Muskóczi esete a csípőfogóval

Muskóczi már többször említette az apukájának, hogy szeretne neki segíteni az asztalos műhelyben. Igaz, hogy nem éppen így fogalmazta meg Muskóczi a szándékát, hanem úgy fordult apukájához, hogy volna e valami munka számára a műhelyben, mert szeretne némi zsebpénzhez jutni.

Muskóczi apukája többször is hívta fiát dolgozni, hogy csiszolni kéne, vagy pácolni kéne, de valahogy Muskóczinak nem akaródzott se csiszolni, se pácolni és inkább lemondott a zsebpénz gondolatáról.

Egyszer Muskóczi apukája régi, kárpitozott székeket javított az asztalos műhelyében. A székek inogtak, a csapozott kötések meglazultak, ezért úgy döntött, hogy szétszedi a székeket és újra ragassza a csapokat, csakhogy ehhez le kellett bontani a kárpitozásokat is.

Muskóczi apukája, midőn elkezdte leszedni a régi kárpitokat, észreveszi, hogy azon biza több réteg kárpit van. Ahányszor felújították a székeket, a régi kárpitra húzták az újat. Nem több és nem kevesebb mint hat réteg kárpit anyagot bontott le Muskóczi apukája a régi székekről. Mihelyt a rugókhoz jutott, szomorúan állapítja meg, hogy biza a rugók is mind elgyengültek, némely el is törött, így azok se használhatók újra.

A rugókat is leszedte a régi székekről Muskóczi apukája. Méghozzá a rugó tartó pántokat is, melyek legtöbbje szétfoszlott már és drótokkal helyesítették, mikor javítani próbálták.

Mikor már csak a csupasz fa váza volt a széknek, nyilvánvalóvá vált, hogy a kárpitozás tartotta össze.

A több rendbéli kárpitozás miatt a szék tele s tele volt szegekkel. Vakarta bizony a feje búbját Muskóczi apukája, hogy azt a sok rengeteg szeget neki nem lesz ideje kihúzogatni.

Hirtelen eszébe jutott fiacskája, ki igen húzta a száját mikor csiszolni vagy pácolni kellett volna, gondolta, egy élete egy halála, megkérdi tőle, lenne e kedve szegeket húzogatni?

Muskóczi, az ajánlat hallatán megörvendett, mert szegeket kihúzogatni volt éppen kedve. Nosza megörvendett Muskóczi apukája, hogy kisfia végre érdekelt valamiben és szépen be is avatta a szeghúzogatás csodás rejtelmeibe.

Muskóczi két napig hűségesen húzogatta a szegeket a csípőfogóval. Akkora odaadással dolgozott, hogy egy adott percen úgy érezte a csípőfogó már a keze meghosszabbítása lett.

Az apuka boldogan nézte kisfia szorgoskodását.

A végén elmentek és fáradalmaik jutalmaként megettek egy jókora sajtos pizzát.

És természetesen a zsebpénz sem maradt el.

Így volt tehát Muskóczi esete a csípőfogóval.