Tapasztalom, hogy legtöbb megmondó (valamennyire influenszer), akiket valamilyen okból még követtem, mert mittomén éreztem bennük egy kis igazság magvat, ezzel az egész világhelyzettel kiadja magából azt, ami a szíve mélyén rejlik. Magyarán, nincs ember, akiből ez a világhelyzet ne provokálná ki a valós hovatartozását.
Mert lehet szavak mögé bújni, ott szépen elrejtőzködni, onnan kikiabálgatni nagy okosakat (Hamvas idézetek előnyben), de most olyan éles helyzetben van a világ (benne minden ember), hogy már nemigen lehet eszmékbe öltözködni és képletekben beszélni.
Most ezek vagy hülyék, vagy teszik az eszüket, hogy hülyék, hogy hirtelen nem látják, hogy a buzi és nem buzi világkép ugyanolyan szánalmas, mint a demokráciát alkotó liberális illetve konzervatív alakulat?
Szó szerint rosszul vagyok már attól, hogy minden létező "igazság"megmondó igyekszik elkötelezni magát a jobb vagy bal oldalon, szégyellem magam miattuk, hogy bármennyit is adtam a szavukra, de szeretetből elnéztem, ha éppen jobbról vagy balról osztotta az igemagyarázatot, mert azt mondtam: kirostálom az iszapból az aranyat. De hiába, mert minden kis vélt aranyrögöt mérgező tüske von be és használhatatlanná válik.
Enyhítő körülmény lehetne az, hogy ez van srácok, a világ kemény hely és el-elcsúszik az ember kénytelen kelletlen, de itt egy sokkal régebbi és mélyebb romlást érzékelek. Nem ma, nem tegnap indult meg ez a romlás az emberiségben, hanem ez ott van, akármennyire sminkeli ki magát vagy vértezi fel magát intelektussal.
"Nincs menekvééés..." idézi sokszor Hobo (most meg nagy laposakat sandít szemérmetesen), és ezen a címen ki, hol ide, hol oda bólogat és bár habozva, de zászlót bontogat.
Lassan ott vagyunk, hogy előjönnek a hitvallások, a bizonyságtételek: pártállás szitu.
(Kollaterális veszteség: a plandemia áldozatai).
Ha a világ elkezdett az extrémbe menni minden sávon, akkor talán ideje nekem is az én extrémembe menekülni, ahol nincs senki más, se párt, se cég, se vallás, hanem egyedül csak Jézus.
Émelygés fog el a békegalambos "szolidaritás" láttán...
VálaszTörlésHobo már elmondta az életben, amit neki ki kellett mondani. Megöregedett. Kadarkai Endre leültette a műsorába, és megmutatta nekünk a mai Hobót. A vírus téma sem volt több benne, mint bármi akadály az életében, Egy a sok közül. Természetesnek vette, hogy vagy túlél, vagy meghal. A fontos, hogy József Attila versét mindig hitelesen tudja elmondani. Akkor, ott, ahol a színpadra lép.
VálaszTörlésNekem nem változott ez az ember hátrányára. Megérett, mint egy birskörte. Lehullott a fáról. Már barna. Ha egyszer belesimul a földbe, más növény jöhet ki helyette. Hasonlíthat, különbözhet. De még él. Még mozog benne, valami. Ahogy Hofi mesélte: "vagy tehetség, vagy kukac".
A kollaterális szót nem ismerem, csak sejtem, mit jelenhet. Co együtt later németől régen, latinszerű latrina, vagyis csatorna. Ha járulékos veszteségnek fordítom magamban, akkor ez a halottakról szól, akiket ez a világméretű hisztéria halálba kergetett. Ez számomra a bűn. A lopás, csalás, megélhetési politizálás elkerülendő emberfajtát jelent. Szakosodott fajta.
Értelmezési szótárban oldalágit ajánl. Azzal nem tudnám kifejezni amit akarok.
TörlésAkkor nem lőttem nagyon mellé a járulékossal.
TörlésItt a linkje a Hobo vallatásának.
https://youtu.be/ZriJOaErGgY
A plandémia mellé mégis a kollaterális hangzik jól. Értem én, hogy erőlteted a magyar szavak használatát, de lehet néha elfelejted, hogy itt Erdélyben, főleg a térségben ahol én élek, és főleg csángóságból ideszakadt magyarok élnek, inkább románokkal vagyok körbevéve. Úgyhogy, ha elkezdeném itt a Budapesti akadémiai nyelvezetet osztani, gondolom azt a kevés hitelességemet is elveszítem, amim van.
TörlésIsmerem Hobónak az újabb interjúit, mert fiatalságomban Hobo egyike volt az ikonjaimnak, éppen azért reméltem, hogy van véleménye az aktualitásról, de úgy látom, hogy kizárólag a múltjában él. Ami helyén is való, de akkor ne várja el senki, hogy a közember másképp éljen.
Bizonyára letette Hobo az asztalra, amit egy ember letehetett, ez nem vitás.
Lassan nekem is meg kell tanulnom simulékonyabbnak, hígabbnak lenni és csak olyan dolgokba beleszólni, amiben talán sikeresebb lehetek. Mert tény és való, hogy soha és senki nem fogja jutalmazni a kitartást.
Nem sértésként, hanem azért használom a magyar szavakat, mert így gondolkodom. Hogy megértsem az idegen gondolkodást, azt nekem fordítani kell. Amikor pedig dézsából ömlik egyszerre, akkor lassabb vagyok.
VálaszTörlésMég egy kicsit magyarázkodom.
VálaszTörlésEgyfajta lustaság, hogy nem mézem meg az ismeretlent a szótárban a jelentését, mert megszoktam, hogy Nufitól megkérdem pl. az angol szavak értelmét. De majd eztán befogom a csőröm.
Bárhogyis alakul a helyzet, azt már lehet látni, hogy megszívtuk és tényleg "csak" Jézus maradt mint megoldás.
VálaszTörlésKét háború van, a belső és a külső. A belső háború az a háború, amelyet belső lényünk vív a korlátok, a tudatlanság, a kétség és a halál ellen. A külső háború az a háború, amit ember vív ember ellen, nemzet nemzet ellen és ország ország ellen. Nos, a kérdés a következő: mikor és hogyan érhetnek véget ezek a háborúk? Ezek a háborúk csak akkor érhetnek véget, ha előbb megszűnnek a belső háborúk. Azaz amikor a belső világban a belső lény vagy lélek legyőzi a tudatlanságot, a félelmet, a kétséget és a halált. Akkor a külső világban nem lesz szükség háborúra. Azért harcolunk, mert mélyen bennünk diszharmónia, félelem, szorongás és erőszak van. Amikor mélyen bennünk béke, öröm, teljesség és boldog elégedettség van, akkor nem szítunk háborút.
VálaszTörlés– Sri Chinmoy: Az élet kalandja (
Én valószínű a belső háborút is elvesztettem. A külsőhöz már hozzá sem tudok szólni.
TörlésKöszi Fricc, hogy egy életen át követted kereséseimet! Remélem nem csak a csalódásban volt részed.
Csigabiga, gyere ki...
VálaszTörlésHibernálást tanulom. :-)
TörlésAmikor napjában nem is tudom hányszor csörög a telefonom, hol az egyik párt agitál/na, hol a másik. Amikor az interneten sem látok mást, mint azt, hogy mindenki gondolkodni tanítana, mint egy nyeretlen kétévest, akkor nagyon elegem lesz mindenből. Megvan a saját véleményem, mindenről, még arról is, hogy háborúk mindig voltak, és lesznek, amíg ember él a földön. Hol ezért, hol azért, indok van/lesz bőven. És ez esetben nem számít sem az én, sem a Te, sem sok más ember belső békéje. Elég egyetlen eszement ember, (ld. Hitler), és felfordítja a világot. Hatalomért, pénzért? Teljesen mindegy, mert mindig, mindenre lesz vevő. Még az elpufogtatott bölcselkedő, mézes-mázos idézetekre is, amit csak ki kell másolni valahonnan, még gondolkodni sem kell. Elég azt hinni, hogy ettől másnak látszódik az illető. Ma is létezik a tömeghipnózis: ha elég sokszor, elég helyen, bizonygatunk valamit, akkor nagyon sokan igaznak fogják hinni. És itt ismét nem kell egyénként gondolkodni. Nehezen, de elér odáig az ember, hogy elsősorban önmagában higgyen, a saját elgondolását kövesse, természetesen akkor, ha az másokat nem zavar. Ebben a világban már csak az erőszakosság nyer teret, úgy a szellemi meggyőzésben, mint fizikálisan. Ellent lehet állni, de akkor kezdünk nagyon kilógni a sorból. Aki ezt bemeri vállalni, abból még lehet elégedett ember.
VálaszTörlésIgen így van, ahogy írod.
TörlésAzt tapasztalom, hogy túlléptük a viccesen kifejezhető dolgok idejét, már csak a gyűlölet hangján lehet bármit mondani. Ez viszont félelmetes és borzasztó.
Kérdezte egy szeretett ismerősöm, hogy de akkor mihez kezdjünk? Mi a valóság és mi az igazság?
Nincs jobb ötletem, mint megmaradni a saját fizikális létterünkben és tenni a jót azzal aki kéri és aki közel áll hozzánk. Azt akit látunk, megérinthetünk, csak tudjuk vele mi a helyzet. És ha dühös a világ sora miatt, sütni kell neki pizzát, nem az agyát megvilágosítani, mert elvesztettük azt a képességünket, hogy tudjuk mi tiszta és mi nem.
Én azt csinálom, hogy visszafordulok ahhoz a forráshoz, amiben sosem csalódtam: Jézus.