XXI ik századi instant műhely titkok

Igen, azt jól tudom én, hogy inkább osztanám itt a korszak alkotó műhely titkaimat, melyeket hirtelen költök itt munkáról munkára haladva, semmint osszam a magasságos dolgok utolérhetetlen hiábavalóságait, avagy a földönfutás dolgairól félreértett elme futtatásaimat.
Mondtam Ildikónak, mikor ilyen régi nagymama bútoros réz gombféle fogantyúk után keresgéltünk és elmentünk egy agro üzlet mellett, melynek ablakán egy hatalmas, cuki egynapos csirke pofija volt ki poszterolva, hogy nézd ennek a csibének a szemeit, milyen életrevaló a nézése, és nézd az emberek nézését, olyan, mintha minimum a Gammapoliszból képzelik magukat idepottyantva nagy istenes kibaszásból és magasfokú lényként neki itt kell szívni ezen a Földön.
Holott nekünk minden felvirradt Napnak kéne örvendjünk.
Mondtam ezt annak margójára, hogy korombeli ismerősöm, kiváló kőműves szakember, egy térdig érő állványról elesett, kitörte nyakát és ott helyben meghalt. Pedig mennyi terve volt ebben az életben, ő nem érezte magát a Gammapoliszból idepottyantva, és lám itt sok szerencsés ember fel sem tudja fogni milyen jó hely tud lenni ez a Föld, mégis szívásnak érzi. Ebben a csirkében több értelmet találok mint legtöbb emberben.
Sokszor elgondolom, aztán mégsem publikálom, mert az az érzésem, hogy nem erre kíváncsi a világ, hogy hogy variálom itt a kötéseket, hogy jó is legyen, meg hatékony is meg kifizetődő is legyen. Mert ama nagybetű asztalosságnak vége rég. Én nem is vettem észre mikor lett vége az asztalosságnak, csak azon vettem észre magam, hogy mindenki okosabb mint én és hiába teszek oda is csapot ahova nem kell, úgysem látják, de ha látnák is, nem értékelnék. És őszintén, minek? Nem egy munkámat láttam visszaköszönni mit tüzelőnek szánva, amit tíz évvel ezelőtt rendeltek, aminek egyéb baja nem lévén, minthogy az emberek divatot csináltak abból, hogy tíz évente átbútorozzák a lakásukat.
Ezennel egy ágyat csináltam, a kliensnek megvolt a nagymama ágymatraca, még ilyen rugós, arra kellett nekem vázat fabrikálni. Csináltam előbb egy rajzot, olyan karikatúrásat, azt tapasztalom, hogy elég az, nem éri meg 3D ben fotorealisztikusan tervezni. Megértette belőle a lényeget, de ha nem is, mivel több mindent csináltam eddig neki, megbízik bennem. Ha ismerem az embert, könnyebben tudom mire van szüksége. Ha alig ismerem, könnyen félre tudom érteni. Sok ilyen eset volt. Sajnos.
Felteszek pár képet, valamennyire próbáltam a kulissza titkokat felfedni, elvégre nincs bennük semmi különleges, amikor ilyen szerkezeteken agyalok, tulajdonképpen legozok, az illesztéseket meg csavarozom.
Lehetőleg olyan csavarozási képleteket agyalok ki, hogy azok ne látszódjanak, de azért könnyen szétkapható legyen. Először is nekem is el kell tudni vinni. Előre tudom már, hova kell belogisztikázni, mekkora darabra tervezzem az elemeket, ha lépcsőn kell felvigyem és csigalépcső, az már egy más logikájú koncepciót igényel. A lényeg a gyorsan össze csavarozhatóság, a kiszámítható munkaidő és főleg, ha lehet ne legyek kitéve ismeretlennek, hogy ott majd meglátom, hova jön... Ez most így jött ki, én meg vagyok elégedve a munkámmal, emberi áron lett egy jól kihasználható, kemény ágy, újrahasznosított matraccal. Mindenki boldog.

Pontozó.
Pontozó szett. Rég nem használtam, most eszembe jutott.
Tiplivel összeragasztva, me' láccik.
Hátulról felcsavarva, me' nemláccik.
Az éjjeli szekrény miatt kell az az izé... egyben vinklibe tartja a fejtámlát.
A front lap hátsó illesztése és a görgős fiókok ütközői.
Front lap... tökéletes felszín, egy csavar se láccik.
A végtermék.

2 megjegyzés: