A hang útjai

Miért szól másképpen egy koncert ha videón nézem, és miért másképp, ha ugyanannak a videónak a hanganyagát lementem és csak azt hallgatom?

A videós hangzás felemelő. Teljesen másképp hat, mint mikor ugyanazt a hangzást video nélkül hallgatom meg.

Valószínű a mozgás látványa nagyobb hangsúlyt ad a hangnak is. Nemcsak hallom, hanem látom is a hangot.

Az alábbi koncert jellegű videóban a mozgáshoz nem járultam hozzá, az én szerepem inkább a színfalak mögött zajlott. Ha a mozgásban nem is, de a helyszín kialakításában és a  hang megszólalásában társszerző vagyok, és ebben az értelemben a hang útjáról filóznék egyet.

A hang koncepciónak eredetileg két irányba kellett volna mennie.

Az egyik útja a sávonkénti digitális felvétel, azaz minden hangszer, ének és a dobok különbözően elhelyezett mikrofonjai külön sávokban felvéve, utólagos keverés végett, a másik útja a hangnak az analog keverőn keresztüli keverés, majd a fő kimenetel digitális lementése sztereó sávban.

Amíg az első útban a hangok színezeteiben nem tudtam, de nem is szükséges beleavatkozni, mert azok feldolgozására később lesz szó, addig a hang második útjában a hangok elektronikus színezete, avagy szűrése elengedhetetlen, mert azok véglegesek, utólag nem lehet alakítani rajta, csupán a teljes összhangon valamit.

A hang másik útja mentén reméltem megfigyelni, kikísérletezni az élő, analog keverést, annak minőségét és lehetőségét megtapasztalni, megélni. Hogy van e dinamikailag más hatása, mint mikor utólagosan keverünk a stúdióban?

Nem úgy alakult, hogy hangolhassak előbb, mivel a betervezett próba elmaradt, a hangolás is elmaradt. A koncertezés előtt pár percet hangolhattam, amíg beálltak a zenészek, de az csupán arra volt elég, hogy a digitális jeleket leellenőriztem.

Az analog része teljesen elmaradt. Azaz menet közben próbáltam hangolgatni, de mivel nem tudtam a hangszereket elkülöníteni, hogy a színezeteit elemezhessem, csupán szemre állítottam a hangszínezőket. Fel vettem azért az analog sztereó kimenetelt, de keveréskor elvetettem, mert rémesen rossz lett. Rájöttem, ahhoz sokkal több idő kell az analog keveréshez, és az egy teljesen más iskola.

Mivel az egész zenekar bele kellett férjen a Motu hangkártyámba, melynek 8 használható sávja van (a többi kettő valamiért recseg), a következőképpen osztottam el: egy egy mikrofon az éneknek, gitárnak, a basszus direktbe ment egy leágazásból az erősítőből, a dob háztartására meg csak 5 mikrofon maradt, ami jelentette a legnagyobb kihívást.

Az öt dob mikrofon pedig így porcióztatott ki: egy a lábdobnak, egy a pergőnek, és egy az összhangnak, amit a lábcin felől közelítettem meg, háttal a basszusnak, oldalt a gitárnak, hogy egyikkel se legyen szemben, az ének valamennyire bekerült, de nem veszélyesen. Az utolsó két mikrofon belövése volt a dilemma, mert ha csupán a tamok testére irányítom őket, a cinek kimaradnak, mert ezek a nagy püfföt veszik le, a finom testhangot nemigen. Így azt gondoltam, hogy a testekre fogandó mikrofon fogókba teszem a két leggagyibb Behringer térmikrofonjaimat és kicsit félre fordítom őket, a tamtestek és a cintestek közé, azzal az elképzeléssel, hogy innen is, onnan is lopkodják majd a hangot.

Nem tévedtem, végül egy eléggé elfogadható sztereó kép állt be a dobokról. Kicsit merész elgondolás volt, meg egyértelműen improvizatív, de szerintem a dolgát megtette.

Sőt, valamit észre vettem ezúttal is, hogy amíg a membránra irányított mikrofon az ütés agresszivitását bár felveszi, de pontosan mint a jel/zaj viszony közt itt is érvényes az erős ütéshang/ finom testhang különbség, a finom rezonancia már nem tud előtérbe kerülni, lecseng alant a hallhatatlanban. De ha egy tér mikrofon veszi fel a hangot, és lehetőleg ne az ütés pillanatára feszítve, hanem a testek rezonálására figyelve, sokkal közelebb kerülünk az anyag tónusaihoz.

A fülünk, mint lehallgató készülék, és az agyunk, mint egy bonyolult processzor úgy kezelheti a hangot, mint egy irtóan kacifántos kompresszor, amikor az ütés hangját halljuk, a hallásunk lenyomja azt, majd a fizikális térben keletkező rezonanciára azonnal visszanyílik a hallásunk, amíg ezzel szemben a mikrofon számtanilag és laposan felveszi a tényeket. Utólag azért kell motyokáljunk rajta számítógépes „agyban”, hogy a hangszórókban visszahozza valamennyire a valóságba.

Az animációval kísért hang, elég jól összhangba keveredik. Meglepően jó. Nemcsak képzeletben kell a dobost vagy gitárost látni, és ha egy hangot már látunk, annak már több értelmezés jut.

Egy érdekes kísérlet volt számomra egy 7.1-es surround fülhallgató reklám videója, ami olyan élményt nyújtott, hogy megesküdtem volna rá, hogy tényleg 7.1-es térben szól. A videó mindenféle térben elhelyezett szituban szólaltatott meg hangokat, mintha az hol oldalt, hol alant, hol fent volt, hol a hátam megett lett volna, és megvoltam győződve, hogy kitaláltak valami csodakütyüt, amivel a sima sztereó hangszórókból konkrétan térhangzást idéztek elő. A helikopter effektíve megkerülte az agyamat.

Többször megnéztem a videót és csak ámultam.

Csodálatom mindaddig tartott, amíg nem hunytam be a szemem, és rájöttem, hogy egy az egyben illúzió áldozata vagyok. A hang simán csak sztereó, amit hozzátettem az csupán a vizuális félrevezetés volt, ami meghekkelte az érzékeléseimet.

Érdekes lecke volt ezennel nekem feladva. Mert hirtelen elgondolkodtam, hogy mekkora lehet a manipuláció a kereskedelmi, a hírszolgálat audio-vizuális terében, ha engem is becsapott egy ilyen trükk?

A következő hangos kihívásom a testhangokhoz való közelebb kerülése.

Újabb mikrofonozási ötleteim vannak, illetve a dobszoba akusztikus visszahatására is vannak újabb feltételezéseim, amiket rendere ki akarok próbálni. Úgyhogy idézve Kornélia egyik szójárását, mely kedvenc idézetemmé vált: „Folyt.köv.”

Mint mondják, a puding próbája az evés, így evés közben megízleltem én is milyen.

Pár kép, ami nem került a videóra a színfalak mögül, az én szempontomra vetül, pillanatképek a „műhelyből”.

A színpad a stúdió felől

A színpad a hallgatók felől

A dobszerkó. Jó kis öreg Amati.

A Didgos lehallgató stáb

A kütyük

Olvasó sarok

Az első Muskóczis füzet rajzkiállítása

A gyomokkal körbevett csarnok, mely
a koncertnek helyet adott.