Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Dinofiló

Többször átbeszéltem és számoltam magammal, hogy miféle úton módon lehetne másképpen energiát házilag előállítani? Bármilyen alternatív megoldás nagy befektetést igényel. Az a befektetés meg egyelőre fix arányos az élettartamára szánt reményével, illetve az abból nyert energia előre kifizetésével, a jelen energia forrásokat használva: áram, gáz. Esetemben csupán az áramra számíthatok, mert gázt ide bevezetni annyiba kerül, mintha 15 évre előre megveszem a tűzifát.
Arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb megújuló és olcsó energia, az az el nem használt energia. Azaz, azt kell megvizsgálni, hogy mire is van valójában szűkség és amire nincs, arról le kell mondani. Ezt így könnyű elmondani.
Jelenleg a gázas fűtés olcsóbbá vált mint a fával való fűtés. Ezek úgy hoztak meg szigorító törvényeket a fa kitermeléssel kapcsolatban, hogy tulajdonképpen egy kézben maradt a fa export, míg a tulajdon lakója nem jut a saját fájához. Ehhez nem volt szükséges egyetlen Soros se, egyetlen Qkapitalista sem, ehhez elég a mi saját bandita politikusaink, mert ezek már nem korruptak, ezek banditák. Nyugodtan általánosíthatok, mert nem számít, hogy magyar, román, jobb vagy bal, alsó, felső, mindegyik egy borzasztó bandita.
Hibrid életmódom: tanyásított csarnokomban, messze nagyobb ökológiai nyomot hagy mint egy városi ház. Vizet kétszer szivattyúzom, nagyobb helyeket fűtök mint amire valójában szükségem van, iskolába, bevásárlásra napi legkevesebb 30 km-t kell autókázzak, sokat fogyasztó, régi autóval, mely a szűrő vizsgálaton nem megy át.
Nem adhatom el a csarnokot, mert még nincs kifizetve, meg a kutyának sem kell (azaz kéne valakinek, de ingyen). A környék ipara teljesen padlón, szerintem kétharmada az ipari ingatlanoknak eladó, illetve évről évre romlik állapota, mert 50-100 éves épületekről van szó, melyeket alig modernizáltak. A behozott nagy üzletházak, 7-8 több ezer négyzetméteres bevásárlók teljesen földre vertek minden helyi vállalkozást, gyakorlatilag a városkák lakói ezekben az üzletekben dolgozik, és a zömében külföldön dolgozók küldik haza a pénzt, amiből az itthon maradottak vegetálnak, felélik.
Tanyásított csarnok életem olyan mint egy hatalmas, visszamaradt dinozaurusz, ki sokat kéne egyen, hogy fennmaradjon, de nincs elég zöld. Valószínű a pofátlan dinozaurusznak meg kéne halni a természet törvénye szerint.
Az ősszel voltam ingatlan adót fizetni és van ott egy undok fehérnép, aki nem fér el tőlem évek óta, addig meg nem nyugodott, amíg meg nem duplázta az adómat. Miután az épületre adót fizetek, a hozzátartozó telekre külön, azt követelte, hogy az épület alatt levő telekre is fizessek adót. Sehogy sem tudtam megértetni a hülye picsával, hogy a telek adó amit fizetek az az egész telekre szól, a 2550 négyzetméterre, amin van a csarnok, 1000 négyzetméter. Szépen kértem magyarázza el mi a különbség, hogy nemcsak duplán fizetem a csarnok alatti telket, hanem azt is miért drágábban? Egy adott pillanatban zavarba jöttem, hogy mi a fenét nem értek én, annyira hülye vagyok, hogy képtelen vagyok megérteni? A végén rákérdeztem, hogy akkor most így jó lesz? Most jó, mondta önelégülten. Na akkor jó, mondtam, ha így jó, akkor kiegyeztünk. Mert mondom, évek óta környékez és nyugtalankodik az én adóm miatt. Azt már csak én gondolom mellé, hogy egy sovén picsa, akinek valamiért a torkán vagyok. Hihetetlen egy aurát árasztok, van egy embertípus, aki ahogy csak meglát, idegessé válik. Ezzel nincs amit csináljak, pedig mindig leveszem a sapkám ha bemegyek valahova és illedelmesen köszönök, alázatosan várom a sorom, nem toporgok, nem fújok nagyokat, igaz, hogy legszívesebben leköpném az ilyet és elküldeném a jó anyjába.
Tegnap is mentem a vállalkozói adót fizetni, ott is más picsa, de ugyanilyen kiadásban. Adom a személyit, mert semmi esély arra, hogy megértse a nevem, ha mondom. Mennyit fizet, kérdezte. Mennyit kéne? Kérdeztem. Vágott egy fintort, pötyögtetet kettőt a billentyűn, mondja 2400. Jó, mondom. Mi jo? Kérdezte. Fizetem az egészet, mondom. Sóhajtott egyet és megnyomta az entert. A nyomtató kiadott két példányt. Aláírtam, menjek a kasszához. Kifele menet szépen kérdeztem, nem mondaná meg hányas formulárt kell kitöltenem, mert az új törvények szerint nem tudom. Rám se nézett, végig se hallgatott, undorral mondta, hogy menjek az egyes irodába.
Uram atyám, gondoltam magamban, és én meg azt hittem hogy egyedüli vagyok aki megutálta a munkáját.
A kassza egy másik épületben van, ott viszont két ablak, az egyik beveszi a számlát, a másik meg a pénzt. Hihetetlen munkamegosztás. Mennyire mindenki tudja mit kell csináljon. Igaz, hogy nem is áll senki sorban. Mert valószínű, hogy ha egy helyen adnák is ki a fizetési kötelezettséget, meg vennék el a pénzt és míg ezt a tranzakciót rendezi, számára banális kérdésemre is válaszol, feltorlódnának az emberek. Habár amíg kinyomtatta a gép a két számlát, simán megtörténhetett volna mindez.
Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire nevetséges az én törődésem a globális energia felhasználás iránt. Gyakorlatilag senki és semmi nem akar spórolni, azaz a felesleges használatból visszafogni.


Helyzetemre nincs visszavonulásos megoldás. Vagy előre megyek mint a vak és nagy pofával reménykedek, vagy egyszerűen csődöt jelentek. Ez sem rossz megoldás, mert jogilag nincs mit kezdjenek velem. Néznének rám, mint ahogy néztem én is Gigire, amint lezüllött mellettem, és egy alkoholista öregség elé néz, most már ha jól értesültem az anyja társaságában, ezek szerint a családját elzavarta a házból, amit nekem elfelejtett kifizetni. Undorral néznének rám, ha csődöt jelentenék, mint én Gigire, és mint ahogy nekem sem kell már a Gigi adóssága, mondván magamban, eléggé megverette magát a sorstól ez a gyerek nélkülem is, valószínű rólam is lemondanának, hacsak nem léptetnek életbe másféle mechanizmusokat ellenem, mint ahogy bizonyos intimidáló fonódások történnek lassan és biztosan. Például, illett volna megkérdezni engem is, hogy nem e érdekelne az a területsáv, ami közvetlen kijárást biztosítana ingatlanomnak, és nem sutyiban történne annak értékesítése. Ez egyértelműen arra utal, hogy el akar lehetetleníteni valaki.
A megtestesült istennel akkor találkoztam, amikor rám kérdett, hogy ketten rúgtok egy labdát, melyiketek rúg gólt? Akkor, mint Jézus tanítványai nem értették a kérdéseit, én sem értettem ezt a kérdést. Mire is megy ki a játék? Ki ki ellen játszik? Nem testvériségben élünk? Volt időm ezen elmerengeni az elmúlt 15 évben, és a gólokat egyértelműen nem én rúgom, viszont az istent játszó bíró sem valami szívbajos bíró, olyan mint az isten, leküldözget néhány ördöngöt, hogy érezzem az életet, el ne tunyuljak. És valóban, ami nem öl meg, az megerősít. A gonosz az életemben az életre serkent. Ne hagyjam magam el.
Valójában a sorsnak megköszönhetném, hogy lágy szívű, önpusztító alkatom zaklatására küldözgeti rám a gonoszt, mert tudja, hogy csakazért sem hagyom megdögleszteni magam, nem magamért, hanem szeretteimért, és annak az istennek fityiszt mutatni, aki úgy hiszi, hogy van hatalma az emberi sorsok, lelkek felett. Az ilyen isten nem isten, mert ha van aki nem fogadja el öndicsőítő filozófiai tételét, bizonyítéka annak, hogy nincs éppen mindenek felett hatalma. És ha csak az anyagiakkal tud hatalmaskodni, a lelkekben nem képes egységet, szeretetet gerjeszteni, az nem isten. Még félisten sem. De még egy tanítvány jelölt sem. Valójában nem az én igyekezetem szánalmas, hanem ezé az istené, aki szövetségeseit a gátlástalanokban látja.
Nehéz egy olyan világban élni és boldognak lenni, ahol nemcsak a piacgazdaság, a kisebbségi sors lehetetlenít el, hanem a legnagyobb ellenség a saját nemzetemből fakad. És úgy néz ki ez az út az etalon a nemzetemnek. Gyökereiben egy befelé robbanó épület a nemzetem, kiknek polgárai nem kifele rohannak a veszély elől, hanem a bomló épületben egymásnak esnek. Ez a legfájdalmasabb elkönyvelni és nap mint nap megélni. És mindehhez jó pofát vágni és azt hazudni, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Valójában a Moturól akartam írni, nem is tudom, hogy kanyarodtam ide. De olvasóim legnagyobb rémületére arról is fogok írni.

De ahogy ezeket kiírom magamból, mintha kiereszteném az égett gázokat, és tovább tudok működni. Mert kurvára kell működjek a továbbiakban is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése