Lovat a patkóhoz

Az üzleti terv az mindig felülről számol. Hogy tegyük fel van százezer euró tőkénk. Ezek az igazi úgymond vállalkozók. Mert számolnak.
A kényszervállalkozó, akiről még ez a Moise Guran (menő gazdasági kommentátor) is leplezetlen undorral beszél, az aki nem számol, hanem nekifog.
Ha valaki engem kérdezne, hogy valójában kit neveznék én vállalkozónak, egyértelműen azt válaszolnám, hogy a kényszervállalkozó az igazi vállalkozó. Mert a tőkés vállalkozó mikor üzleti tervet készít sok okos ember beavatásával, ott gyakorlatilag nullázza a rizikót. Nem akar veszíteni, csak nyerni, ezért bebiztosítja magát, hogy rizikómentes amibe mászik. Amíg az aki kényszerből bevállal valamit, mindent feltesz egy lapra. Például amikor felhagy egy szar de biztos állással és reszkető térdekkel elkezd olyat csinálni, amiben nem is jártas, fogalma sincs, hogy fog elsülni, de egy fia vasa sincs még legalább buszpénzre sem. (Milyen életszerűen vágom, ugye?)
De ez olyan terep, ahol sokáig vitatkozni lehetne.
Kliens szemszöge
Például egy akármilyen fürdő ajtócskán is vitatkozni lehetne, egyféleképpen látja a megrendelő amit szeretne, és másféleképpen látja az asztalos, mikor elkészíti azt. Szemszög és meglátás kérdése. Attól még mindig egy banális fürdő ajtó, csak éppen háromszor annyiba kerül, mint amire hivatkozik az ártatlan, mit sem sejtő kedves megrendelő, ki úgy néz mint a megilletődött Banderas alakította csizmás kandúr a Shrekből, mikor leadja a rendelést és a Dedemanban látott faajtó árára hivatkozik.
Jó, bevallom idővel én is elkezdtem számolni, főleg a veszteségeket s kamatokat, de senki se gondolja, hogy az valamiféle megvetendő tudomány, lám a hagyma is kihajt a rothadásból. 
Elkezdtem papíron számolni ezt azt, hogy ugyan mitől ment fel úgy a száraz deszka ára? Fenyőnél duplája, a tölgynél akár háromszorosa a vizes állapotához képest. Úgy néz ki, hogy az asztalosságban az idő nagyon pénz. És itt is az nyer, aki semmit se csinál. Kiteszi a deszkát az udvarra, amíg bemegy és alszik, a szellő pénzzé szárítja a vizes fát. Persze, mondja az ilyen, de előbb üzleti tervet készítettem, majd a tőkét bevállaltam, vizes fát vettem.
Na most már az asztalosságban előre nincs hova mennem, az árakat nem tudom emelni, olyan érzékeny lelke van a piacnak, hogy rögtön felszisszen, ha egy kicsit is kistrófolok az árán, így csak visszafelé mehetek, a gyökerek felé. Szó szerint.
asztalos szemszöge
Mondom ennek a román asztalosnak, hogy te, itt van ebben a csarnokban mondjuk százezer euró. Mi az még ötezer? Nem mindegy, hogy az ember százezerrel ugrik vagy százöttel? Mindegy. De ha mondjuk benyúlok ezzel az öttel a gyökerekbe, azaz veszek egy rönkvágó szalagfűrészt, veszek három kamion fát, azt szépen itt mi ketten felvágjuk, kitesszük száradni, közben megcsináljuk a szárítót, s van mihez nyúljunk, ha dolgozni kell, talán értelmet kap a többi száz is? Azt mondta, hogy van benne valami.
Persze, hogy van benne valami, hisz akinek gyümölcs kell az egyszer fát ültet. De ha nincs se facsemetéje, se telke ahova ültethetné, de még ásója sincs, sőt még tudása se hozzá? Csak a vágya, hogy gyümölcsöt enne? Az ilyen haljon meg? Ne haljon meg az ilyen, ha valaki engem kérdez, de mondjuk elmehet egy könyvesboltba és ingyen olvassa ki a faültetés hogyanját, tegyen úgy, mintha vizsgálódna a könyvek közt.
Ezt tettem én is örök életemben. Addig addig rágtam a falat, mint az egér, amely előbb utóbb kilyukadt. Az más, hogy mindig vastag falakhoz volt szerencsém.
Most is elmentem a Dedemanba, hogy ha találok egy ilyen nedvességmérő kütyüt olcsón, isten uccse bevágok a rönkös, szárítás bizniszbe. Láss csudát, tíz eurós nagyságban megvettem egy nedvességmérő kütyüt. Beszúrod a fába azt a két kiálló pucát és kimutatja, hogy a fa mennyire száraz.
Mint asztalos nagyot nőttem a szememben, hisz nedvességmérőm is van. Most már ezzel jelzi az ember, hogy komolyak a szándékai.
Megvan a patkó a lóhoz. Már csak a ló kell.
De hát nem vitatkoztunk mi nagyobb dolgokon sem.
Egy lovon sem akadunk fenn.

2 megjegyzés:

  1. Amíg szárad a fa,tán jut kicsi idő olvasni is, pl. ezt http://index.hu/urbanista/2014/11/02/az_ember_aki_a_legjobb_jatszotereket_tervezi/, hátha eszébe jut erről (is) valami.

    VálaszTörlés
  2. Köszi, még egyebeket is olvasok amíg szárad a fa, mert valamit nagyon össze kéne hangoljak a recsegő ropogó alkatrészeimhez.

    VálaszTörlés