Mondja
a Cetelemes néni, hogy: “maga mindig olyan szomorú, mikor jön a
részleteket kifizetni... mindig látom, hogy nagyokat sóhajt, ahogy
leteszi azt a 600 lejt minden hónapban. Igaz, hogy csak 550 lejt
kéne letegyen, de maga mindig 600 lejt fizet. Ez érthető, de amit
nem értek, hogy miért olyan szomorú mindig?”
“Hát,
-mondom a Cetelemes néninek- azért vagyok szomorú, mert úgy
érzem, mintha sosem fogynának el ezek a kölcsön részletek.”
“Dehogynem
fogynak! Nézze csak... -mondja a Cetelemes néni és előveszi
zsebszámológépét és pötyögtet bele- jövő hónapban már
10000 alá fog menni! Megtöri a tízezrest. Az már jó, nem?”
“Hát...
-mondom én- igen, de attól még rengeteg van. És mivel a 600
lejnek a fele kamat, elképzeli, hogy hány évig kell nekem ezt
fizetni.”
“Igen..
-mondja a Cetelemes néni- de mondja meg őszintén, azt amit
vásárolt a kölcsönből, ugye jól jött? Biztos valami szép,
vagy valami jó dolgot vásárolt belőle....”
“Hát...
-bólogatok- ..mondjuk ez igaz, autót vettem, mert a régi már
nagyon elromlott, nem lehetett javítani.”
“Na
látja, - lelkesedik a néni- vett egy jobb autót! De mondja meg
őszintén, a kölcsön nélkül meg tudta volna venni az autót?”
“Hát
nem...” -vallom én.
“Na
látja... ne legyen olyan szomorú... ahányszor fizetni jön, mindig
gondoljon az autóra.”
“Hát
persze, igaza van...” -mondtam beleegyezőn.
“Na
látja... gondoljon a jó dolgokra, mert rossz van elég.”
Megnéztem
jobban a nénit, amíg megírta a számlát, mióta megnyílt a
Praktikeri fiókja a Cetelemnek, olyan 15 éve, azóta ott dolgozik.
Mindig olyan morcos volt ő is, most mitől lett ilyen pozitív, nem
tudom? Mindegy, de ezen aztán elgondolkodtam, és van benne
igazság... Kölcsön nélkül egy rollert vehettem volna, esetleg.
Így
a Cetelemről.
Kicsit
utánaolvastam az esti szomorkodásomban a ditrói Sri Lankás
botránynak. Megnéztem pár filmecskét vele és próbáltam
leszűrni belőle mi az ami engem érint.
Még
semmi nem érint ezzel kapcsolatban, avagy nagyon is érint. Ahogy
vesszük.
Elképzeltem,
amint a két szerencsétlen feka csávó nem érti mi történik
körülötte. Aztán amikor megértik, elkeserednek. Talán nem
hisznek a szemüknek, fülüknek. Aztán jön a pék tulaj és
lefokozza őket még niggerebb munkára. A társadalmi nyomás
hatására.
A
társadalom őrjöng a kultúrpajtában, ami valószínű rég nem
volt kultúrától hangos. Úgy néz ki a pékségben majd minden
lakosa a falunak dolgozott egykor. A péktulaj igazi patronhoz
méltóan viselkedhetett alkalmazottaival, agyondolgoztatva
minimálbérért.
Uniós
pályázaton megnyert egy csomó lóvét. Milyen cuki... ismerek még
valakit, aki azt szereti, hogy alkalmazottai kiéhezve és mint
vadállatok essenek egymásnak, és az ilyennek siker sikerre
halmozódik, minden pályázatot megnyer és nemzeti hős. A kutya is
a hegyre szarik cucc.
Persze,
ez az egyik vetülete, hogy éljen a Farkas és haljon az Őz. Az
uniós pályázatok is hűség kifizetések, csak a sok marha naiv
gondolja, hogy a gazdaság egyensúlyaként hozták létre. Az uniós
pályázatok az egyik legnagyobb korrupciós csatorna.
A
helyi vezetések nem nyomnak a latban, nem tudják a gazdasági
útvonalakat megváltoztatni. Csak az adókból tudnak variálni. Az
államnak az a célja, hogy a nép fizessen adót. A többi nem
érdekli, de nem is szándéka, hogy érdekelje. Ők úgymond
háztartást vezetnek, aminek a bevételét a nép termeli ki. Olyan
ez, mintha az én béremet másra bíznám, hogy más mondja meg
mikor mit egyek vagy se. Aztán a háztartás termelői meg
deszkurkálódjanak (ügyeskedjenek, csipkedjék magukat).
Az
egész botrányból az jött le, hogy a gettó székely milyen
gyűlölő fajta. Erre a ditrói jellegű jelenségre már régóta
világítok, vagyis hogy eljön az idő, amikor a nyugati gazdasági
modellt kopírozva, mi is be fogunk hozni fekákat, s egyebeket, akik
fantáziát látnak abban, amiben mi már nem. Nem ismétlem most
magam.
Én
már a megoldáson gondolkodom. Például, hagyni kell a pékséget,
hadd hozza a sri lankaiakat, azok nem hibásak. Nem lesznek akkor sem
hibásak, amikor tényleg elkezdik venni az olcsón odaprédált
házakat és elhozzák a fél falút Sri Lankából. Ez emberi
természet, sőt kötelesség, hogy az ember megpróbál túlélni,
jobban élni.
Itt
a kérdés az, hogy én mennyire értékelem vagy sem a helyet ahol
élek?
Például,
oké, van ez a pék és ellátja nemcsak a környéket kenyérrel,
hanem más falvakat is. Meglehet egy kiskirály, befeküdhetett ide
oda, de lehet, hogy nem, csak egy ügyes vállalkozó, aki látott
fantáziát abban, amiben más nem. Ha én annyira fosok a falumért,
sőt össze is csődül háromszáz magamfajta fosos, akkor döntsük
el, hogy mindenki süssön otthon kenyeret. Per hecc. S akkor Ditróba
nem kell srilankás feka. Ennyire eccerű. 150 lej egy kenyérsütő
gép, rögtön süthető vele, kb öt óránként lehet sütni egy
kenyeret vele, sokkal finomabb, egészségesebb. Talán nem olcsóbb,
de nem is drágább.
Tessék.
Én három évig használtam egy már használt kenyérgépet. Egy
évben ha nem is minden nap sütöttem, mert egy kenyér elég
hármunknak másfél napra, de 250 kenyeret megsütöttem vele
évente. Csak 500 kenyeret bírjon egy gép, az harminc bani per
kenyér az amortizáció. S akkor mi van?
És
így, szépen befedni az élet minden területét, szükségét, mert
amint Kós Károly mondtavót, hogy mi is tudunk czifrás zsinórt
készíteni, nem kell nekünk az idegen zsinór.
Én
a mai napig sem értem, hogy mitől retteg mindenki? Én csak az
infantilis bénaságot látom, a restséget és csak néz ki a
fejéből a marha, minha ma született volna és nem tudja hova tegye
a világot.
Így
a srilankás kenyérről.
Nem
értem. Egy ideig jópofának tűnt nekem, amikor a feleségem azt
mondta, hogy amikor valahol megjelenek, vagy megszólalok,
mindenkinek ökölbe szorul a keze és legszívesebben köveket
ragadnának. Nem kell csináljak semmit, csak üljek ott és már
attól mindenki ideges. Itt van ez a képem, tessenek analizálni és
megmondani nékem, mi oly felháborító bennem? Mi az amitől utálni
lehet engem? A képet egy sötét képből hívtam elő, normál
nézetben csak egy fekete kontúr a fejem, még én is elcsodálkoztam,
hogy a Nikon kamera (ilyen kínai turistáknak szánhatták úgy 10
éve) képes ilyen felhangokra, és ezt egy csóró programban
előhívtam. Minden arcvonalam megerősödött, valahogy úgy, hogy
na nesze neked pattanás, háj és öregedés... nesze neked egy
frusztrált, szomorú, mírges ember. Ki most mondja, hogy mindenkit
lekaszál egy AK47-ttel, aztán most omlik össze elérzékenyülten.
Bárhol
megszólalok, számba sem vesznek. Pedig úgy hiszem, hogy van bennem
cinizmus, gúny elég, de hogy semmiféle reakciót nem váltok ki
senkiből... ezt nem értem. Kezdtem hinni, hogy talán mégsem
érthető szavam, talán selypítek mert nem hordom a protézisemet,
talán egy algoritmus nem is jeleníti meg hozzászólásaimat,
posztolásaimat, küldeményeimet?
Azt
tudom, hogy az ignorancia is egy válasz. De ennyire?
Ezért
nem publikálok mostanában, mert nincs az a feedback, ami ingerelne
rá.
Pár
emberrel privátban levelezek, ez egészen jó érzés, várom a
leveleket, majdnem olyan izgalmas, mint amikor borítékban küldték.
Viszont
elkezdtem írni az én Jézus és Isten képemről, amit nem
szeretnék most blog formájában töltögetni, mert az úgy lesz
máglyaanyag, ahogy lesz egyben.
Kornélia
unszolására fogtam neki, és azt hiszem, hogy annyi marhaság mellé
elfér az én marhaságom is, amit valószínű a házi nyomdámban
(Epson gagyi) fogom nyomtatni meg papír forma publikálni. Lesz
benne garantáltan eretnek Biblia fejtegetés is, meg ilyenek.
Ropogni fognak a tűzben, mint hamvasztáskor a kövér ember zsírja.
Na
így a Darkról.
Így a három az egyben bejegyzésről.
Hát ezzel a képpel ne jelentkezz szépségversenyre! Nufi is azt mondja mindig, ha önarcképet lövök, hogy Neeee! Majd ő.
VálaszTörlésA hozzáállásunk a negatív oldal emlegetésével kezdődik. Ebben egyformák vagyunk.
Viszont a nehézségeim össze sem mérhetők a Tiéddel. Könnyebben röhögöm ki magam.
Eszembe jut egy történet, ha jól emlékszem, Király Dezsőről. Humorista volt, és munkaszolgálatra kötelezték. A sorakozónál egy őrmester szellemeskedett vele, hogy:
- Magának nem rokona a kitrályvíz?
Vágott az agya a kérdezettnek, és felelt is.
- De igen. Az unokahugyom.
Van aki tud röhögni kínjában is, van aki elemészti magát.
Hát pedig ezzel a képpel riasztom a facebook ragadozókat, abban reménykedem, hogy ha régi ismerőseim, barátaim be akarnak jelölni, de egyébként úgysem kommunikálnak, inkább mellőzzenek.
TörlésA kép igazi és ami igazi az szép, ha nem is világi mércével.
VálaszTörlésNekem tetszik ez a képem... ebben valóban én vagyok...
TörlésMiért szorul ökölbe mindenkinek a keze ha meglát?
VálaszTörlésNem szeretik, ha olyan ember van a közelükben, aki mer kételkedni és (ezeréves) igazságokat is megkérdőjelez. Még akkor sem, ha titokban ők is így tennének, de félnek elengedni a "biztos" fogódzókat.
Pedig esküszöm, csak meg szeretném beszélni a dolgokat... Mert előbb utóbb, ha nem rúgnak ki, úgyis a közösség érdekében cselekszem... de előbb mindig kirúgnak.
Törlés