Rázzad bébi rázzad...

Olvastam valahol, hogy a munkásokról manapság nem nagyon készülnek irodalmi alkotások. Már éppen jelezni akartam, hogy de hogyne készülne, hisz rengeteg blog a munkáról szól, az emberek munkásságáról, leleményességéről, de még jó, hogy nem kezdtem el a jelzést, mert eszembe jutott, hogy állj meg vándor, hisz a blogosphere nem irodalom. Írások ugyan, de az írások szabadkőművesei, akik valamiféle beavatottságukból kiindulva, tudják mi az irodalom és mi nem az irodalom, azt mondják, hogy a “mindenféle” bloggerek.
Így van ez az asztalosságban is, van aki nagyon felfuvalkodott, az veri a mellét, hogy ő aztán az igazi asztalosságot műveli, mert ő másképpen gondolkodik mint az átlag provinciális asztalos, ki csak megélhetésből műveli a szakmát, és van az az asztalos, aki lehajtott fővel bocsánatot kér, hogy csak mint egy provinciális asztalos megélhetésből műveli a szakmát és nem nevezi magát olyan asztalosnak, aki másképpen gondolkodik. És láss csudát, abban a világban élünk, ahol az emberek még hisznek a terülj-terülj asztalka csodájában és azt mondják, hogy nosza menjünk a magabiztos asztaloshoz, mert talán a magabiztossága nem földi, hanem égi eredetű, és talán nem hiába kéri el a háromszorosát, hisz ő nem megélhetésből műveli a szakmát, hanem valamiféle más, beavatottságból kiinduló eszméért.
Az ember sosem tudhatja hol az igazság.
Éppen olvasom, hogy ez a német Angela asszonyság újjal fenyegeti itt a szerinte ingyen élő krízis sújtotta országocskákat, hogy le kellene már szokni a segélyből élést és fogjunk neki dolgozni. Tudod, egy darabig csodálattal néztem ezeket a németeket, és továbbra is csodálattal akarom nézni a németeket, de nekik is be kell látniuk, hogy nem ismerik fel a skizofréneket ők sem és a történelmükbe nekik is be-beugrik egy egy skizofrén oda a vezető hokedlire. Nem kétlem, hogy az istenített nyugatnak nincs igaza velünk provinciálisokkal, mert valóban kezdjük elveszteni a munkakedvünket. De mondjuk nekik önmagukkal el kellene számolniuk, hogy az ők munkakedvük attól lett olyan amilyennek dicsérik magukat, hogy biza ellehetetlenítették a mi munka területeinket. Magyarán elvették a talajt a lábunk alól. Ha valakivel ki akarsz baszni, adj neki kölcsönt, biztasd, hogy “rázzad béjbi rázzad”, a marha bevállal, fejleszt, éjt nappallá téve hajt, mert ugye az imádott, istenített nyugat színvonalára akarja emelni portáját, aztán hirtelen elvágod a piacát a csórónak, de ez nem elég, hanem elkezded ráadásul szidni, hogy tökéletlen, mohó, balfasz, lusta, segélyen élő rohadék.
Persze, megszoktuk, hogy a morálhoz, az igazsághoz annak van joga, akinek hatalma, pénze van, illetve nem fenyegeti konkrét éhezés. (Ne tévesszen meg minket az álszerénység, akinek a lába előtt fetreng a világ és mégis kipiszkálja a kolbászt a gulyásból, mondván: mi ez a dőzsölés? Mert nem mindegy, hogy gazdagon vannak ilyen skizo beütéseid, hogy a világgal a talpad alatt böjtölsz, vagy azért nem eszel, mert nincs mit és holnapra sem látszik semmi...)
De köztünk, kispolgárok közt mondva, azért amilyen vitéz ez a német, de ő sem ment volna egyről a kettőre, ha nem hajtja maga alá Európát. Mert kösz Angela néni, most jössz ezzel a morállal, hogy nosza ideje dolgoznunk, ne csak kapjuk a segélyeket. Most nem tudom konkrétan mire, kire értetted ezt Angela néni, nem részletezted, én elfogadtam “ca atare” úgy ahogy jött, és innen csirkefalváról üzenem neked, jó zamatos kispolgári asztalos magyarsággal, hogy mész te a kurva anyád picsájába újjászületni!
Persze megvan a mi bűnünk is, kétségtelenül. Mert minden idióta politikusnak, papnak és elöljárónak bedőltünk a dumájának, hogy kell nekünk ez az egyesült Európa. A szar, hogy most pont ezek jönnek megint Gergelyék felől, és igazat adnak ennek az Angelának, hogy nosza fel lusta nép, a restségből isten szavára ébredés! Há mésztek ti is a kurva anyátok picsájába jó csürkefalvisan!
De én mondom, lesz itt még jaj mindenféle tolvajnak: testi, lelki és szellemi tolvajnak. Mert ez a sokat alábecsült alja munkásnép sem fog tétlenül bámészkodni, és előbb utóbb ráeszmél. Hogy nem megoldás külföldön munkát koldulni, mert van azért még tisztességes ember, nem bolondult meg ettől az európaiságtól minden ember és ráeszmél, hogy a túlélés az állam és egyéb szervek messze elkerülése lesz.
Sírnak az állambeliek, hogy borzasztó az adócsalás a kisemberek körében, a papok, hogy borzasztó az istentől való elidegenedés, a hivatásos szellemiek, hogy borzasztó az irodalmi hanyatlás.
Nem tudom...nem elég jel ez nekik, hogy “mésztek ti a picsába”?
Nem, uraim, az van, hogy az emberek megelégelték, nem pofáznak vissza, mint némely asztalos, hanem csendben, magukban építik az új világot.
De nem azt, amiben ti reménykedtek! Annak vége!

3 megjegyzés:

  1. Megint egy jó kis magvas írás, köszi :D

    VálaszTörlés
  2. Két dolgot szeretnék még ehhez a témához hozzáfűzni, hogy ne kelljen új bejegyzésként megjelentetnem, kímélve azon olvasóimat, kik csak a napos oldalamat szeretik nézni...
    Csendben kussolni, azon a címen, hogy semmit nem lehet megváltoztatni, nem kóser dolog. Mert akkor a szüleim emlékét kéne sutba vetnem, akik egész életükben keresték a munka lehetőséget, és mindent megragadtak, ami adódott. Most jöjjön ez a szemtelen arcul csapás ettől a Merkel csajtól, hogy nekünk ideje lenne dolgozni, és én ne emeljem fel a hangomat erre a nyílt sértésre és általánosításra, nehogy magamra haragítsak valakiket, azt jelentené, hogy nem lennék több mint egy Péter, aki háromszor is megtagadta unzsenir az Urat.
    Azt viszont szívesen vettem volna Merkel és társaitól, ha bűnbánóan bevallották volna, hogy álnokul ellopták a munkahelyeinket, gazdasági életünket feje tetejére állították és ezért nemcsak bocsánatot kérnének, hanem szépen visszavonnák szar, műanyag élelmiszereiket, szar műbútor alapanyagjaikat, lakberendezési francaikat, ésatöbbi semmirevaló pótlékaikat, hogy ha nem más, de legalább saját magunknak termelhessünk, ha már külföldre semmi esélyünk sincs.
    Hirtelen ez jutott eszembe...

    VálaszTörlés
  3. Minden itt van.Nincs mit hozzátenni. Én legalább is nem tudok.

    VálaszTörlés