A
kertészkedés
Mit
gondolt, mit nem, Muskóczi eldöntötte, hogy epret ültet. Nagyon
megkívánta az epret, és úgy elgondolta magában, hogy ha lesz
saját eprese, mikor megkívánja, csak besétál a kertjébe és a
legpirosabb eprekből addig fog majszolni, amíg megfájdul a keze.
A
kerti munkákhoz való tapasztalat hiánya nem volt ok Muskóczinak a
restségre.
Ki
is tervezte azt nagy gondosan, hogy nem ugrik bele csak úgy
hűbelebalázsosan a dologba, hanem óvatosan, az első évben csak
pár hajtással kezdi, aztán ha beválik, akkor a következő évben
fejleszteni fogja.
Így
hallotta mindenkitől, hogy egy vállalkozást gondosan elő kell
készíteni és okosan ki kell gondolni.
Talált
is az udvaron egy kis napsütötte földterületet, szorgalmasan
felásta, kigereblyézte a nagyobb kavicsokat, szépen egyenesre hozta,
és elültetett húsz eper hajtást, amit a piacon vásárolt, nagyon
olcsón egy embertől, aki a hajtások mellé még ültetési és
nevelési tanácsokat is adott Muskóczinak.
Meg
is öntözte az elültetett eper palántákat és minden nap
meglátogatta, hogy hallám megfogantak e, illetve ha igen, fejlődnek
e rendesen?
Pár
nap után Muskóczi izgalomba jött, mert észrevette, hogy az eper
palánták új leveleket hajtanak. Nagyon örvendett, hogy fáradságos
munkájának kezd meglátszani az eredménye. Az eper palánták
napról napra terebélyesedtek, Muskóczi pedig rendszeresen öntözte
és gyomlálta, hogy a gyomok ne szaporodjanak el az epresében.
Közben,
felbuzdulva a kertészet adta örömtől, az epresét szépen
bekerítette ilyen hulladék lécekkel, hogy az arra bóklászó
kutyák ne tapossák szét a törékeny, gyöngéd eper palántáit.
Nemsokára
beköszöntött a nyár is, az eprek szépen kilevelesedtek és egy
reggel nagy örömmel vette észre Muskóczi, hogy megjelentek az
első kis zöld eprecskék.
Izgalommal
leste nap mint nap, amint gömbölyödnek, kövérednek a zöld
eprek, és alig bírta kivárni az első pirosra ért szemet. Már
meg is találta a legnagyobb eperszemet, amely minden bizonnyal a
leghamarabb fog beérni, és az lesz az első, amit megkóstol.
Mint
minden vállalkozásban, a kezdőknek az első szerencse dukál
mindenképp.
Az
egyik reggel Muskóczi leszedte az első beért eperszemet és
jóízűen elfogyasztotta. Szorgalmas munkájának a gyümölcsét
élvezte. Alig várta, hogy a következő, már rózsaszínbe
burkolózott eperszem is beérjen. Már látta lelki szemei előtt,
hogy milyen jókat fog belőlük zabálni.
Egyik
reggel, vizsgálódás végett az epresébe ment Muskóczi, és
döbbenetes szomorúsággal állapította meg, hogy az epreinek a
beérésére nemcsak ő pályázik, hanem a csigák is. Hiába
kereste a csigákat, sehol nem találta őket, viszont az összes
beért eper pirosabb részeit szépen kivájták a csigák az éjszaka
leple alatt.
Ahogy
egy eper kezdett pirosodni, ékszaka a csigák megették azt.
Hej
de elszomorodott Muskóczi, hogy ő erre nem gondolt, hogy a csigák
ilyen gonoszak. Egy szemet se hagynak neki sosem. Csak beleharapnak
az érő eperbe, aztán már be sem tud érni a többi része, mert
elromlik.
Törte
a fejét rendesen Muskóczi, hogy miként cselekedjen, mit találjon
ki, hogy a csigákat rávegye, ne csúfolkodjanak az ő epreivel?
Hiába
szedte össze a csigákat és elengedte őket messze a kertjétől,
reggelre új csigák lettek és újból megdézsmálták epresét.
Hiába öntözte csalánlével az epreit, attól a csigák még
kövérebbek lettek. Hamut is szórt a palántái közé, de attól
sem rettentek meg a csigák. Úgy látszott, nem tud megszabadulni a
csigáktól, és már már lemondott a kertjéről Muskóczi.
Egész
nyáron, egy falat eper nem sok, de annyit sem evett meg Muskóczi az
első eperszem óta. Eljött az ősz, aztán a tél, Muskóczinak
elment a kedve a kertészkedéstől.
Egész
télen csak töprengett és gondolkodott, hogy mitévő legyen.
Ahogy
aztán megjelent az első reménykeltő napsütés, a madarak
csiviteltek a fákon, a zöldek is elkezdtek hajtani, Muskóczinak is
új korszakalkotó terve kerekedett.
Az
eper palántái közé saláta magot hintett, és mire beért volna
az eper, már hatalmas saláták terebélyesedtek mindenfelé, amiket
a csigák nagy előszeretettel zabáltak. Annyit ettek a salátákból,
hogy csak úgy feldagadtak és már nem volt kedvük az eperhez. A
saláta ízletesebb volt számukra és volt is elég belőle, csak
úgy, egyfolytában rághatták és sosem volt vége a saláta
levélnek.
Nosza
megörvendett ennek Muskóczi, és nagyon büszke volt magára, hogy
ezt kitalálta és hogy ez a módszer működik.
Mert
ugyan azért bele bele csippentettek a csigák az eperbe is, de
miután rájöttek, hogy könnyebb a salátán csak úgy
elterpeszkedni és lustán csak zabálni, inkább azt választották.
Így Muskóczinak lényegesen több eper jutott.
És
így, évről évre Muskóczi egyre tapasztaltabb kertész lett és
egyre több mindent ültetett és egyre több mindennek örvendett.
Jaj de jót röhögök:))) Ezt a salátás történetet még nem vetettem be a csigáknak, egyelőre ott tartok, hogy elment a kedvem tőle. De amennyire ismerem magam, a tavaszi zsendüléssel új erőre fogok kapni, és talán még ezt a saláta csalétket is bevetem majd.
VálaszTörlésÉn is így vagyok...
VálaszTörlésArra számítani lehet, hogy jövőre még több csiga lesz, mert ki ne élne saláta mezőn? A legtisztább, ha minden áldott reggel az ember összeszedi a csigákat még mielőtt beérne az eper. Az egyik évben egy kislány gyűjtötte a csigákat, eladta, na abban az évben nagyon kevés csigám volt, de utána már nem szedte össze senki, és még több lett.
VálaszTörlésAztán hogy ez a Muskóczi miket még talál ki, az az ő baja, de én az idén veszek egy olyan permetező ágyút és mindent még idejében befújok. A múlt évben majd semmi gyümölcsöm nem volt a legyek miatt, a szőlőt is egy az egyben lerohasztották. Ilyet még nem láttam. De az idén nem babrálnak ki velem...