Többször
átbeszéltem és számoltam magammal, hogy miféle úton módon
lehetne másképpen energiát házilag előállítani? Bármilyen
alternatív megoldás nagy befektetést igényel. Az a befektetés
meg egyelőre fix arányos az élettartamára szánt reményével,
illetve az abból nyert energia előre kifizetésével, a jelen
energia forrásokat használva: áram, gáz. Esetemben csupán az
áramra számíthatok, mert gázt ide bevezetni annyiba kerül,
mintha 15 évre előre megveszem a tűzifát.
Arra
a következtetésre jutottam, hogy a legjobb megújuló és olcsó
energia, az az el nem használt energia. Azaz, azt kell megvizsgálni,
hogy mire is van valójában szűkség és amire nincs, arról le
kell mondani. Ezt így könnyű elmondani.
Jelenleg
a gázas fűtés olcsóbbá vált mint a fával való fűtés. Ezek
úgy hoztak meg szigorító törvényeket a fa kitermeléssel
kapcsolatban, hogy tulajdonképpen egy kézben maradt a fa export,
míg a tulajdon lakója nem jut a saját fájához. Ehhez nem volt
szükséges egyetlen Soros se, egyetlen Qkapitalista sem, ehhez elég
a mi saját bandita politikusaink, mert ezek már nem korruptak, ezek
banditák. Nyugodtan általánosíthatok, mert nem számít, hogy
magyar, román, jobb vagy bal, alsó, felső, mindegyik egy borzasztó
bandita.
Hibrid
életmódom: tanyásított csarnokomban, messze nagyobb ökológiai
nyomot hagy mint egy városi ház. Vizet kétszer szivattyúzom,
nagyobb helyeket fűtök mint amire valójában szükségem van,
iskolába, bevásárlásra napi legkevesebb 30 km-t kell autókázzak,
sokat fogyasztó, régi autóval, mely a szűrő vizsgálaton nem
megy át.
Nem
adhatom el a csarnokot, mert még nincs kifizetve, meg a kutyának
sem kell (azaz kéne valakinek, de ingyen). A környék ipara
teljesen padlón, szerintem kétharmada az ipari ingatlanoknak eladó,
illetve évről évre romlik állapota, mert 50-100 éves épületekről
van szó, melyeket alig modernizáltak. A behozott nagy üzletházak,
7-8 több ezer négyzetméteres bevásárlók teljesen földre vertek
minden helyi vállalkozást, gyakorlatilag a városkák lakói
ezekben az üzletekben dolgozik, és a zömében külföldön
dolgozók küldik haza a pénzt, amiből az itthon maradottak
vegetálnak, felélik.
Tanyásított
csarnok életem olyan mint egy hatalmas, visszamaradt dinozaurusz, ki
sokat kéne egyen, hogy fennmaradjon, de nincs elég zöld. Valószínű
a pofátlan dinozaurusznak meg kéne halni a természet törvénye
szerint.
Az
ősszel voltam ingatlan adót fizetni és van ott egy undok fehérnép,
aki nem fér el tőlem évek óta, addig meg nem nyugodott, amíg meg
nem duplázta az adómat. Miután az épületre adót fizetek, a
hozzátartozó telekre külön, azt követelte, hogy az épület
alatt levő telekre is fizessek adót. Sehogy sem tudtam megértetni
a hülye picsával, hogy a telek adó amit fizetek az az egész
telekre szól, a 2550 négyzetméterre, amin van a csarnok, 1000
négyzetméter. Szépen kértem magyarázza el mi a különbség,
hogy nemcsak duplán fizetem a csarnok alatti telket, hanem azt is
miért drágábban? Egy adott pillanatban zavarba jöttem, hogy mi a
fenét nem értek én, annyira hülye vagyok, hogy képtelen vagyok
megérteni? A végén rákérdeztem, hogy akkor most így jó lesz?
Most jó, mondta önelégülten. Na akkor jó, mondtam, ha így jó,
akkor kiegyeztünk. Mert mondom, évek óta környékez és
nyugtalankodik az én adóm miatt. Azt már csak én gondolom mellé,
hogy egy sovén picsa, akinek valamiért a torkán vagyok. Hihetetlen
egy aurát árasztok, van egy embertípus, aki ahogy csak meglát,
idegessé válik. Ezzel nincs amit csináljak, pedig mindig leveszem
a sapkám ha bemegyek valahova és illedelmesen köszönök,
alázatosan várom a sorom, nem toporgok, nem fújok nagyokat, igaz,
hogy legszívesebben leköpném az ilyet és elküldeném a jó
anyjába.
Tegnap
is mentem a vállalkozói adót fizetni, ott is más picsa, de
ugyanilyen kiadásban. Adom a személyit, mert semmi esély arra,
hogy megértse a nevem, ha mondom. Mennyit fizet, kérdezte. Mennyit
kéne? Kérdeztem. Vágott egy fintort, pötyögtetet kettőt a
billentyűn, mondja 2400. Jó, mondom. Mi jo? Kérdezte. Fizetem az
egészet, mondom. Sóhajtott egyet és megnyomta az entert. A
nyomtató kiadott két példányt. Aláírtam, menjek a kasszához.
Kifele menet szépen kérdeztem, nem mondaná meg hányas formulárt
kell kitöltenem, mert az új törvények szerint nem tudom. Rám se
nézett, végig se hallgatott, undorral mondta, hogy menjek az egyes
irodába.
Uram
atyám, gondoltam magamban, és én meg azt hittem hogy egyedüli
vagyok aki megutálta a munkáját.
A
kassza egy másik épületben van, ott viszont két ablak, az egyik
beveszi a számlát, a másik meg a pénzt. Hihetetlen
munkamegosztás. Mennyire mindenki tudja mit kell csináljon. Igaz,
hogy nem is áll senki sorban. Mert valószínű, hogy ha egy helyen
adnák is ki a fizetési kötelezettséget, meg vennék el a pénzt
és míg ezt a tranzakciót rendezi, számára banális kérdésemre
is válaszol, feltorlódnának az emberek. Habár amíg kinyomtatta a
gép a két számlát, simán megtörténhetett volna mindez.
Ilyenkor
jövök rá, hogy mennyire nevetséges az én törődésem a globális
energia felhasználás iránt. Gyakorlatilag senki és semmi nem akar
spórolni, azaz a felesleges használatból visszafogni.
Helyzetemre
nincs visszavonulásos megoldás. Vagy előre megyek mint a vak és
nagy pofával reménykedek, vagy egyszerűen csődöt jelentek. Ez
sem rossz megoldás, mert jogilag nincs mit kezdjenek velem. Néznének
rám, mint ahogy néztem én is Gigire, amint lezüllött mellettem,
és egy alkoholista öregség elé néz, most már ha jól értesültem
az anyja társaságában, ezek szerint a családját elzavarta a
házból, amit nekem elfelejtett kifizetni. Undorral néznének rám,
ha csődöt jelentenék, mint én Gigire, és mint ahogy nekem sem
kell már a Gigi adóssága, mondván magamban, eléggé megverette
magát a sorstól ez a gyerek nélkülem is, valószínű rólam is
lemondanának, hacsak nem léptetnek életbe másféle
mechanizmusokat ellenem, mint ahogy bizonyos intimidáló fonódások
történnek lassan és biztosan. Például, illett volna megkérdezni
engem is, hogy nem e érdekelne az a területsáv, ami közvetlen
kijárást biztosítana ingatlanomnak, és nem sutyiban történne
annak értékesítése. Ez egyértelműen arra utal, hogy el akar
lehetetleníteni valaki.
A
megtestesült istennel akkor találkoztam, amikor rám kérdett, hogy
ketten rúgtok egy labdát, melyiketek rúg gólt? Akkor, mint Jézus
tanítványai nem értették a kérdéseit, én sem értettem ezt a
kérdést. Mire is megy ki a játék? Ki ki ellen játszik? Nem
testvériségben élünk? Volt időm ezen elmerengeni az elmúlt 15
évben, és a gólokat egyértelműen nem én rúgom, viszont az
istent játszó bíró sem valami szívbajos bíró, olyan mint az
isten, leküldözget néhány ördöngöt, hogy érezzem az életet,
el ne tunyuljak. És valóban, ami nem öl meg, az megerősít. A
gonosz az életemben az életre serkent. Ne hagyjam magam el.
Valójában
a sorsnak megköszönhetném, hogy lágy szívű, önpusztító
alkatom zaklatására küldözgeti rám a gonoszt, mert tudja, hogy
csakazért sem hagyom megdögleszteni magam, nem magamért, hanem
szeretteimért, és annak az istennek fityiszt mutatni, aki úgy
hiszi, hogy van hatalma az emberi sorsok, lelkek felett. Az ilyen
isten nem isten, mert ha van aki nem fogadja el öndicsőítő
filozófiai tételét, bizonyítéka annak, hogy nincs éppen
mindenek felett hatalma. És ha csak az anyagiakkal tud
hatalmaskodni, a lelkekben nem képes egységet, szeretetet
gerjeszteni, az nem isten. Még félisten sem. De még egy tanítvány
jelölt sem. Valójában nem az én igyekezetem szánalmas, hanem ezé
az istené, aki szövetségeseit a gátlástalanokban látja.
Nehéz
egy olyan világban élni és boldognak lenni, ahol nemcsak a
piacgazdaság, a kisebbségi sors lehetetlenít el, hanem a
legnagyobb ellenség a saját nemzetemből fakad. És úgy néz ki ez
az út az etalon a nemzetemnek. Gyökereiben egy befelé robbanó
épület a nemzetem, kiknek polgárai nem kifele rohannak a veszély
elől, hanem a bomló épületben egymásnak esnek. Ez a
legfájdalmasabb elkönyvelni és nap mint nap megélni. És
mindehhez jó pofát vágni és azt hazudni, hogy minden a
legnagyobb rendben van.
Valójában
a Moturól akartam írni, nem is tudom, hogy kanyarodtam ide. De
olvasóim legnagyobb rémületére arról is fogok írni.
De
ahogy ezeket kiírom magamból, mintha kiereszteném az égett
gázokat, és tovább tudok működni. Mert kurvára kell működjek
a továbbiakban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése