezem tudja eltalálni, de hát ez nekem teljesen megfelel.
Nosza megörvendtem, hogy egyszerre két legyet is agyon csaptam.
Most már nyugodtabban készülök a kolozsvári szerelésre, mert a bizonytalan, kiszámíthatatlan dolgokat valamennyire számíthatóvá tettem.
Most az más kérdés, hogy, egy hét alatt mit tudok befejezni?
De most már két hete nyomom a napi nyolc óra konkrét asztalosságot. Igaz, estére zombi vagyok, néha már a Doc Martin sorozatot sem érem el este kilenckor, pedig azt az egyet meg szerettem volna nézni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése