Sokat elemzem magamban a mi lett volna ha, például mégis ráfeküdtem volna a zenei pályának. Viszont volt bennem más is akkoriban, mint a zenei pálya. Csórók voltunk, ebből is a fatalista típus, hogy a csóróság az valamiféle majd jutalmazó szent kiválasztottság. Olvasom ennek a Byronnak a blogját, ez olyan Kiss Tibi (Quimby) féle jelenség román kiadásban. Nem mindennapi a zenéje, fura szövegei vannak, én szeretem. Olvasom, hogy mennyi viszontagságon ment át ez a Byron, és hogy neki is örökké a nincstelenséggel kellett megküzdenie, de volt benne egy belső hang, ami vitte előre, pedig mindenben nagyon bizonytalan volt. Érdekes, amikor pár évvel ezelőtt megláttam a Byront a HBO-n, angolul énekelt, az volt az első benyomásom, hogy miért minden ami jó az külföldi? És vala nagy szájraesés, amikor pár számmal odébb kiderül, hogy román a srác. Nem hittem el. Akkor fedeztem fel őket, és azóta (4-5 év) követem az alkotásaikat. Nekem kiforrt egyéniségnek tűnt a jelenség, most olvasva az énekes alapítónak a blogját, érzem át és értem meg, hogy semmi sem jön ingyen az életben.
A normális lét számomra nagyon líraivá vált, asszem olyan 24 éves korom táján, amikor sosem volt semmink, és láttam, hogy nálamnál balfaszabbak többre mentek, csupán azért, mert nekifogtak valaminek. Kezdtem felfogni, hogy a nincstelenség nem feltétlenül egy isteni ajándék, hanem igenis, egy félreértelmezett emberi hozzáállás. Az ember nem predestinált a nyomorra. Ebben kezdtem hinni, és nemigen akadt erre rokon lelkű megértőm, de főleg magammal kellett ezért megharcolnom. Nagyon erősen belém volt égve -apám imádatán keresztül- a fatalizmus.
Akkor választottam az asztalosság útját, feladván zenei ambícióimat, amihez sajnos nem volt elég lelkierőm. Harcom volt az élettel, hogy senki sem születik vesztesnek. Akkor éreztem, hogy túl kevés vagyok a zenén keresztül előre törni, viszont az asztalosság az rám volt szabva (íme az új fatalista vonal), a szorgalmas, türelmes agyon dolgozhatás pályája.
Olvasom ezt a Byront és valamennyire igazolást hoz akkori döntéseimhez. Amiken átment ez a srác, én nem tudtam volna csinálni. Főképpen az át nem aludt éjszakákat, az örökös úton levést, az örökös részegséget, a tipikus vándorzenész szabad madaras létformát. Persze mára már kiegyensúlyozottabb a srác, de az útját egyértelműen nem tudtam volna követni. Persze, amint írja, nem ő választotta, hanem a szükség és a miliő vitte magával.
Akkor nekem fontosabb volt a fatalizmussal leszámolni. Kicsit sokat harcoltam, de azt hiszem győztem. Valamennyire.
Érdekes, mert nekem meg a középiskolában kapott ösztöndíj volt arra elég. 90 Ft volt a könnyűzenei lemez (Piramis Generál, Edda), 70 Ft a komolyzenei hanglemez. Benkü Dániel lantsorozata, Vivaldi 4 évszaka, stb így kerültek a lemezjátszómra havonta.
VálaszTörlésA külföldi (nem dumdum india, vagy jugó nyomás) megfizethetetlen 560 Ft-rt volt. Pl a Genesis Foxtrot c albumát így vettem. Frank Zappát meg Nyugatnémet országból hoztam, a 'Pofa be és gitározz' albumot.
P. Mobilt az Úttörőpark színpadán lehetett hallani, lemezt nem adtak ki tőlük. Rádióból vettem fel, meg osztálytársaim helyszínen Maja magnóval készített koncertfelvételét másoltam le. Valahol még megvan. Be kellene digitalizálni.
Még Lehotka Gábor és Peskó György orgonakoncertjeire volt jó elmenni az Avasi templomba vagy a Selyemrétibe.
Az iskoláskorom zenéi a kemény rock és a szimfonikus művel bűvöletében zajlottak.
Nem is emlékszem, hogy költöttem-e bármire pénzt, ami nem ezekkel függött össze.
Cigaretta, pia, csokoládé, kóla... eszembe sem jutott.
Emlékszem, ez a korom elég szar volt, nehéz, akkoriban zárták el apánkat, azt se tudtuk miért, ítélet is csupán egy évre rá született, három és fél évet ült. Olyan elkeseredettek is voltunk, hogy minden vagyonunkat, azaz lemezünket eladtunk az ócskán, hogy meglógjunk Magyarba. De lebeszéltek róla. Mellékesen: akik akkor lebeszéltek, a "forradalom" után mind kimentek ki hova érte...
VálaszTörlésNagyon jól felismerted Te is azt, amit már mások is. Tudjuk ezt valahol, csak még mindig nem biztos, hogy éljük. :) Pedig már az ötvenes években a nagy Ámerikában meg is írták: https://www.youtube.com/watch?v=7I48W8-MTDA
VálaszTörlés