Szerencsére asztalos vagyok és megtehetem, hogy olyan dolgokhoz szóljak hozzá, ami se ingem, se gatyám.
Szinte tiszta hiába íródnak ilyen "megvilágosító" jellegű cikkek a párthűségtől csöpögő méjnsztrímekben, melyek bár ékes és gazdag szóhasználatról tanúskodnak, kiolvasandó, hogy írójuknak köze van a fogalmazáshoz, azaz virtuózok a nyelvben, mert sok értelmük nincs. Egymást olvassa ott pár nagyokos, mint ahogy egy művész galériába is egymás művein fintorognak a művészek, mert aki oda betér halandó úgysem ért semmit a krix-kraxokból.
Emlékszem, fiatal koromban láttam a leghíresebb kolozsvári basszusgitárost, aki eszméletlenül basszusgitározott, valóban, úgy járt a keze a húrokon, hogy csak na. De mikor kérdeztem, hogy volna e valami saját alkotása, ahogy én azóta is nevezem: "egy méter szalagja", kiderült, hogy nem volt egy méter szalagnyi saját alkotása sem.
Szerintem, mint olyan aki szeretettel olvasnék egy banális novellát ezektől a nagy kortárs íróktól, joggal jegyzem meg, hogy a celebirodalom kritizálása helyett írhatnának ezek a virtuózó nyelvbasszusgitárosok egy méter történetet, amit maguk éltek meg és lehetőleg nincs tele Hamvas vagy Gandhi idézetekkel.
A nép fiaként kurvára nem érdekel engem, hogy odafenn milyen fürgén járnak a kezek a húrokon, nekem érthető dallam kell, kézzel fogható történetek, amint a népi hagyományunk is tele jó történetekkel. Amíg csak egymásnak okoskodnak a kortárs írók, őszintén nem érdekel, mit gondolnak, és azt milyen kacifántosan fejezik ki.
Az irodalom olyan, mint egy helyi kocsma. Az odatartozók tudják, hogy ki mit iszik, meddig bírja, biciklivel jön-e vagy az asszony tolja haza talicskán, és a betérő idegen vendég vagy megissza a helyi vinkót, vagy nem. A törzsvendégeket nem érdekli.
VálaszTörlésEzért maradok messze a kocsmáktól, itthon fogyasztom a szörpöt inkább.
Törlés