Hallom
most ezt a kibékülést. Hogy ne mind szidjuk egymást, marjuk,
mocskoljuk egymást, hanem üljünk le egy sörre együtt és
béküljünk ki. Hosszasan beszéljük meg. Mert a gyűlölet nem
vezet semmire.
Ez
így elképzelve szép. Viszont idióta elképzelés, hogy a szót se
szaporítsam túl sokat, mert jó, hogy hajnali négy óra van, de
még sok munka vár rám.
Ezeket
a szlogeneket hallom mostanában, olvasom a neten is, valószínű
néhány jóérzésű ember belefáradt a sok gyűlöletbe és már
nagyon szeretne egy zöld nagy kerekasztalhoz leülni a gonosszal és
egy sör mellett kibékülni.
S
akkor elgondolkoztam, noha eretnek volnék, de azért Jézussal
szimpatizáló, mint valamilyen önvizsgálatként, hogy akkor nekem
kivel kéne kibékülni, kivel kéne sörözzek, hogy ebben a
nagyVelágban a magam porcióját kivegyem ebből a zöldasztalos
megbékélésből? És nem csak úgy kutya futtában gondolkodtam el
ezen, hanem napok, hacsak nem hetek óta ezen is töröm a fejem a
többek között (adósságok, s hidroforos cső újbóli kilyukadása
s ezekhez hasonló semmiségek).
Több
napos agymunkámat most nem kezdem itt részletezni, mert akkor azt
mondanák a rossz nyelvek, hogy mit akar ez az asztalos itt, hogy
ezzel az Emánuel Kanttal akar vetekedni? A végkonklúzióra végül
is ez a két hülye, fűnyíróval örökségbe kapott kutya vezetett
rá, hogy mit jelent az ellenséggel egy nagy kerek zöld asztalhoz
ülni kibékülés és sörözés végett. Mert ez a két kutya is,
amikor jól van lakva, nyalják falják egymást, az ember látná,
rögtön nyomna egy pps-es zenés képgörgetőst szerte a dróthálón,
mondván, lám még az állatok is tudják mi a kibékülés, a
szeretet s szimbiózis -féle dolgok. Idióta öröm nézni, amint
játszadozva széttépnek egy valahonnan ellopott plüss macit és az
egész udvar tele van vattával s szakadt macidarabkákkal. Viszont
érdemes megnézni, hogy egy szelet kenyérért egy szempillantás
alatt élet halálra tudják marni egymást.
Most
kérdem én, egy galamb mikor fog leülni sörözni egyet Pufival?
Kibékülés végett? Egy őz, mikor tud leülni a farkassal egy
sörre? Nincs az a galamb vagy őz, aki egyenesen ostobaságnak nem
tekintené az ilyen dumákat, hogy Pufival vagy a farkassal le lehet
ülni sörözni a nagy zöld kerekasztalhoz. Csak a hülye, idióta
embernek vannak ilyen balfasz elképzelései. Azt hiszi az ember,
hogy a benne levő megbékélés vágy az ugyanúgy benne van a
fáradhatatlan gonoszban is.
Nem.
Ez a jobbkéz odanyújtásos dolog nálam már nem megy. És ahányan
jönnek hozzám és ez a Pufi odasomfordál és hízeleg és teszi
oda a buksiját az új hülye kezéhez, mindig mondom, hogy semmi
pénzért ne simogassa meg, mert egy alattomos kutya ez a Pufi, a
harmadik simogatásnál belemar az ember kezébe. Legtöbben nem
fogadják meg a tanácsomat, mondván, nem látod milyen cuki ez a
kutya? Lehet, hogy cuki, alázatos a képe, de ismerem, egy
alattomos, sunyi és mérges kutya. És emellé hülye is. Úgy néz
az emberre, mintha az egy nagy darab kolbász lenne.
Mikor
pedig odakap az újdonsült idióta béketeremtő kezéhez, egy
kicsit elcsodálkozik, de az idióta béketeremtőknek az a berögzött
szokásuk, hogy nem tudnak leszokni az idiótaságról. Elkezdik
analizálni, hogy vajon mit rontottak el az ő kutya relációjukban?
És ezek a béketeremtők mindig itt cseszik el, hogy annyit
analizálják önmagukat, amíg a másik fél elveszi mindenüket és
felfalják mindenestől.
Kenny
Rogers is azt mondja egy dalában, hogy don't count your money,
amikor a kocsmában vagy a többiekkel egy asztalnál.
Aztán
érdemes megnézni azt is, kik mind mondják azt, hogy ki kell
békülni? Valóban, arra nincs amit kontrázz, ha valaki így jön
ilyen alázatos és örömkiáltással, hogy ki kell már békülni,
mert a gyűlölet nem vezet semmire. S amikor azt mondja, hogy
gyűűűűlölet, akkor rád néz vádlón, hogy igen, igen rólad
van szó, te aki gyűűűűlölöd az ellenségedet. Azt az
ellenségedet, aki seperc alatt kirakna a házadból, elvenné
mindenedet, bemocskolna a sárga földig, azt az embert te gyűűűlölöd
és az bizony vétek és arról neked le kell mondanod.
Ezek
az emberek, akik így jönnek és figuráznak, azok általában a
megfeküdt emberek. Van házuk, jó munkahelyük, van pénzük,
templomba járnak, jól élnek. Ezeknek van idejük ilyesmikkel
foglalkozni. Valahogy ezek az emberek az életben megúszták, hogy
nincs ellenségük. Mert vagy ügyesek voltak, hogy elkerülték a
konfliktusos zónákat, vagy voltak ügyes szüleik, akik elkerülték
a gonoszokat. Vagy netán ők az ellenség? Egy kis baribőrbe bújt
kis ellenségecskék? Akik néha odakapnak az ember jobb kezéhez?
Egy
másik ismertető jelük ezeknek az idióta megbékéléses
mániákusoknak, hogy rettenetesen intelligensek. Sosem értettem
meg, hogy egy intelligens emberbe hogyan költözhet annyi
idiótizmus? Na de legyen bennük bármi, de ott a lovetta a hátuk
mögött. A könnyen élés.
Mondhatná
valaki, hogy igen, de látod, hogy a kibéküléses, megbéküléses
gondolkodásával előbbre jutott, mint te. Igen előbbre jutott,
mert szerinte a kibékülés és a megbékélés az egyenlő a
nyalással s minden egyébbel, ami ehhez az életformához jár.
A
Biblia hosszú ódákat ír a gonoszról, hogy a gonosz nem alszik s
ilyenek. De ezeket a fejezeteket nem ismerik a papok. Csak mindig a
lepkeszárnyú kenyérosztásról beszélnek, a hegyibeszédekről és
a dicsőséges mennybemenetelről. A gonoszról nem beszélnek,
holott a Biblia tele van a gonoszokról írt versekkel. Végig ott a
gonosz, végigsepri az összes könyveket. Az egész élet egy harc a
gonosszal. S akkor hogy jöhet valaki ilyennel, hogy béküljek én
ki a gonosszal? Hát hülye vagyok? Lehet, de önként nem megyek a
vágóhídra!
Notá
binyé öregem: egy kibaszottul kegyetlen harc az élet a
fáradhatatlan és ötletekben kimeríthetetlen gonosszal. Olyan a
gonosszal a harc, mint a hidroforos szifon vas redukciója: akkor
lyukad ki amikor nem is számítod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése