Készülődés a nyitó estre

Elmémben ízlelgetem a gondolatokat, miközben rendezkedem a magam rusztikus tehetségével és hanyatló erőkészletemmel.

Gondolatban magammal viaskodom, hogy megint mi a franc ez, amit most csinálok?

Ahelyett, hogy valami épkézláb, pénzt hozó vállalkozáson törném a fejem, felveszem pár fiatal “lassú vonat közeleg” eszméleten kívüli kultúrharc pajzsát, és egy botnak támaszkodva mint egy kardfélének, azt hiszem, hogy valami lényegi szentlelkes dolognak vagyok a kellős közepén.

Snúrban gyúlnak meg a csipkebokrok amióta fatalizmusom teljes valójával nem tudtam ellenállni a rettenetes kihívásnak, hogy a lepukkant csarnokomban létrehozzam a mindenkori amatőr lelkek színpadát, a “Mugophon sessions” címmel.

Egy öreg autó, egy hordalékból felépített fal, néhány kidobott bútor, kellék, és pár lelkes ember társaságában valami olyasmi indult be, mint amikor Jézus mondta, hogy ha ketten összegyűltök az én nevemben, én ott leszek.

Lehet ez akármi. Lehet semmi. De lehet valaminek a kezdete.

Bárhogy is magyarázzuk, ez olyan, mint amikor egy mag a trágyadombon utat tőr magának a fény felé. Még nem tudjuk, hogy mi az? Csípős csalán? Vagy valami szép virág? Netán égig érő fuszulyka lesz?

Cézárt a kelekótyát idézve: “Valami csak lesz ebből is, nemde?”

A jópofaságon túl, a karikatúrás gúny mögött, a harminc évre berendezkedett improvizatív megoldások mentén, felcsillanni vélek egy hosszabb távú cselekvés teret.

Azt a szegmenst vélem felfedezni, ahol a kultúra az amatőr világon át akar makulátlanul a felszínre törni. Nem az a kultúra, melyet a politikán, valláson túl a pénzvilág számítóan öntözget, hanem az az elemi kultúra, ami a viszontagságos, száraz időben is élni akar.

Szombaton a csarnokomban, az improvizált színpadon, a “Mugophone sessions” első estjét a Stonecrops Vásárhelyi együttes nyitja meg. Terveink szerint lesz hangfelvétel, videó felvétel, majd az elkövetkezendő napokban egy filmet készítünk az eseményről, amit természetesen publikálni fogunk.

Az esemény száz szálakéban autentikusan amatőr, ötöd és hatodíziglen újrahasznált felszerelések és anyagok képezik a hátteret és a technikai megoldást.

Ugyanitt a “Muskóczi történetei” kiadandó első füzetének a karikatúráiból kiállítás is lesz. Nem más, de el kellet takarni egy üres részt.