Amint mondottam, gondolat világom úgy működik, mint egy számítógép: minden új infót bevisz a rendszerbe, feldolgozza azt, elemzi azt a sajátos vírusnézővel, majd ha érdemesnek, hasznosnak találja, beépíti a rendszerbe és frissíti vele a működést. A vetítés ezután már ezzel az infóval gazdagabban fog történni.... az újabb infóig.
Organikusan befolyásolható vagyok. Látszólag. Mert vannak alap dolgok a BIOS-ban, amiket nem lehet kicserélni. Az alap program nem cserélhető bennem, legfeljebb az appokat frissíteni, újakat feltenni.
Tegnap is jót beszélgettem a fiammal. Szerinte, ha már annyira nézem a csipkebokrokat meg tenger víz mozgásokat, hogy mit mond nekem az Úr, nem lehet, hogy ezek a sorozatosan kudarcba fulladt közösségi dolgaim is egy jel? Hogy nem ez az én utam?
De, mondtam, éppen ezen gondolkodtam. Puszta létem összeférhetetlen a közösségi eszmével. Alakítani akarom a közösséget, nem fogyasztani. A közösség meg egy fogyasztói klub, ahol az erősebb eszi a gyengébbet. Amint a maratonban az erős győzi le a gyengébbet. Nem együtt futnak a futás öröméért, hanem azért fut mindegyik sebesen, hogy legyőzze a nála lassúbbat.
Két hete gyakorlatilag nem létezem a bekapcsolt világban. Kikapcsoltam a szellemi buborékfelhőt. Irdatlan nagy a csend körülöttem. Mégsem hiányzanak azok az ingerek, amik a buborékfelhőbe kapcsolt világból jöttek elém.
A buborékfelhő olyan mint egy szivacs, a világ minden fájdalma, nyomora, félelme, gonoszsága és álöröme felszívódik, aztán szívószálon szívjuk magunkba a világkoktélt. Egy nedű, amivel nincs mit kezdjünk a felhő alatt.
Puzsér olyan mint egy vágó flex: nagy zajjal vágja a kemény vasat, a szikrákban távozó spanok pedig a Szentlélekkel átitatott kreatív gondolatok, próféciák.
Az emberi gondolkodás Istennel perlekedik, szélsőséges minden ízében, Puzsér durvasága ennek a teremtménye, az ellenszéruma, az antivírus.
Az álszentség, a sunyiság, a trógerség mértékéhez nőtte ki magát a Puzsér kurzus.
Ha az álszentség, a sunyiság és a trógerség az úgynevezett rátermettségi, talpraesettségi erkölcsmérce, akkor a puzséri kurzus, tanítás még a maga elesettségében is a Szent Lélek munkája. Úgy, ahogy a Szent Lélek mindig is elesett embereken át hozta közénk az Igét, úgy nincs semmi meglepő abban, hogy ilyen fura fazonok termelik az emberi lélek túléléséhez szükséges szérumot. Szérum, mely egyelőre csak kérdéseket vet fel, meg meri kérdőjelezni az álszentségbe, sunyiságba és trógerségbe vetett feltétlen hitet.
Az emberi faj lelkisége a fekete-fehérre butult. Tudni véli mi a jó és mi a rossz. A kettő közti lavírozás a mestermunka. A szürkeség a doktori csúcs. A Szent Langy.
A világon nemcsak a mi Puzsérunk gondolkodik így, biztos ennek a folyamatnak megvannak a minden népek Puzséra. Egy új gondolkodás, egy új megközelítés van megszületendőben, de egyelőre a Lélek kóstolgatja az ízeket. A jóhiszemű kurzusok a szélbe szimatolnak, illatát keresik az új megfogalmazásoknak: lehet e kiút ebből a bezártnak gondolt világból? Változhat az ember? Megállítható a nagy romlás?
Az offlájn, a kikapcsolt világ, miközben kézben markolja az onlájnba ragadt képernyőjét, szemeit a színes fények felé irányítva integeti, hogy: találkozzunk az onlájnban. Ne máár! Nincs élet a tükrön kívül!
Lementem a műhelybe, kiszállva az onlájnból és látám, hogy hatalmas az egyedüllét. Amíg onlájn voltam, ez fel sem tűnt. Hogy bekapcsolva is egyedül voltam. De hogy kikapcsoltam magam, rám szakadt az egyedüllét valósága.
Nagy ritkán jött valaki, megveregette vállam, micsinálsz, kérdezte, de meg sem hallgatta torok köszörülésemet, miszerint elmondtam volna pár szóban, hogy vagyok, micsinálok, mit gondolok, már előkerült a cetli, hogy mi is kéne. A torok köszsörülésem az csak torok köszörülés maradt. Pedig kíváncsi lettem volna, hogy a hátveregető micsinál, mit gondol, hogy van? A cetlin a méretek voltak a mérvadó. Fontos, hogy vinklibe legyen vágva. Illúziója a közösségi hovatartozásnak.
Az FBI ügynök, ki reggelire papíros pohárból issza a híg lére eresztett kávéját, és délben zacskós takkót eszik két bevetés közben, hírhedt gonosztevőket fog el, másnap felfüggesztik, mert a procedúrában elvétett valamit.
Az álszent rendszer és a vak igazság nem érzékeli a mérleg billenését. De elvárja hűségünket.
Nem számít, hogy tizenhatszor bizonyítottam. Úgy tűnik, egyszer elvétettem egy ikszet a procedurális papíron, és azzal felfedtem teljes gonosz és vállalhatatlan énemet.
Honnan nyeri a rendszer ezt a megkérdőjelezhetetlen morális fölényt?
Miből gondolja bárki, hogy tévedhetetlen?
A szisztematikus korrupció meleg ágya a langyos nép, a mindenkori trágya, a keretbe zárt, optimális, mű környezetben termesztett bomlasztó elemek, melyek csiraképessé érlelik és éltetik a mindenkori korrupciós hálózatot. A szent érdek közösség, mely dacol hideggel, viharral, hőséggel, szárazsággal, mert mű környezetben vannak tartva.
A bio világ hasonlatos az offlájn világhoz: kies, gyomos, tépett.
Ha sikerül legalább a tükör előtt bevallani saját magunknak a felismert problémát, az már a megfelelő lépcsőn az első lépcső fok. Tiszta lap mindig van, ha jó füzetben keressük.
VálaszTörlésSosem voltam szalonképes. Ezután sem fogok frakkban virítani. Ahogy öregszem, egyre kerülni fogom a társaságokat. Fáradt vagyok én már a lépcsőket mászkálni.
TörlésÉrdekes ez a bizonyítási kényszer. Nufi mindig emlegeti Pétert - a papot - hogy nála nem a cselekedet számít a megmérettetésnél, hanem a páli út, azaz a hit.
VálaszTörlésEz pedig annyira életből merített tudás. A közös életre szövetkező párok amikor szétválnak mégis, már csak a rosszat, az elviselhetetlent látják a másikban.
Ez biztos így helyes, mert az újrakezdés mással talán nem is lenne működőképes.
A másik rossz példa, amikor egy idősödő ember csak a mellét döngeti, hogy régen, meg ezelőtt, és így tovább.
Akinek nincs múltja,azt csak úntatja. Akinek van, esetleg nem azt az emlékfoszlányt őrzi. Tehát mindig csak ma létezik egy cselekedet értékelésében. A hozzávezető út pedig csak nekünk ad felmentést magunk előtt. Másoknak nem is létezik.
De az étékrendünk a múltunkból épül fel, és ha ez másnak nem felel meg, vagy csak hibát lát benne, akkor hadd menjen! Építse a sajátját. Két ember 'most'-ja ha nem kerül szinkronba, akkor kár lakodárét játszatni a blues zenésszel.
Az ember is csak akkor eszmél igazán fel, hogy élete milyen hajszálon függ végül is, amikor egy földrengés megrázza a házát, a vakolat itt-ott megreped.
TörlésMostanában csokorban gyűlt össze pár rengés nálam, ami elgondolkodtatott.
Csendre vágyva, kikapcsoltam a fő áramvezetéket, a fészbukkot. És rájöttem, hogy anélkül mekkora csend van körülöttem, és tulajdonképpen az a virtuális világ nem létezik. Mintegy felismerés írom. Az első napokban fura volt, hogy nem látom az üvegvilágot, de utána kezdett hozzászokni a szemem.
Cselekedeteinket meghatározza a virtuális világ. Például egy híres dobost ha nézek, rájövök, nem tudom felérni soha. De ha egy falumbeli dobost néznék, akkor tele volnék reménnyel. Mert akkor már más lenne a viszonyítási alap. Így a cselekvés iránya és motivációja is más lenne.
Csak ha az ember kikapcsolja az onlájn varázsüveget, rájön, hogy a falujában senki sem dobol. Senki nem csinál semmit, mert lám Amu SZán 89 évesen csak úgy rittyenti a fahídakat szegek nélkül, hozzá képest egy honilag készített cifrább kutyaól az semmi.
Nyomasztó csend lett körülöttem, ez a lényeg. De tudom, hogy ez a csend hamis, mint a virtuális világ. Ezt most már tudom.
És hiszem, hogy ezen túl is van élet. Csak azokhoz más csatornák vezetnek.
Biztosan láttad, hogy tegnap jártam itt, de már régen készülök erre. Ki vagyok éhezve már, a jó kis Attilás írásokra. Nagy a restanciám, de pótolni fogom. Tudod, hogy szeretem ahogy írsz, az eszmefuttatásaid, a stílusod nekem nagyon bejön. Szóval ezután gyakrabban jelentkezem itt.
VálaszTörlésKedves Zsuzsa, akkor rövidesen jól laksz belőlem is, asszem... De zabálj csak nyugodtan.. Éhen ne pusztulj... (ahahahaaaa)
TörlésErre most mit írhatnék Attila? Nekem, ez így ebben a formában nem annyira vicces. Felénk a disznók zabálnak, az emberek esznek, és nincs szándékomban éhen pusztulni sem. Az éhség szót, a szellemi éhségre értettem, viszont ez a stílus, amiben most írtál, nos, ez egyáltalán nem jön be nekem.
TörlésÉn megértettem, hogy mire értetted az éhség szót.
TörlésFelénk amit írtam neked, mivel mi inkább a balkán szélére sodródtunk, vagy szívébe, inkább bóknak számít. Ilyen szójárást azokkal engedünk meg magunknak, akik közel állnak hozzánk. Ha valakit imádunk, nem ritka, hogy azt mondjuk: felzabállak. Igen, fellebzseljük mint egy disznó. Erre mondaná a másik, na nesze, lakjál már jól végre. Teljéé' má meg.
Észrevettem, hogy a Magyarországi magyarok inkább németesen gondolkodnak, az Erdélyi magyarok meg inkább románosan. Amíg a németes hangulat szárazabb, hidegebb, az erdélyi, noha trágárabbnak tűnik, viszont melegebb.
Erre rásütik, hogy kulturáltsági szint. Ezzel nem vitatkozom, viszont tény, amit nemcsak megfigyeltem, hogy az ingadozó és néha őszintén trágár román kapcsolatokban mérföldkövekkel több a megbocsátás, belátás, elfogadás, mint a nyugatra néző kultúrák.
Néha nagyon idegesít a helyi világszemlélet, de ha mércére teszem a nyugati kirühelődést és a helyi falusi mentalitást, egyértelműen tudom, hova tartóznék, és hova nem.
A kulturáltság nem egyenesen arányos az érzelem gazdagsággal.
Lehet, hogy úgynevezett bloggerként meg kellene válasszam a szavaimat, de ez olyan lenne, mint a falusi szuvenír boltban a kínai malacplüss.
Sajnálom, nem az volt a célom, hogy megsértselek.
Ölelésnek gondoltam.
Kedves Attila! Talán meg fogsz lepődni, én felében erdélyi, ha úgy tetszik Román vagyok. Az édesanyám onnan származik, Gyergyószentmiklóson született. Minden nyarunkat ott töltöttük gyermekkorunkban, s felnőve is sűrűn jártunk arra, akkor már Sepsiszentgyörgyön. Életem első barátsága is oda kötődik, (ami máig tart), bár ő közben megnősült, én férjhez mentem. Levelezünk, s ha erre van útja, (útjuk) meglátogat.
TörlésAz is igaz, hogy az ottani világot mégsem ismerhetem olyan jól, mint Te, s mára már biztosan nem, hiszen jó ideje nem jártam odaát. Talán már nem is jutok el többé. Mindkét szülőm hamvainak egy részét ott szórtuk el, mert csak egy hajszálon múlt, hogy végül megis itt telepedtek le, és az is, hogy később nem költöztünk oda.
Én nem haragudtam meg Rád, csak csodálkoztam, mert hosszú blogbarátságunk alatt, már írtál hasonló stílusban, igaz, nem közvetlen nekem, hanem úgy általánosságban. Első reakcióm az volt: "Most meg mit csináltam rosszul?" A következő pedig az, hogy nem írok semmit, aztán mégis írtam, mert szeretem tisztán látni a dolgokat. És szeretem az őszinte, sokoldalú embereket is, és Te az vagy. Akkor ezt tisztáztuk, egy ölelés tőlem is Neked is, így virtuálisan.