Labdaszedegető

És mondá pedig az isten: “egyezzetek ki szeretetben!”
És teremté mindenféle állatot a maga neme és fajtája szerint.
Lőn pedig egy barnább fajta prikulics, ki mindenkinél komolyabban vevé az isten parancsát és gyakorolá vala ezt a szeretetben kiegyezést a maga fajtája és neme szerint, éspedig azáltal, hogy elvevé a kicsiktől a labdát és ha azok elégedetlenkednek vala, szeretetből gyomron vágá őket.
A kicsik imával fordulván az istenhez, hogy tegyen igazságot, az isten azt mondá: “egyezzetek ki szeretetben, ha a barna prikulicsnak labda kell nosza adjatok, mert bizony mondom néktek, valószínű nagyon szüksége van rá”
És még olyanokat is meséle a kicsiknek, hogy de ne búsuljatok, mert a ti szavatok is felhallatszik és a barna prikulicsot azért küldtem rátok, hogy megpróbáljalak titeket a tűrésben, a szeretetben és a szenvedésben.
A kicsik pedig lógó orral menének haza, hogy furcsa az istennek eme igazságérzete és otthon pedig azon gondolkodának, miként lehetne eltenni láb alól a barna prikulicsot, mely egy egész pályát terrorizál az úr szavával.
És lőn, hogy szeretetből elszaporoda pedig ez a barna prikulics fajta és vele párhuzamosan megerősöde a kicsikben a gyűlölet irántuk s isten iránt, hogy ha szerinte másnak is azt kívánd, amit magadnak kívánsz, akkor az isten miért akar nekik rosszat a prikulicsok által?
És lőn, hogy megkérdezék az istent, hogy mi az igazság? Isten pedig nem válaszolt erre a kérdésre. Kibújt előle és azt mondta: “új törvényt adok pedig nektek, a szeretet törvényét...”
Aha...” mondták a kicsik, “akkor ez az igazság, hogy nincs igazság....”

3 megjegyzés:

  1. Meghallgattam. Tanulságos és van benne sok igazság. De ennél türelmetlenebb vagyok...nem szeretnék évszázadok múlva remélni árnyalat változásokat...

    VálaszTörlés
  2. Tetszik nem tetszik egy korban élünk, ami olyan amilyenné az őseink tették.
    Ezzel nem a közvetlen magyar ősökre gondolok csak, hanem a világ népeinek összességére.
    Hogy ki, mikor, hol hibázott nem akarom megkeresni, nehéz lenne, de mondhatni ez van.
    Ebben a korban élünk, ide születtünk.
    Abban igazad van szarból nem lehet várat építeni, de a szar is elkezd komposztálódni csak idő kérdése és termőföld lesz belőle egyszer.
    Kérdés mire neveli az ember a gyerekét, hogy azon a humuszon életképes növényként majd életképes lesz-e, vagy ő is humusz.

    Tehát szerintem el kellene fogadni azt, amiben vagyunk.
    Ez alatt nem azt értem, hogy ez jól van így, csak elfogadni, felismerni, ez a közállapot.
    Ez a jelen valósága, ebből kell építkezni, "Itt élned s halnod kell".
    Az emberi boldogság soha nem a külsőségektől függött!
    A mai világ igyekszik ezt elhitetni velünk. Így akar boldogtalanná és kiszolgáltatottá tenni bennünket.
    Ahol a figyelmed ott teremtő erőd és az a valóságod.
    Persze lehet itt a billentyűt verni és a világ gonoszságán szarságán agyalni, attól jobb nem lesz.
    Ez is a rendszer része, itt kisírod magad kicsit, megkönnyebbülsz és idevonzod azokat, akik hasonló cipőben járnak. Jól kiadjátok az indulatokat és mindenki kicsit megkönnyebbül, aztán megy az élet tovább.
    Lehetne ezt az energiát máshol hasznosítani, keresni hasonló embereket, akik hasonló helyzetben vannak.
    Közösséget kialakítani, ami aztán majd megvédi az egyént.
    A közösségben megtalálja az ember a boldogságát is.
    A sok kis rész az egészben megtalálja a feladatát és kiegészül, így már a rész is egésznek érzi magát.
    A nagy kérdés: mire koncentrál az ember.
    Mert ugye az Isten saját képmására teremtette az embert, belé lehelte a lelkét.
    A pap ezt nem tanítja, mert ő is a rendszer része, de ettől a lényeg még az, hogy egy kis teremtőt hozott létre.
    Isten a szavával teremtett. Ahogy az ember is, csak nem olyan szinten.
    A szót megelőzi a gondolat. Gondolat, szó, tett ez egy folyamat.
    A gondolatok olyanok, mint kis magok és amikor kimondom, vagy leírom őket, akkor elvetettem. Növekedni kezdenek, aztán le kell aratnom.
    Tehát nem mindegy hol a figyelmem, mivel foglalkozom, milyen gondolatok járnak a fejemben és melyiket mondom ki, azok közül.

    Szeretettel: Bodor Attila Vác

    VálaszTörlés