Kiszámoltam,
hogy nagyjából 1000 négyzetméter üres a 2000 négyzetméteres
csarnokomból. Ha négyzetméterenként számolok egy hat soros
könyvespolcot, és minden polcon legalább 35 könyvet tudok
elhelyezni, az kb 210000 darab könyvet jelentene. Tehát ennyi
könyvet meg lehetne menteni a Nemzetnek.
Honnan
ez a gondolat futtatás? Onnan, hogy látom felrobbant a net attól,
hogy Kanadában állítólag kihajítottak több mint 2000 magyar
könyvet egy közösségi házból és erről a biztonsági kamera
árulkodik, amit közzé is tettek. A filmet én is megnéztem, és
szerény véleményem szerint ott nem 2000, hanem inkább 20000
könyvről lehetett szó, legalábbis a konténer mérete és a
könyvek méretéhez viszonyítva, nekem így jött ki. Mert az én
szerény házi könyvtáram is hoz a Nemzetbe 2000 könyvet, és az a
konténernek legfeljebb az alját bélelte volna ki.
Szóval
a net felrobbant, főleg a fakebukk. Hogy micsa aljasság.
Nemzetgyilok s ilyenek.
Az
első benyomásom bennem is felkavart némi indulatot, a kispolgárság
ösztöne bennem is megvan jócskán, mi tagadás, de megtanultam
már, hogy az első huszonnégy órában ne kommenteljek semmit, amíg
nem gondolom át. És ha reggel is úgy látom, mint este, akkor
legfeljebb. Szerintem ez nevezhető valamennyire megfontoltságnak.
Persze,
hogy reggel már másképp láttam a helyzetet.
Ha
nem lettem volna tanúja többször is a Magyar könyvek
megsemmisítésének, nem szólnék semmit, ez van, kell a hely. Jön
a jövő generáció, új eszmék, új programok, semmi sem
kompatibilis a múlttal, leszámolunk a belénk rögzött (egyesek
szerint) rossz programokkal, hogy újaknak adjunk teret, helyet.
Mi
sem igazabb, hogy újat kezdeni egy jól kisöpört házban lehet.
Az
első magyar könyv kálváriát még fiatalon éltem meg, a Cipőgyár
hátánál volt a papír begyűjtő, a munkahelyem pedig tőle egy
köpésre volt. Mikor vasárnap is dolgoztam, ami nagyjából a
víztisztító állomás épségének megőrzése volt fő dolgom,
ami nem volt nehéz, hisz akkoriban nem loptak motrokat a vasért,
órákat szoktam kapirgálni a papír hegyekben. Akkoriban főleg
Ludas Matyikra vadásztam. Könyv is került bőven, de azokra akkor
még nem vadásztam.
Aztán
a nagy felszabadulás után elkerültem a Szent Mihály Kftbe, azóta
elmúlt minnyá harminc év, azt hiszem feltárhatom anélkül, hogy
lekaraktergyilkoljanak, noha ez újdonsült városomban már rég
megtörtént. Ott éppen egy effendi átvette az egyház által
működtetett kegytárgy és magyar könyv bolthelyiségét és a
több ezer könyvből álló állományt elhordatta velünk,
alkalmazott fekákkal valami effendi bérelte házba. A pincét is
kiürítettük. Napokig hordtuk a magyar irodalmat. Az első napokban
nem tudtuk mi zajlik, de aztán rájöttünk. Effendi megvette az
összes magyar keresztény irodalmat és valószínű
megsemmisítette. És ez aktus előtt egy nappal megvettem egy új
nyomtatású originál katolikus Bibliát, kibaszottul drága
kötésben, noha akkor nagyon de nagyon szegény voltam, ahhoz, hogy
aztán pár napra rá ömöljön rólam a víz a hordástól.
És
ha már a pöcébe megy, spekuláltunk a munkatársammal, hogy meg
kéne fújni pár dolgot. De annyi effendivel voltunk körbevéve,
hogy ez lehetetlen volt. A dubában, amivel vittük, kettő darab
effendi volt, amikor pakoltunk, lepakoltunk mindenhol effendi, és
mivel az üzlet is már az ö bérletükben volt, effendi volt
effendi hátán. Hogy, nem hogy, valahogy egy duba magyar meselemezt
elvittünk az akkoriban még hármas számú magyar iskolába, ami ma
asszem a Báthory iskola. Emlékszem, hogy a tanáriba hordtuk a
lemezeket, senki nem tudta mi történik, csak oda lepakoltuk a
rakományt. Már nem emlékszem, kinek volt a döntés keze benne, de
az ötlet egyértelműen az enyém volt, és a társaimmal
felháborodván, hogy mi nem vihetünk belőle haza egyet sem,
legalább valami magyar intézetbe kerüljenek. Emlékszem, hogy
cirkusz is volt belőle, de az akkoriban Czirják mittommilyen
funkciójú, talán később pispek sem nagyon ugrált, azokban a
napokban nemigen volt a láthatáron. Reggel későn szoktak effendiék jönni és egy másik dubával megejtettük. Hatalmas összeesküvés volt a muszlimokkal szemben,
mert mondom, napokig hordtuk a szajrét, a vége felé már mindenki
ideges volt és fáradt. És már azon voltunk, hogy ha mass murder
is, de essünk már túl rajta.
Aztán
mint lakberendező asztalos, amikor még Kolozsváron éltünk, sok
lakás ürítésnek voltam a tanúja, ahol hagyatékokat egy az
egyben kidobtak. Pár száz régi könyvet már senki nem visz az új
lakásába, egyébként sincs hol tárolni, amíg szétverik és
átalakítják az örökölt lakást. Albérletekben laktunk,
kilátszott a rongyos bugyink a lyukas gatyánkon, nemhogy bárhová
is menthettem volna bármit.
Aztán
volt még egy messzmurderes eset, amiről csak inkognitó írok, mert
nem telt le a harminc év és nem szeretnék senkit rossz hírbe
hozni. Még nem illik. Azt mondják a holtakról jót vagy semmit se
beszéljünk. De hát próbáljunk meg az élőkről bármi rosszat
feltételezni.
Amikor
megpillantottam a több kamionnyi könyvrakományt, és hogy hónapok
óta senki nem látogatta a patkányokon kívül, megtettem én. Nagy
csodálkozásomra a raktár ajtaja nyitva volt. Válogattam legalább
ötszáz könyvet úgy egy hónap alatt és azt szó szerint
elloptam. És a lelkiösmeretem sűrűn bántott.
De
aztán eljött a megvilágosodás napja, amikor azokat a sok hegy
könyveket elvitték a papír begyűjtőbe. És én mennyit ettem a
lelkem miatta.
Megjegyzem
ezen könyvek már eleve olyan könyvek voltak, amikről az örökösök
lemondtak, hogy vagy elviszi valaki, vagy kuka. S akkor jön az
alibi, hogy küldjük szegény erdélyi magyaroknak. Ha mi nagy
anyaországi magyarok nem olvasunk, ők ott aztán biztos olvasnak. A
szegény, elnyomott erdélyi magyarok. Hát és minő meglepő, az
erdélyi szegény magyarok sem olvasnak már.
Olyan
ez már mint a Béres csepp: senki nem szedi már. Elmúltak azok az
idők. Akkor volt érdekes, mikor csempészni kellett. Ma már a
Himalájából hoznak agyagot. Most az megy. Naná. Kultúrával
együtt hozzák.
De
most képzeljük el. Kihirdeti az egyház, hogy vasárnap könyv
osztogatás van, mert effendi kibérelte az üzletet. Elmegy mondjuk
30 magyar és mindegyik kipiszmog legfeljebb 30 könyvet, amit úgysem
fog kiolvasni sosem, majd haláluk után, ami nem fénylik, kuka.
Évekig lehetne nyitott fosztogató napot rendezni, a magyar könyv
ingyéé sem fogyna. Ez az igazság. A fent említett raktár
fosztogatás ügyében is az volt a helyzet, hogy már nem volt több
szegény erdélyi egyesület, aki ne lett volna telis tele olvasatlan
könyvekkel.
Tehát
legyen világos, nincs igény magyar könyvre a végfelhasználónak,
így az intézmények sincs mit kezdjenek velük.
Csak
hát felmerül bennem egy kérdés. Hogy ha a lakosság meg akar
szabadulni a könyvektől, mondván, hogy már ott a digitális, ami
persze álszent hazugság, mert az sem érdekli? Az intézményeknek
nincs pénzük raktározni, meg ha évekig nem kell senkinek, minek?
Meg aztán az intézetekben is már a beépült fiatal gárda
adminisztrál, akik csak telefonon olvasnak már ilyen
neoszkriptunokban kifejezett üziket, ők már eleve halottnak
tekintik a nyomtatott irodalmat?
Ezzel
párhuzamosan felmerült az a feltevésem is, hogy Károli Gáspár
idejében és tőle errefele, senki nem írt le gondolatokat? Hol
vannak ma az akkori bloggerek írásai, gondolatai? Nem hiszem, hogy
csupán azok a valahogy fennmaradt írók írásai voltak azokban az
időkben. Tehát sem a mezei polgárok sem az intézetek nem voltak
érdekeltek megőrizni bármit is a múltból.
Érdekes
téma. Azért is érdekes, mert per pillanat, annyi egymásnak
ellentmondó történelem irányzat van eredetünkről, és nemcsak,
hanem a modern történelmünkben sem látunk tisztán, hogy
egyszerűen állíthatom, hogy nincs hiteles magyar történelmünk.
Ki
így, ki úgy látja, nem számít, hogy doktor docens, homlok
egyenest egymásnak esnek és teljesen másról beszélnek.
Na
de kérdezném én ettől a felrobbant internettől, hűséges
fakebukk szektásoktól, hogy hajlandó lenne azért a kanadai
húszezernyi könyv raktározására havi tíz centet áldozni?
Mert
ha igen, én bevállalom. Havi egy euróval, meg lehetne menteni
legalább 500 könyvet. Tehát befogadnék az ezer négyzetméteres
csarnokomba majdnem 500000 magyar könyvet, amit mások kidobnak.
Ezt
szépen polcokra teszem, osztályozom, és nyílt internetes
lajstromot vezetnék róla, hogy látsszék, mi van a Nemzet
vagyonában a harisnyába téve.
Nekem
is jó volna ez a jövedelem, és azt hiszem a Nemzet is jól járna
vele.
Nagyon
szépen össze lehetne kombinálni a kidobott nagymama bútorokkal és
a könyvekkel.
Nahát
ezen még kell agyaljak. Ha meg tudok menteni még pár doboz
gyűjtőnek ítélt könyvet, el is kezdem a „Nemzet megőrző”
programot.
„Ne
dobja el! Én megőrzöm! 500 könyv csak egy euró havonta. Most.
Rögtön. Tegnaptól!”
Énekelhetem
én is az Omegával: „Tíz ezer lépés kéne csak...” azaz
tízezer lelkes magyar, akinek nem fáj havi tíz eurócent a Nemzeti
megőrzőbe fektetni.
Szerintem
ennél több felháborodott komment folyt le a fakebukkon...
Van azért pár tévedésed.
VálaszTörlésA Béres cseppet minden télen szedem. Csepegtetem Nufinak és Bélának is. Azóta nem is volt 1-2 napos megfázásnál hosszabb megfázásom.
A könyvek pedig szaporodnak a könyves polcomon. A Zsarnai piacon a maradék pénzemmel a könyvesnél zárom a körjáratot. 100Ft-200Ft egy-egy könyvért. A Móricz sorozatot is megszerezte ilyen áron nekem a könyves, és mindig van böngésző ember a dobozai között.
Mondok mást is.
Tableten is olvasok, de sokkal hamarabb elfárad a szemem, és időnként dühöngök, hogy tovább lapoz, amikor nem kéne, vagy összeugrik a szöveg apró betűre.
Ez egy könyvnél fel sem merül.
Csináld csak meg a könyvtáradat! Lesz még divat belőle. Lehet, hogy Hunor is rákap az olvasásra. Széchenyi tudta, hogy mit alapít a tudományos akadémia ötletével?
Tudta is, nem is. Létre hozott valamit. Alkotott, mint Te.
Tudom, hogy most szeretnéd pozitívan beállítani a dolgot, de bizony a valóság ennél sötétebb. Viszont, azért is mondtam, hogy érdemes lenne összegyűjteni a kidobandó kultúrát, mert sosem lehet tudni mi lesz az új. Hátha éppen mindenki olvasni akar majd?
TörlésÉn például utáltam a régi könnyű zenét, de mióta elkezdtem keverni, értékelni tudom, az akkor még tiszta hangzást. És van egy ilyen irányzat, hogy kezdik szeretni a régit.
Például birtokomban van egy majdnem száz video kazettából álló gyűjtemény, egy magánembertől származott, aki kapta eltüzelére hozta nekem. És nézegettem, hogy mindenféle sport esemény van felvéve házilag tévéből. De nemcsak.
Hát egyszer nagyon belenéznék azokba a videókba, mert sok régi zene is van felvéve.
Nincs két hete, hogy iroda hulladékot hoztak nekem, rengeteg elhasznált papír, persze csak az egyik oldala, meg rengeteg színes papír. A színes papírokra elkezdtem kinyomtatni az írásaimat. Ebben a csomagban volt több audio kazetta és legalább húsz Cd illetve Dvd lemez, köztük pár magyar film.
Ma voltam Sanyinál, a kertből elhoztam az ágakat, amiket levágott, a vastagakat. Megtelt az autóm rendesen. Kérdeztem ő miért nem tüzeli el? Nem foglalkozik, aszonta...
Én még nem éreztem rá az olvasás ízére. Igaz, hogy most időm és nyugalmam sincs az olvasásra, de ha olvasok is, mindig mohón teszem, keresem a nekem tetsző, hasznos információt a könyvekben. Az unalmas, töltelék részeket előszeretettel átugrom. Tudom, hogy ez hiba és ezen javítanom kell.
VálaszTörlésA könyvtár ötletedet viszont szívesen támogatom, ha sor kerül rá.
Nálam az van, hogy hamar megunom a stílusokat, mindig valami új kifejező módot keresek a könyvekben. Nagyon ritkán jön össze, hogy újat találjak. Néha ismeretlen, egy két műves írók hatalmasat tudnak alkotni.
TörlésSokszor nem értem, hogy a korok irányzatai miért merevednek bele egy egy stílusba? A kritikusoknak is nagy hibájuk ez, hogy állandóan faragják az újat, a mást, mint a begyepesedett köveket.
A kiadók is töketlenek, kedvencekkel vették körül magukat, kik diktátorokként vetik rá magukat minden újra és szétszedik elemeire, csakhogy rajtuk kívül más ne létezzen. Nem csoda, hogy senkinek nincs kedve könyvet kiadni.