Azt
már ugye leszögeztem, ilyen megvilágosodás forma, hogy iparias
életünk nem vezet jóra. Hiszékeny, naiv lévén, azt hittem
valamiféle kultúrcsavarral megtalálhatom az arany középutat, de
ezzel az igyekezettel is csak a ketyere, műszer és szerszám
arzenált bővítettem. Ezek sem segítettek megtalálnom az arany
középutat.
Feri
rávilágított arra, hogy azt amit én zeneként bütykölök itt,
az nem zenélés. Nem így mondta, de azzal, hogy ő minden
hangszersávot bár villanyos billentyűn, de maga játszik fel,
utalt erre.
Pár
keverésemet mesterelte és számomra borzalmasan szólt, nem az ő
hibájából, hanem az enyémből. Rájöttem, pár hangszert rosszul
használtam fel. Ahhoz, hogy valami jól szóljon, azt előre ki kell
gondolni. Viszont, egy dolog erről tudni és más dolog ehhez érteni
is.
És
egyáltalán, mit keresek én itt a retro lájtos rock shymphony home
version stílusban? Erre kérdeztem rá magamban. Mert amikor
elkezdtem a stúdiózást, nem erre gondoltam. De rácsodálkoztam a
virtuális keverőre és élveztem, hogy mire képes az elme, ha
lebomlanak a kifejező gátak.
Egy
darabig azt hittem a gépek teszik jóvá a hangzást. Azok is, de
inkább a hangos meglátás, vízió az ami létrehoz egy jó
hangzást.
Amit
csináltam, az nekem itthon jó volt. De mióta rávilágított Feri,
hogy mitől jó a jó, a sajátomat is szarnak hallom. Megfertőződtem
a jóra.
Erre
az volt a reakcióm, hogy lebénultam és majd egy hónapja kétszer
ha bementem a stúdióba, akkor is szégyenteljesen kisomfordáltam
onnan, megállapítván, hogy nem érdemlem én meg azt.
Visszatértem
a mindenkori függőségemhez, a munkához. Ez az én piám,
alkoholom, ha valami nincs rendben lelkes állat mivoltomban.
A
Muskóczi projekt is adott egy pofont nekem. Azt mondták a helyén
van a dolog, még nem tudják hova tenni, lenne rajta egy két dolog,
amit változtatni kellene. Marketing címen ezzel is ugyan oda
jutottam, mint a stúdiós projektjeimmel, hogy feje tetejére
kellene állítsam, hogy valamire valóvá lehessen tenni.
Még
tiszta szerencse, hogy rögtön nem reagáltam le, fejemben
nehezebben processzálódik az információ, mert abbeli csalódásomat
félretéve, hogy mégsem vagyok úgy jó, ahogy vagyok, mondtam,
adjanak egy két támpontot a változtatásra és megpróbálom.
A
kertes projektem is csúfosan bozótba ment az idén. A palántáimnak
spéci földet vettem, erre miután kibújtak, leégtek mind. Piacról
vettem 40 paradicsom palántát, azzal grimaszkodom itt. Kötözgetem,
pucolgatom. Ilyen undorító növényem nem volt sosem. Dupla
vadhajtások eszement életerővel robbannak ki, a tövéből is
hármasával és jó kövéren hajtanak új hajtások, mintha
szabotálni akarnák az anya növényt. Néhol kandikál egy egy
kisebb paradicsom, meglátom ezután hogy lesz, mert most virágzott
el a nagyja. De idegesít, hogy olyan alacsony a növény. Az én
palántáim ilyenkor már másfél méteresek voltak.
A
Cézárhoz kötött kert projekt remény dugába dőlt. Egyszerűen
nem érti a lényegét, elpiszmogja az időt, az viszont nekem sokba
jön. Próbáltam sokféleképpen elmagyarázni neki, megmutatni, de
mikor nekifog látom, semmit sem értett meg. Pedig csupán
gyomlálásról van szó. Néha nagyon elkeseredek. Mit bajlódom én
született ostobákkal? De bármilyen ostoba ez a Cézár, mindig
pontosan tudja mennyit kell kapjon, és tudja kire kell szavazni.
A
tegnap is. Ez a Daniel, az üzletes ablakmosó kéregető srác,
mikor megpakolt autómat látta, azt mondta vigyem őt is dolgozni.
Mondom neki, nézd, van két óra meló, lefesteni egy vas
szerkezetet. Nosza nagy volt az öröm, hajrá. Mutatom neki, szépen
bemártod az ecsetet, nem több, egy centire, a doboz száján kicsit
visszaveszel a festékből, hogy ne folyjon és nyugodtan, inkább
lassan de jól elkenegeted a felületen, hogy mindent takarjon. Erre
folyik mindenhol a festék, a seggében voltam egy órát a kettőből
és nemhogy maradt volna a festékből, de nem is volt elég és jól
sem volt lefestve.
Megint
szidtam magam mint a bokrot, hogy mi a franc akarok én mindenkit
megmenteni?
Nem
csoda, hogy ezeket soha senki nem dolgoztatja. Balfaszok.
Mindenki
mondja, miért nem alkalmazok valakiket? Hát de kiket? Kinek van ma
türelme tíz év alatt megtanulni egy szakmát? Sajnos már nekem
sincs ahhoz türelmem, hogy valakit megtanítsak tíz év alatt az
asztalosságra. Egy kibaszott ecsetet sem tud ma tartani senki a
kezében. Mit várjak el olyat, hogy valamit méretre gyalulni,
vágni? Netán szögbe, ívbe?
Igen,
más világ van. A réginek annyi. Hiába nosztalgiázok itt.
Ennyi
embert etetni, foglalkoztatni csak iparilag lehet.
A
csináld magad illúziója az Ikea, ahol csavarhúzóval behúzol egy
csavart és azt hiszed ezermester vagy.
„A
jó doki” sorozatfilmben van egy jelenet, behoznak egy állapotos
nőt, feltépte a kezét egy csavarhúzóval, éppen Ikeás kiságyat
szerelt össze, mert a férje nem ért rá. Bekötözik a kezét,
közben behoznak két vírusos beteget, kik hirtelen meghalnak, erre
karanténba teszik a kórházat. A férj kint őrjöng, a feleség
bent. Az izgalmaktól elindul a korai szülés. Komplikációk
merülnek fel, császárolni kell, de előbb a gyerek pozícióját
kellett átmasszírozni. Erre a jó doki (Murphy) egy neonlámpa
zúgása miatt, autista lévén, összeomlik és a földön fetreng.
Tiszta pánik. Az újszülött nem szuszog, az anya vérzik, egy
asztmás fiút tesznek oda éleszteni, amíg Murphy kómásan elköti
a vérzést.
Erre
a férj elkezdi vádolni magát, hogy nem szerelte össze időben azt
a kibaszott Ikeás kiságyat és emiatt került bajba a felesége.
Én
meg azt mondtam, mi a fenének kell két hónappal a szülés előtt
idegeskedni az ágy össze szerelésével? A nőknek ez a folytonos
hajtatása. Ez a folytonos bizalmatlanság, Miért jó neki arra
célozni, hogy a férfi tehetetlen, nemtörődöm idióta? Holott
egyszerűen nem volt rá ideje?
Én
amit látok, az az ember civilizációs betegsége. Őrjöng, hogy
élete minél civilizáltabb legyen, ha nincs nyolc nájlonba
csomagolva a rohadt zsemléje össze van omolva és emberi jogaira
hivatkozik, ha viszont nyolc nájlonba kapja a kurva zsömléjét, őrjöng, hogy mi lesz a teknős békákkal. És elkezd alapítványt
létrehozni a pungás (zacskós) zsemlék ellen, és ereket vágat a
kétségbeesett klímaőrülteken.
És
amíg engem tanítanak, hogy vigyek magammal otthonról szatyrot
vásárláskor, olvasom, hogy Marosvásárhelyen a heti két
alkalommal, Budapestre felszálló repülők járatát minden naposra
tették. Azaz hetente öt darab repülővel több.
Akkor
mi a lófaszról beszélünk?
Vágjam
itt az ereimet, hogy pungán spóroljam a Föld egészségét,
viszont túlfelől 250 %-kal megugrott a repülő használat? Mi ez,
ha nem cinizmus az emberi faj részéről?
De
mondok én mást. A Földet én nem féltem. Mikor túl sokan leszünk
mi patkányok, megrázza ő magát és lehullunk mi patkányok. Mind
meghalunk. A Föld nem. Ő ráér regenerálódni.
Viszont
mi újra és újra levizsgázunk.
Legalább
egy hozzám hasonló basszusgitáros ha lenne, jó lenne néha
elmuzsikálgatni itt ezt a sok nihilista bajt. Mondjuk blues formába.
Egyetértek! A Föld majd megmenti magát, az ember meg elpusztul, hisz a többség nem alkalmas a normális életre. Feleslegesen aggódunk, vagy: felesleges aggódnunk.
VálaszTörlésLassan erre jövök rá én is.
TörlésA Föld és a tönkretétele már zajlik egypár évezrede, a mi időnkben viszont őrült módon felgyorsult. Nem tudhatom, lesz-e pusztulása és ha igen, az milyen időtávlatban lehetséges. Az ember saját magát is rombolja, ami nem múlik el következmények nélkül. Egy darabig helyreállít, regenerál a test, aztán megadja magát. Talán a Földdel is ez lesz egyszer, csak az ő életét nem évtizedekben számoljuk, hanem évmilliókban, ami legtöbbünk fejében elképzelhetetlen és felfoghatatlan. Nem tudhatjuk, Földanya meddig képes regenerálódni.
VálaszTörlésEzt a témát sokan feszegetik mostanában. Úgy hírlik, nem az első civilizáció vagyunk, de vajon hányadik?
TörlésTudom "Ysa pur es chomu uogmuc".
Egyesek szerint 20 év múlva keserves változásokat élnek meg az akkori emberek. A mai életemet sem tudtam volna elképzelni gyermekkoromban.
A föld pedig körjáratában, az űrben száguldásában, a spiráljában, és mindenféle mozgásában pinduri szerepet ad nekünk. Ez a növénybozont is hol eltűnik jég alá, tűz martalékaként, hol megújul. Ezért jó, hogy nem jut több 50-150 évnél egy embernek. A dédnagymamám fel sem fogná, mint jelent hogy egy táblagépnek linux a kernele, vagy windows alapú. Pedig látott gőzmozdonyokat itt Komjátiban, és a dédnagyapám indította-megállította a felemelt tárcsájával.
A rettegést jobb kikapcsolni, és ha midiket akarsz hangzásra farigcsálni, akkor eddig így csináltad, és ez okozott örömet. Most kaptál egy iránymutatást, amerre nem jártál. Ha szarnak is érzed, akkor is egy fejlődési lépcsőfok.
Ha kezdő asztalos korodban egy rosszul sikerült kötés vagy ragasztás miatt vissza kellett bontani és újjá építeni valamit, akkor kétségbe vontad az asztalos létedet?
De pedagógus sem vagy, és nem ismered a módszert, miképpen kell hatni az ügyetlen inasaidra.
Nufinak fel szoktam olvasni az írásaidat. Amikor a mait befejeztem, akkor valami olyasmit mondott, hogy és most jöjjenek a jó dolgok. A rosszon túlestünk.
Felgyorsult a mi időnkben, de nem mi voltunk az egyetlen szerzői ennek az állapotnak. Egy folyamat ez, aminek a végéből mi kóstolgatunk. A fiam még többet fog ebből szelni, noha ő már sokkal zöldebb gondolkodású, nem érdemelné meg, de valahogy úgy van ez mint a hetetdíziglen megátkozás. Az atyáik bűnei miatt fognak szenvedni.
TörlésŐk sem kapják a vissza utat. Ha kerül tíz, aki megpróbálná, kerül ezer, akinek esze ágában sincs.