Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A szar szemszögéből


Valahonnan el kell kezdeni. Mint ezt a bejegyzést. Szerintem nem kell mindig mindent tisztázni, illetve mindenben látni az összefüggéseket. Van a kezdeti állapotnak egy olyan szabadsága, hogy majdnem mindegy honnan kezdjük, előbb utóbb kialakul, hogy mi is a fontosabb.
A kertről beszélek most. De ez érvényes az asztalosságra is. Mondjuk ha tévét kell javítani, annak megvannak a konkrét lépései. De a kerti munkában hatalmas a szabadság. Különösen február közepén. Ilyenkor lehet hosszasan és kimérten lépkedni a birtokon, hogy mi is lesz majd a teendő. Hát rengeteg.
honosodó hóvirágok
Közben nézem kinyílt a furcsa hóvirág csokrom. De az idén mintha már nem az az angol furcsa, vagy mittommilyen holland fajta lenne. Megtévesztésig hasonlít a helyi hóvirágokhoz. Érdekes, átveszik a helyi alakot? Lehet valami benne, mert a jácintoknál figyeltem meg, hogy minden évben változnak egy árnyalattal a színek. Végül is logikus, mert az ember is ha más éghajlatra költözik, vagy jobban, vagy rosszabbul él, az éghajlat miatt. Jó, talán gazdaságilag is, de ez a gazdasági világnézet engem egyre kezd hidegen hagyni. Kifogásként használni a gazdasági dolgokat, meg folyton hangoztatni, már unom. Nincs gazdaság. Kész.
A tulipánok is hajtanak. Bőséges családi csokrokban, jó kövér levelekkel. Idén mindenképp ki kell mindet ássam, nagyon elszaporodtak, pedig talán csak négy éve vannak egy helyben. A nárciszok azok már egyenesen tolakodnak. Nem jó, ha szorosan nőnek a hagymák, megnyúlnak, vékonyak lesznek, nincs kedvük élni. Szétültetve a hagymás virágokat, az első évben még nem hozzák azt a szép nagy szál, kövér virágot, de azok is virágoznak. Kicsiket. Olyan cukik.
Idén a nagyokat el fogom adni, az ősszel ingyen adtam valakiknek több száz különféle tulipán hagymát, de egyiknél sem láttam elültetve, valószínű ez a sorsa az ajándék dolognak: basznak rá. Nem érzékelik a mögötte rejlő munkát, törődést.
Eldöntöttem, hogy amint az idő engedi, minden nap dolgozok egy órát a kertben. Sőt, ezt naplóba is fogom vezetni, hogy a végén számolhassak. Ennyi kiló termény, ennyi munkaóra. Magamnak akarom, nem másért. Meg hogy legyen fogalmam konkrétan mit lehet és mit nem annyi idő alatt csinálni.
Eddig hat órát ástam összesen, de ennek minimum egyharmada birtok vizsgálat, illetve messzenézés. Csabi, amíg itt volt csak mosolyogva figyelte, mint kinlódok az ásóval. Mert itt terület visszahódításról van szó. Az utóbbi négy-öt évben semmit nem termeltem, csak a gyomok s csalánok nőttek, szaporodtak. Tiszta gyökér minden. Azt szépen felásva, kigerebélyezem. Másképp hiába ásom. Ez a balfaszkodás veszi fel az időt. Azért tűnik feka szemmel kevésnek és szánalmasnak. De hagytam vigyorogni Csabit. Ő túl intelektuál a földhöz. A béka segge alatt van, de a földi munka az nem az ő formája.
Általában valakit megfizettem az ásásért, ezelőtt pár évvel, amikor még volt munkaerő. De annak sem volt semmi haszna. Mert se köveket, se gyökereket nem kapirgált ki belőle, hiába beszéltük meg azelőtt, hogy nem a négyzetméter érdekel, hanem a minőség. Fél nap alatt felásott egy hatalmas részt, oszt isten álgya. Szépen egymásra borított mindent, szép fekete volt a föld. Aztán mikor ültettem s gerebélyeztem a földet, ilyen sziklatömbnyi fűcsomókat bányásztam ki, sokszor inkább újra ástam a zöldségeknek a részt s jól felaprítottam, meg takarítottam. A palántáknál már nem volt időm, se kedvem, aztán meg is látszott mikor hajtott ki minden gyom kétszeres erővel.
Szóval az idén magam ásom fel. Nincs is munkaerő, de most már nem is kell.
Új elgondolásra építek az idén. Csak annyit tervezek, amennyit magam meg tudok csinálni. Kész. No more nigga.
melegágy alapok
Azért pénteken spekulálgattam, hogy hívjam e a fiúkat a trágyára vagy se? Aztán nem hívtam. Aszontam, ha nem vagyok rá képes, ne legyen meleg ágyásom.
Reggel nézegettem az időt: nem esik. A kényelmi zóna sem buzdít nagyon. De tüzelni csak lementem. Jó, mondom megyek pisilek egyet a kertben. Dologvégezetten megszemléltem újból a szomszéd trágyahegyét, és az a megaötletem támadt, hogy lecsavarozok a kerítésből és nem kell körbehordjam a talicskával a sittet. Meg is jött a kedvem. Könnyen lecsavartam a kerítést, közben a düledező szőlőt kipöcköltem, hogy legalább alatta tudjak menni a talicskával. És ha már a sittet hordtam, az istálló vizelet kivezetőjét eltérítettem néhány ásónyommal.
Igen. A tegnap néztem gumicsizmát a dédémánban, nem volt a lábamra illő, ezért azt határoztam, ha más nem, befóliázom a cipőm. De szerencsére nem volt rá szükség. Elfértem szépen a beton szeleten, és mentében kiástam egy új vezetést a vizeletnek. Az a helyzet, hogy szomszédom egy tipikus ignoráns ember. Szó szerint leszarja, hogy tetteinek másra milyen kihatással van.
feláztatott kert
Évek óta áztatja kertemet a tehenek vizeletével. Idén már annyira felázott a kertemnek az a szakasza, hogy egyenesen süpped alattam a föld. Ez az ideiglenes elvezetés nem oldja meg a problémát, de haladékot ad, legalább nem ázik továbbra annyira. Szerencsémre idén elköltözteti a teheneit egy másik csarnokba. Na ennek örvendek nagyon. Egyrészt a szag miatt, másrészt a felázás miatt.
Idén úgysem érek abba a zónába, ami fel van ázva, hátha a nyáron kiszárad.
Végül a két melegágyas ládámnak elég volt öt talicska trágya. Mindenestől nem került másfél órámba, ebben rövid messzenézés is benne foglaltatik. S legalább szépen elhelyeztem a trágyát a ládákban, nemcsak beleborítottam, mint egy feka tenné.
Nagyon fontos, hogy ha egy munkát elvégzel, akkor az legyen rendesen megcsinálva. Amikor három munkással dolgozom, mást se csinálok, mint rohanok a seggük után. Szó szerint. Ilyenkor az én munkám nulla. Ilyenkor idegessé válok. Nem hiszem el, hogy rohanok fekák segge után. Ezért mondtam, idén ezzel felhagyok.
Csabi elment aztán. Amit elvállal azt megcsinálja, de már nincs nekivaló munkám. Asztalosilag nem akar fejlődni, gyalulni, vágni akar csak, meg csiszolni. De azt ipari mennyiségben. Hát annyi most már nincs, aztán eszem a kefét, hogy milyen munkákat találjak ki neki, hogy nekem is értelmes legyen, de azt is figyelembe kell vegyem, hogy a szolgaságra utaló munkát nem szívesen csinálja. Egy darabig vágja a tüzelőt, de csak amennyi egy két napra elegendő. Ha arra kérem, egy hétig vágja, mert fizetem, látom rajta, hogy nem tetszik. Ha nem tetszik, akkor nekem sem esik jól. Földmunka s ilyenek szóba se jöhetnek. Megértem, nem csicskája senkinek, inkább tovább áll. Az igazság az, hogy munkaerő hiány van minden ágazatban, ma csak az nem kap munkát, aki nem akar dolgozni.
Na de ezennel aszontam, lezárom a munkatársas létformát, beosztom magamat, amennyit bírok vállalok, amennyit nem, nem.
És még három asztalos órát is lenyomtam, befejeztem az eheti munkatervemet.
"Riders", Gretsch szett kusztom cymbálokkal
A tegnap este bár nem reméltem, de feldoboltam a “riders on the storm” saját meglátásomat. Ki is kevertem. Kezdem érezni a keverést. Könnyebb is, mert már vannak sablonjaim előkészítve, habár eldöntöttem, hogy felhagyok velük, mert félek, elvesztem a rendszer fölötti látásomat. Inkább rádolgozok, hogy legyen rutinom a kompresszoroknál, szűrőknél, effekteknél. Szeretem, imádom a hangtechnikát. Azt szeretem, hogy minden munkám egy újat hoz, egy új meglátást, egy új ötletet és alig várom, hogy létrehozzam azt.
Persze, legyinthet más irónikusan. Hülye vagy bazmeg, mondhatja. Leszarom.
Élvezem. És én csinálom.
Így van a kertben is, az asztalosságban is, és azt hiszem a legtöbb szakma azt mondhatja, hogy így van, egyik dolog hozza a másikat.

A szarkupac mellőli, messzenézésből eredő haszon: Nekünk nem a kapitalizmussal van problémánk, illetve más kultúrák ránk mért gyarmatosításával, hanem a saját magunk gyengeségével van a probléma, hogy elfogadjuk a másét inkább mint a magunkét. A biotermék előállítása, a saját kultúra ápolása ugyanúgy probléma az amerikai, vagy kínai gondolkodó embernek. A globalizálás istenét kell megtagadni, mint az ember kitalálta istenét is.
Jézusban én azt az embert látom, aki méltó erre a Földre, azért hiszek benne, mint olyanban, aki méltó erre a Földre. A többi az mind ledönteni való bálvány és tévhit.
Méltó akarok lenni a tulajdonomhoz. Meglátásom szerint ha egy ember nem tud megdolgozni egy földet, nem érdemli meg. Ha nem hisz benne, akkor nem is érdemli meg.
Így a szar szemszögéből.

4 megjegyzés:

  1. A szarból aranyat csinálsz. Minden távon és minden értelemben.

    VálaszTörlés
  2. Mari néni - a 97 éves szomszédom . szokta mondani: "Hogyha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik!"
    Ezt a napi egy órát nekem is be kell iktatnom! Jó ötlet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem sok az az egy óra, az első napokban nem látszik semmi, de ha két hét múlva visszanézel, nem is olyan reménytelen a dolog.

      Törlés