Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Tisztelt Tanügyi Miniszter Úr.

Tisztelt Tanügyi Miniszter úr.

Ez úton Önhöz fordulok segítségért. Van nekem egy hétéves kisfiam, aki még nehezen érti, hogyan lehetünk mi magyarok egy román lakta országban? Nem is ez a baj amiért zavarom Önt. Az a mi valós és nagy bajunk, hogy a román irodalom, mint tantárgy, román anyanyelű gyermekeknek volt készítve, nem nekünk magyaroknak, akik valahogy ide csöppentünk ebbe a szép országba. A genetikai kódunkban sem szerepel semmi ami a románsághoz kötődik, ezért nekünk magyar anyanyelűeknek teljesen elölről kell kezdeni a román nyelv megtanulását, mint egy akármilyen más idegen nyelvet. Kérném szépen ezt a dolgot átgondolni ott a miniszterben és ne vegye rossz néven kérésemet. Mi őszintén szeretnénk románul is megtanulni, de a jelenlegi tananyag olyan szintű, hogy feltételezi a román anyanyelvűséget.
Mint olyanhoz írok, akit teljesen megértek, mert sok közös vonásunk van. A minap egy ellenzéki tévéadóban gúnyolták önt, hogy a miniszteri irodája előtt leveszi a cipőjét és papuccsal megy be dolgozni. Ugyanaz a tévéadó azzal is csúfolta Önt, hogy bajosan szerezte meg az érettségi diplomáját. Ebben mi ketten nagyon egyezünk, mert az asztalos műhelyembe én is papuccsal megyek be és az érettségi diplomámat is nagyon nehezen szereztem meg. Úgyhogy szégyellje magát az Antena 3 tévéadó, hogy ilyen csirke, semmi dolgokba kötnek bele. Azt bezzeg nem nézik, hogy mi magyarok hiába szeretnénk beintegrálódni, ha már az első osztályban olyan a tananyag, hogy azt nem tudjuk elsajátítani. Bezzeg az állandó meghívottjuk az a véres szájú Vádim bácsi sem tér ki ezekre a problémákra, van neki valami baja a szármiszedzsetuzával, örökké azt hajtogatja, mint egykori földrajz tanárnőnk, aki valamiért a protuberancia szót mind ismételte nekünk.
Írok a magam nevében, mint mintiai asztalos, mert nem fordulhatok a tanárok felé, az iskola igazgatósága felé, vagy az értelmiségi réteg felé. Mert ugye, nem ők találták ki a román irodalom elemi osztályos tankönyveket. Mit tehetnek ők is, mint csendben leadni azt az anyagot, noha ők is meg vannak győződve, hogy semmi haszna nincs? Ők is emberek, féltik az állásaikat, meg aztán ne felejtsük el miniszter úr, hogy mi akik nehezen szereztük meg az érettségi diplomáinkat, mi már tudjuk, hogy milyen agymosó ez az iskolai rendszer, akiknek könnyű volt megszerezni az érettségi diplomát, azok valószínű már agymosottak. Agymosottan meg könnyű elfogadni egy agymosó iskolai rendszer továbbítását. Azt mondják, hogy ki mint nem vet úgy arat, embert tolláról, madarat barátjáról, és csak rosszabb ne legyen.
Nem írhatok a többi szülő nevében sem, akik nem aggódnak azért, hogy a román irodalom tantárgy ebben a kiadásban elfogadhatatlan, mert ők nem aggódnak az igazi tudásért, ők csak túlélni akarják ezt az életet, meg aztán azoknak aki tömbházban laknak könnyebb, mert a lépcsőházi román gyerekektől valahogy a magyar gyermekek is megtanulják a mánélé románságot, én viszont többre értékelem a román nyelvet, minthogy cigány elemekkel keverjem. Szeretném, ha a fiam az irodalmi románt tanulná meg és nem csak a „böj”, meg „pulá” szót ismerné meg.
Tisztelt Miniszter Úr, nem tudom, más magyar zaklatta e hozzám hasonló problémákért? Ha nem, én nagyon szépen megkérném, gondolják át az elemi román irodalom tankönyveit, dolgozzák át úgy, hogy magyar anyanyelvű gyermekek is könnyen elsajátíthassák a román nyelvet, mert noha megvan hozzá az őszinte hajlam, a ritmus nem követhető. Amint a Szentírásban is írva vagyon: „Lehet a lélek kész, de a test erőtelen.”
Tisztelettel Muzsi Attila a mintiai asztalos.

6 megjegyzés:

  1. Sorban, ami szembejutott a levél olvasása során. Úgy érzem a magyar-román rosszviszonyt csak a politikusok tartják fent, mert az egyszerű mezei polgárok (ezt ne vedd sértésnek) meg vannak normálisan egymással. Szeretnék párhuzamot vonni az elszászi francia és német, valamint a dél tiroli olasz osztrák viszonyhoz. Ott megoldódtak az ellentétek, mert gazdaságilag egyforma szintre kerültek, egyforma szinten vannak. Jó lenne, ha itt is ez történne. Nem úgy, mint pl.-l a zsidó arab viszony. Na jó, ott a vallási ellentétek is nagy arányban okozói a rossz viszonynak.

    El is küldöd neki? Na jó ez csak költői kérdés volt. Én sem küldök el egyetlen nagy embernek szánt reagálásomat, mert semmit sem, abszolúte semmit sem érnék el vele, mert nem vennék komolyan replikálásomat. Maximum, leengedem a gőzt azáltal, hogy sérelmeimet kikiabálom a világba. Botor módon abban reménykedem, hogy ennek révén meghallgattatik. Valahol fent.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem a blogok olvasva vannak, rendszeresen nézik őket, vizsgálják. Nem csak telefon beszélgetéseink, üzeneteink, leveleink vannak lementve. Így hamarabb odaér az infó, semmint hivatalos úton elküldeném nekik. Ezt az írásomat is inkább a közösség felé vetítettem, nem rejtett iróniával. Nem mintha változásra reményt vagy igényt tartanék. De szerintem azért el kellene gondolkozzanak értelmiségijeink, hogy ilyen fontos problémákról egy asztalosnak kell a semmi blogjában írnia. Egy olyan ingyenes médiafelületen, ahol gyakorlatilag határtalan lehetőségek tárulkoznak a kifejezésre, a párbeszédre, a szervezkedésre. Szerintem ez szégyen ránk nézve.
    Ami a mezei polgárokat illeti, ha nem bizerálják a témát a politikusok, nagyon is jól elvannak, nekem személyesen sosem volt magyarságom miatt konfliktusom románokkal, mindig tiszteletben tartottam a mások nézőpontjait. Én is azt hiszem, hogy a megoldás a gazdasági helyzet javítása. Hosszútávon többet számít, mint bármilyen hazafiasság és érzület.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem is. De az kizárt, hogy mindegyiket elolvasnák, rögzítenék. Úgy működhet, mint a telefon és üzenetek figyelésénél. Bizonyos "figyelemre méltó" szavak, kifejezések felbukkanása a szövegben vívja ki az elemzést.

    VálaszTörlés
  4. Attila, kedves, te tényleg ennek az agyalágyult "miniszter úrnak" igyekszel valamit elmagyarázni? Szerinted képes lenne bármit is megérteni az üzenetedből, a tőle telhető, legnagyobb jóindulatot is feltételezve róla? Alig hiszem, mert, szó szerint csak rá kell nézned, és láthatod azt, ami vagy kétségbeesést vagy szánalmat ébreszt.
    Véleményem az, hogy ha gondjaink vannak, akkor azokat csak mi, a magunk módján vagyunk képesek megoldani, sajátos módszerekkel, mint ahogyan őseink is megtették már korábban, mert nekünk az ég túl messze van ahhoz, hogy fohászainkat ott meghallgassa bárki. Legkevésbé az fogja meghallgatni, aki azért van odatéve, hogy ő maga is akkor teszi legjobban, ha befogja, és csak hallgat mélyen.

    VálaszTörlés
  5. Mondtam a fiam tanító néniének, hogy szerintem ez a román tananyag nem magyar anyanyelvű gyermekeknek készült. Sokat követel egyszerre. Erre a tanci azt felelte, hogy igen, ezért kellett volna első osztályban keményebben gyúrni a románt.
    Vajon erre értetted Károly, hogy a mi magunk módján oldjuk meg a gondjainkat?
    Erről eszembe jut egy vicc. Kérdezi egyik a másiktól: -hogyan lehetne 24 órából 25-öt dolgozni? Erre a másik: -egy órával hamarabb kelünk fel.
    Van egy mese, amit lemezen agyon hallgattam kiskoromban, a "Dolgozz macska". Arról szól, hogy volt egy rest feleség és a ház ura úgy vette rá, hogy dolgozzon, hogy a macskát minden nap elverte, amiért a feleség nem dolgozott. De úgy verte meg, hogy azt az asszony hátára kötötte. Nos ez a levelem is olyan, mint a macskaverés. Nem a minisztert verem, mert az úgysem ért, hanem a népet, hátha kínjában, mint a macska belevájja a körmeit az asszony hátába.

    VálaszTörlés
  6. Ezek szerint egy és ugyanarról a dologról beszélünk mindketten, hisz én is pontosan erre utaltam, mikor a "sajátos", ősi módszereket emlegettem. Bármennyire hangzik hülyeségnek, vagy nagyképű okoskodásnak, egyvalamiben egyetérthetünk: A világot nem a mi kedvünkre teremtették, és legkevésbé arra, hogy az a többség kedvére legyen. Tanügy is például azért van, hogy, legyen munkahelye azoknak, akik ott dolgoznak! Gyerekek pedig azért járnak iskolába, hogy legyen kiknek tankönyveket nyomtatni, és nem azért, hogy abból például tanulni is lehessen. A román gyúródásnak pedig az lesz az elkerülhetetlen hozománya, hogy azt senki sem fogja jobban szeretni, ha az úgy jön, mintha büntetés lenne! Ergo, utálni fogják, miközben a széles e nagy világban már a sajátjaik is csak elvétve beszélik, és vallják magukat annak, ha kiteszik a lábukat az országból. Lehet tippelni, hogy tíz-tizenöt év múlva kinek lesz ez így jó? Nekik, biztos, hogy nem! Nekünk? Hát... legfeljebb akkor (is) mindegy lesz!

    VálaszTörlés