Eljutottam
arra a felismerésre, miszerint a belém nevelt (tök liberálisan,
saját akaratomból, jó kis apai segítséggel) Isten hit és
szeretet, meg az Istennek velem való tervére (úgymond, amit nekem
kell valahogy valamilyen úton felfedezni), mintaként élt bennem
aztán napjainkig, és állítólag ezeket a mintákat nem tudjuk
levetni magunkról, bármennyire igyekszünk.
Egy
pesti, nálam sokkal idősebb barátom egyszer jól leforrázott,
hogy miféle dolog Istenben hinni, és köréje építeni az egész
világomat? Nem értettem aztán, hogy miért erősködött, hogy de
igen, a történelmi egyházak a magyarság megmentői és támogatni
kell őket? Kérdeztem tőle, ha nem hisz Istenben, sőt emeletes
szamárságnak tartja, az emberi butaság és birka szellem csúcsának
nevezi, akkor hogyan tudja elfogadni az egyházakat a nemzet
megmentőjeként? Sőt, azt mondta, hogy az egyetlen.
Persze,
én akkor is tudtam, hogy mire céloz, akkoriban született meg
bennem az a gondolat, hogy: “amíg a falak épülnek, senkit nem
érdekel mi zajlik a falak mögött”. Azaz, ha egy úgynevezett
Bethlen szárny falára háromszoros vakolatpénzt küldtek a
Bethlent soha nem látott falak mögött uralkodó, fiatal,
karrierista papocskának, senki nem számolt utána, hogy abból mit
vakolt el vagy se, mert lopás ide, lopás oda, valamit csak
kivakoltak vele. Igaz, hogy fele önkéntes munkával, de erről van
szó, hogy tartja az egységet. Ha Amerikából a kihaló közösség
traktort kapott, abban a reményben, hogy megkönnyíti a magyar
csóringerek agro kultúráját, már első naptól az a traktor az
eklézsia szükségleteit gömbölyítette, nem a magyar csóringer
parasztét, de nem szólt se az adakozó, se a csóringer, mert
mégiscsak az egyház az egyetlen fenntartó erő.
Puszta
létezése tovább égeti izzó olmos betüivel az emberi lélekbe
amaz nemlétező üssten félelmét az buta parasztok tösztességes
és allázatosságos viselésébe. És ez az a marketing, amely egy
nemzetet összetart. Mert mi egyéb tartaná össze? Ki keresztelne,
ki házasítana, ki temetne, ha ez a korrupt pap nincs? És egyébként
is, az uraknak dukál a korrupció. Ez is olyan általános nézet,
mint a mindennapi miatyánk. Azt is megértettem, megannyi vallásos
tréning alkalmával (csendes napok, evangélizációs hetek,
imaláncok, stb...), hogy valóban, a magát keresztényeknek valló
nemzetek, ha kivesszük a vallást, a Jézus ágon felszaladó
sajátos Isten képét, mintha a talaját vennéd ki az alól a
nemzet alól. Hogy ez a vallás csak egy belénk égetett minta, az
mi sem igazolódik jobban, mint az a kép, miszerint a mennyei
istenség most tehetetlenül retteg az iszlám hitűek nyomulásától,
de teljes vállszéllességben meri hinni ez az isten, hogy hű
szolgái megvédik majd e fenevadtól. Hogy aztán a csendes, lapos
kereszténység tovább űzhesse történelmi hivatását. Hogy ez az
isten lecsorgyálódott, az már egyértelmű, mindenhatóságát
átvették a derék egyházak.
Elég
sűrűn hallottam emberi nosztalgizálásként: “igaz, hogy vert,
nem törődött velem, de mégis a szülőm...” Fura mód, ez a
minta jobban öröklődik, tovább él a korrupció, erőszak,
felületesség elfogadása, mint a korrektség, szeretet, tisztelet,
megbocsátás, élni hagyás. Ezért lehet az, hogy a fiatal mikor
eléri azt a kort, szülei nyomdokába lépve aktiválódik benne a
minta. Így aktiválódván a nemzetben is a minta. Avagy
aktiválódván felzárkózik.
A
barátom szerint ennek a mintának a sablonja exkluzív az egyházak
kezében van, az egyetlen sablon, ezért vigyázni kell rá. Mert
ellenkezőleg marad a zsidók bankvilága, a globalizáció mintája,
ami a nemzetünk végét jelenti. Ezt jó tizenöt évvel állította
a barátom. Ma már nem tudom mit állítana a barátom, mert noha
nagyon szerettem őt, felnéztem rá, de mikor elmélyültünk a
beszélgetésben, és látta, hogy nem tudok mindent instant
elfogadni, eléggé ingerült lett és elveszettnek nézett, aminek
eléggé jó magyarosan hangot is adott. Nem sértődtem meg, de
bántott, hogy nem tudna elfogadni úgy, ahogy én őt úgy.
Lekezelt, mint az autószerelő telefonon, hogy hiába magyarázná,
úgysem érteném meg. Dehogynem, értem én, de mindamellett, hogy
általában negatív hajlamra becsülnek engem, én igenis keresem a
megoldást, ami önmagában már a pozitívum. Csendben
visszavonultam tőle, mert úgy éreztem, hogy teher neki parasztos
csökönyödésem.
Mertem
hinni, hogy egy nemzetnek több ereje van, mint némi korrupt
egyházfők éltetése, melyek hitetlenek és isten káromlók,
álnokul felveszik a színes kokárdát. Mertem hinni, hogy a nemzet
a cselekedeteiben, alkotásában tud hatalmas lenni.
Röhögött
rajtam a barátom, hogy milyen naív vagyok. Én meg sajnáltam őt,
hogy mennyire alábecsüli a magyar embert, akit óvni kell az
egyházak aranyozott feszületeivel a Teljes Világgal szembe, aki
csakis arra hivatott, hogy a magyart leigázza és eltüntesse a Föld
színéről.
Ami
viszont éles látására igazolnék, az az, hogy valóban, a magyar
nép ellustult, igénytelenné vált, jó neki néha kokárdában
virítani kenetteljes prédikációk közepette, noha mindaközben
gondolatai teljesen máshol kalandozik. Kényelmesen húzza a vállát,
hogy őü bezzeghö nöm thuütta...
Ha
most találkoznék a barátommal, feltéve ha még élne, talán
őrületbe kergetne a migránsozásával. Ki tudja, talán apám is
migránsozna, ha élne. Pedig mindkét emberrel sokat beszélgettem,
egy bizonyos szintig tök szabadon, amíg el nem kezdtem ellenkezni,
amíg nem fejeztem ki a magam véleményét. Azzal a kétszáz
szóval, amennyit a magyar nyelvből birtokoltam. De hadd ne
spekuláljak velük kapcsolatban, mert apám is rájött, hogy a
kommunisták kezéből sem az amerikaiak nem mentettek ki, ahogy a
szabad európa rádió hizlalt minket a híres Hurezeanu által, ki
most láss csudát éppen valami követ valahol, miután degeszre
szedte magát a sok tévé műsoros lapos mondásaival, sem a németek
nem emlékeztek meg rólunk magyarokról, hogy végig kiálltunk
mellettük. És mellesleg bennem is csalódott, hogy nem lett belőlem
egy vérmes nemzetes, hanem helyette a piszkos nyugat kapitalista
rendszer dagasztója lettem, asztalos vállalkozóként. A barátom
is utolsó alkalommal, amikor találkoztunk, jó 15 éve, már nem
volt olyan biztos a zsidó világuralomban, noha ő nem az a
kocsmafilozófus volt, hanem egy nagyon komoly önképző tudósféle
és gazdasági szakértő. Csak spekulálok, ismétlem, viszont azt
észrevettem, hogy a mindig aktuálisan feltálalt hírételeken
csámcsog minden intelektuál apraja nagyja, képtelenek lebontani az
egészet a mindennapok úgymond szennyes földi lét nívójára,
ahol szerintem stabilan épül a múltban szerzett tapasztalatokon a
jövő, viszont ez a sok előrevetített teória fékező erővel bír
úgy a lelkületre, mint a gazdaságra. A gondolat embere, noha
ironizálja a mai fiatalokat, hogy nem tudják miből lesz a tej, de
az igazság az, hogy ők sem tudnak beverni egy szeget a fába,
viszont elméletileg nagy szakértőjük a szeg beverésének.
Na
de hova lyukadtam... csupán az járja mostanság az agyamat, hogy ha
levetkőzvén a jézusi tanítást és lelkületet, bennem az empátia
ősrégi, velem hozott minta, vagy egyszerűen meg vagyok örökre
bélyegezve a jézusi mintával? Mert most már tudatosan tudom, hogy
nem SZABAD segíteni senkin, mégis, azon ébredek, hogy úton,
útfélen segítek másokon. Ez már beteges függőség, amitől
szabadulni szeretnék. Nos, ha belém nevelt minta hatására
cselekszem, akkor volna még egy reményem. De ha netán az emberi
empátia de genere bennem van, és Jézus nekem csupán egy
szimpatikus őrült, akkor bekaptam.
Ez aztán az írás!!!!
VálaszTörlésDe mit jelent a lecsorgyálódott?
Csóré lett, megkopott, vagy mi a szösz?
Muhahaha... ezt a szót én találtam ki, egy fúzió a magyar és román nyelvből... a csor- az a csóróság, a románban a "ciordit" (ejtsd: csjordit) zsargonban használt szó: lopás, ellopott... elcsorgyálva meg ezennel: meglopva, elszegényedve, de nem ama elszegényedés, amely mondjuk egy rendszerből fakad, hanem a fatalizmusból eredő, sorshitte-verte bódogtalan elszegényedés... Lecsorgyálódott az isten, mert felváltották aprópénzre hatalmát, eltékozolták, hiteltelenné lett, egy pakk cigit nem adna neki senki. Nem tudom, ha eléggé ki tudom fejezni magam...
TörlésÉrdekes: én értettem, noha soha nem olvastam-hallottam :-)
VálaszTörlésLehet, hogy te eleve kiválasztott vagy és ha akarsz, ha nem a mennyek országába fogsz jutni :)
VálaszTörlésMikor a baptista keresztségre készítettek fel, volt velem egy srác, Ivánnak hívták, ő azt mondta, hogy neki Jézus olyan, hogy ha a pokolba hívja el, elmegy vele oda is. Hát valahogy úgy vagyok én is ezzel a Jézussal, ahova ráncigál, oda megyek. Aztán kisül, hogy mibe rángatott bele. :-)
Törlés