Történt
pedig Muskóczi életében, ami egy Muskóczihoz hasonló szegény
gyermek életében igencsak ritkán történik, hogy egy komolyabb
összegű zsebpénzhez jutott.
Hogy
mennyire komoly volt ez a zsebpénz összegben számolva, gondoljunk
bele, hogy Muskóczi a következő dolgok közt kellett válogatnia:
az édesanyja egy új nadrágot javasolt, apukája inkább a
vasárnapi ebédre költötte volna, Muskóczi viszont inkább az
akváriumába vett volna egy levegőztető pumpát. Ekkora volt annak a
zsebpénznek a hatalma.
Dilemmába
esett Muskóczi, hogy a pénzét okosan költse el.
Barátja
Joco, azzal az ötlettel állt elő, hogy általában az okos emberek
egy tőkét meg szoktak valamiben forgatni, hogy abból még több
pénz legyen, így könnyen elképzelhető, hogy lassan mindet meg
tud vásárolni: az új nadrágot, a vasárnapi ebédet és a
levegőpumpát az akváriumba.
És
láss csudát, Joco ezt a bölcsességét alá is tudja támasztani
egy fantasztikus lehetőséggel, hogy menjenek szerencsejátékon
pókerezni, ott egy perc alatt meg lehet gazdagodni, csupán a számok
jöjjenek ki jól. Ez szerencse kérdése, és most minden jel arra
mutat, hogy Muskóczinak szerencsés napja van, hisz mily váratlanul
jött össze a mesés zsebpénz, okos emberek az ilyen szerencséjüket
nem szokták elpazarolni. Joco azzal lelkesítette Muskóczit, a
szerencse kereke sosem jön egyedül. A szerencse kereke legfeljebb
három még másik szerencsével szokott jönni és erre jó lenne
feltenni. Mert ha nem, tulajdonképpen az ember sutba dobja
szerencséjét. És az az ember, aki sutba dobja szerencséjét az
nem is érdemel sok szerencsét az életben.
Muskóczi
csodálattal hallgatta Joco bölcseletét, valamiért teljesen igazat
adott neki, és máris úgy érezte, hogy Joco neki most a második
szerencséje, nosza menjenek váltsák be a harmadik szerencsét
abból a kerékből.
Nem
kellett messze menjenek, mindjárt az első utcán, balra volt egy
pincébe vezető játékbarlang, ott tele volt a helyiség zenélő
és villogó szerencsejátékkal.
Nem
szándékom feleslegesen szaporítani a szót, aki nem hiszi, járjon
után, kérdezősködjön másnál is, de a színtiszta igazat mondom
azzal, hogy Muskóczi egy rövid fél óra alatt, bármilyen okos
volt Joco a szerencsejátékok terén, elvesztette minden pénzét.
Amikor
lementek a napsütötte délelőttön a pincébe, Muskóczi tele volt
reménnyel, hogy nemsokára a pénze többszörösével fog onnan
kijönni, fél óra múltán pedig úgy jött onnan ki, mint akit
kiraboltak és sűrűn hunyorgott a délelőtti napsütéstől.
Első
gondolata az volt, hogy tudott a Nap a magas épületek közt is
olyan erősen besütni?
Alig
tudott magához térni a veszteségtől, sokáig el sem hitte, hogy
olyan hamar elúszott a pénze. Hirtelen éhes lett, észrevette a
szakadt nadrágját, mintha tovább szakadt volna, a levegő pumpára
már nem is volt ereje gondolni. Joconak eszébe jutott, hogy mennie
kell. Muskóczi magára maradt és borzasztóan szégyellte magát.
Abban
mondjuk Joconak igaza volt, hogy a szerencse kereke mindig hárommal
jár, csak az a kérdés, hogy áll hozzá az ember.
Muskóczi
otthon sírva mondta el szüleinek hogy járt, anyukája is ejtett
pár könnycseppet, apukája pár perces csendes tűnődés után
csak annyit mondott, remélem a tanulságodra fog válni ez a
szerencse kerekezés, fiam.
Muskóczi
megfogadta, hogy soha többet nem tesz a szerencse kerekére egy fia
vasat se, és úgy is lett. Soha nem vett még lottó szelvényt sem,
mert amint szokta mondani, aki az ördögbe fektet, az csakis azt
kaphat, ami az ördögé: csalódást.
Muskóczi
esetében a szerencse kerék harmadika az volt, hogy kevésből
megtanulta: a pénzt okosan kell forgatni, mert ha nem, hamar
elgurulnak.
Muskóczi
elég hamar megtanulta a saját bőrén, hogy az első az ebéd, hogy
ereje legyen dolgozni egy nadrágért, és ha már feleslege van,
csak akkor vehet levegő pumpát az akváriumba.
Láss
csudát, ilyen formán aztán megcsinálta szerencséjét Muskóczi,
mert mindig volt mit ennie, mindig volt nadrágja és a halai sem
szűkölködtek levegőben az akváriumában. Sőt, olyan pumpát is
vett aztán, ami szűrte is a vizet körforgás által, így csak
ritkán kellett tisztítania az akváriumot.
Szép történet.
VálaszTörlésNekem az első zsebrádió javításom jut eszembe. Melinda néni, a szomszédunk adta a kezembe, még középiskolás voltam. Az 9V-os telepcsatlakozó ment tönkre, és egy rossz elemről levett épet forrasztottam fel a helyére.
Mivel tartozik? Mi legyen a fizetség?
Ez már munka, és vagy ingyenmunka, vagy nagyon sokat hoz. Kértem egy darab lottószelvényt.
Hármat is kaptam. Ez akkor 3x3.30, azaz kilenc forint kilencven fillért jelentett. De nem pénzt, csak a szerencsét.
Mind a három szelvényen volt egy találatom.
A szerencsejáték szenvedélyem így alapoztam meg. Azóta minden öt évben veszek 1-2 lottót, és legtöbbször el is felejtem megnézni.
Nem tartom magam babonásnak, mégis a szerencsében sosem bíztam, noha egészen biztos, hogy szerencsés ember vagyok. Megvannak a végtagjaim, van fedél a fejem fölött, akkor is, ha kissé elfáradt, beteg és eladósodott vagyok, szerencsésnek vallhatom magam.
TörlésAmi a szerencse játékokat illeti, lottó s ilyenek, azt úgy látom, hogy az ördöggel való lepaktálás. Sokszor elgondoltam, hogy néha talán érdemes lenne egy egy gyertyát gyújtani az ördögnek is, vévén egy egy lottó szelvényt, mondván, hogy sosem lehet tudni. De mindig elfelejtem.
Van az a mondás, ha nem játszol, nincs hogy veszíts, de nyerni sem...