A lúzerista művedelem

Egy fáradt pillanatomban azt mondtam, hogy bassza meg, nem kell nekem minden marhaságomat ami eszembe jut megalkotni. Ha rajzolok, lelkiismeret furdalásom van, hogy de miért nem írok. Ha írok, lelkiismeret furdalásom van, hogy miért nem zenélek. Ha zenélek, lelkiismeret furdalásom van, hogy miért nem dolgozom. S akkor mind így. Körbe karikába.

Ott a megannyi projekt, és mindennek a tetején a fő projekt, az elgyengülő és kikerülhetetlen öregedés, a mindenféle velejárójával.

És akkor ilyen megvilágosodott délután, mikor csak nyálgyanúsan döglök, ami ugyancsak fájdalmas tevékenység, megvillan az eszemben, hogy nem kell nekem minden szart ami eszembe jut meg is csinálni. Nem kell minden hiábavalóságot rögtön megvalósítani.

Rázzam le lelkemről ezt a kényszert.

Mondom a feleségemnek, hogy kirúgom magam!

Hogyhogy? Kérdi.

Hát úgy, mint Dr. House Tizenhármat, kirúgta, mert lelkiismeret furdalásból jött eseteket megoldani, hogy életeket mentsen, holott legszívesebben a tengerparton lefetyelt volna.

Hogy nem lehet folyton lelkiismeret furdalással élni és alkotni.

Egyébként is eszembe jutott volna, mert érdekel a dolog, de olvasva Natália fészbukkos bejegyzéseit, főleg a művészi életről, beolvasztva az aktuál politikába, egy dologra rávilágítva utóbbi írásában, ahol egy filmkészítőnek perselyezett, rájöttem, hogy az eljövendő érték megőrzés feladata az amatőrökre hárul.

Igen, azokra a silány tehetségű, lúzer, álmodozó tekintetű, sikertelen művészlelkekre.

Mert ha ők nem mentik át szerencsétlenségük és butaságuk gyanánt, kihal minden művészet, mint ahogy kihaltak a szakmák, a könyvek és lassan a zene, és még sok minden más.

A megélhetési művész fogja magát és kimegy. A szakember fogja magát és kimegy. Mindenki fogja magát és kimegy.

A dráma az, hogy aki itthon marad, annak más baja nincs, mint hogy a kábelgyár ahol villanyként dolgozik, adjon neki több pénzt és több kajabont.

Senki nem teszi fel a problémát, hogy a gazdasági életünk nem e azért szar, mert nincs gazdasági koncepciónk?

Ahogy Gherman és Olga bloggerré avanzsálták magukat a televíziókból, ahol volt nézőjük, mert a tévénézők mindent megnéznek amit adnak, így az internet világába csöppenve úgy a blogger, mint a néző (böngésző), hatalmas űr keletkezik köztük.

A kereső néző hirtelen rengeteg sok érdekes néznivalót talál az interneten, a fény sebességével ömlik a változatos tartalom, és az ember azt hiszi, válogathat.

És azt teszi, mint a kutya, előbb kipiszkálja a jobb falatokat.

Aki addig imádta Olgát vagy Ghermant, hirtelen elfordult tőlük. Úgy már nem jó, ha támogatni kell őket havi egy lejjel.

És ez történik a művészet minden ágán, sőt az élet minden ágán.

A profik reprofilálódnak, hisz kevésnek jön be a jutuber influenszkedés, ahhoz egy kicsit lökött kell legyél, és főleg apolitikus, főleg inkább „laza”. 

Előbb utóbb elunják a szánalmasizmust a profik és tovább lépnek, ahol tudásuk és teljesítményük meg van becsülve.

Valamiért az az érzésem, hogy olyan időt élünk, amikor a fióknak való dolgozás is teljesen értelmetlen. Nem lesz az soha kihúzva, nem egy bútor jött hozzám hagyatékból, hogy fiókjaiban ott volt még régi gyógyszer, vonatjegy, szemüveg.

Nem lesz senkinek türelme ezt az időszakot a blogger világból kimazsolázni, főleg, hogy gyakorlatilag semmi se marad papíron. Ahogy jött, úgy fog eltűnni a virtuális térből. És ez érvényes minden ágazatra.

Ami ebből az időből leszűrhető lesz, az olyan mint a háborús statisztikák: sokan meghaltak.

Szomorú napjaim vannak, nem tagadom. Szerencsémre, hogy egy kicsit bele tudtam mélyedni a Dr.House sorozatba. Két három hete feladva mindenféle délutáni melléktevékenységemet, House sorozatokat nézek masszívan. Jól esik egy kicsit agyat öblíteni. Legtöbb tanítás ami House alakításából jön, nagyon otthont talál bennem. Az örökös bunkó, tapló, modortalan, istentelen emberről a végén kiderül, hogy az egyetlen, aki életét adta a barátjáért.

Jó lesz ez a sorozatos agymosás után visszatérni szánalmas életem minden napjaihoz: írni a semmit, torzítani a hangot, menteni az értelmetlent, azaz művelni a lúzerizmust.