Csorbult gyalukések ideje

Pedig most már ideje lenne, de nehezen szokom, főleg nehezen akarom felfogni (ezek szerint), hogy hiába a lélek kész bennem, a testnek nem akaródzik.
A héten már itt volt Csabi is. Tudtam, hogy ha lesz segítségem, nem fogom betartani a kötelező pihenő időimet. Egész héten nem pihentem délben, péntek este hétkor belealudtam a hírekbe, amibe aztán úgy tizenegy fele megébredtem s egy darabig még néztem a román kommentárokat a katalán függetlenségről. Ma is olyan öt fele beájultam, hogy na majd este még lefestem Lóri ajtócskáit, mert azt a munkát is rég le kellett volna adjam. De közben a múlt héten belefogtunk az ágyakba, hirtelen 25 emeletes ágyat kell legyártsunk. Ezért hívtam Csabit. Mert itt sok gépezés van, ő meg szereti. Be is füstölte és fütyörészte a műhelyt a héten. (megfigyeltem a füttyös technikáját, Csabi a kalapács verést is füttyben megénekli, ha a webrádiómból bármilyen zene szól, azt is beolvassza a kalapácsos melódiába)
Persze festésre nem volt lelkierőm. Na mondom akkor legalább megcsinálom az árajánlatokat, számításokat egy folyamatban levő munkámra, amit azt is nemsokára be kell fejezzek. De nem tudom hogy lesz. De most per pillanat nincs se lelkierőm, se semmi.
Kezeimet masszírozva, gépem (internetes, író) előtt ülök és figyelem a körmeimet a kis lámpám fénye alatt, hogy úgy nőnek már mint az a deszka, amely csorba késekkel gyalulódik. Öregedés. Múlás. Természetes dolog. Nahát. Ki gondolná, hogy engem is érint az öregedés?
Közben vihogok magamban, hogy ez a botrányba keveredett Marton bácsi talán az én koromban lógatta a fuvoláját a fiatal, peep showból lemaradt leánkának, puszilás reményében. Vihogok, mondtam is a feleségemnek, hogy ha egy öregasszony kliensem azt mondta volna nekem, hogy a munkát csak akkor adja, ha kinyalom a pillangóját, röhögtem volna rajta, de semmiképp nem maradtam volna pszichés traumákkal.
Nem is törődtem volna ezzel a mee too dologgal, de az atv egyenes beszédében láttam ezt a Lillácskát, gondoltam megnézem mivel érvvel. Feltűntek nekem azok a rémülettől kiguvadt szemek, ezek a szemek nekem sosem árulkodnak normalitásról, egyszer egy örülttel voltam egész éjszaka a melóban (30 éves traumae), végig ilyen kiguvadt szemekkel hadonászott nekem, szerencsére belementem a játékába és reggelig filóztunk, ráhagytam mindent, mert erőben felettébb volt nálam és láttam benne az elszántságot. Szerencsére Puiu bácsi mindig hajnalban jött váltani, nem tudott az se aludni, mikor meglátta miben vagyok, megijedt és gyorsan segítséget hívott. Az örült munkatársam már abban a stádiumban volt, hogy agresszíven hangoskodott, közben le fel járkált, nekiment a falnak és nem érezte a fájdalmat. Na azóta a kiguvadt szemeket felismerem. Valami skizo rejlik az ilyen szemek mögött.
Ez a csaj is kiguvadt szemekkel szörnyűlködött. Kíváncsivá tett és utánakerestem a jutubon. Én naiv falusi lelkecske azt hittem valami Zrínyi féle operettekben fogom felfedezni, vagy éppen hagyományosan népi éneket ornyikálva, hát leszakadt a pofám, mert azt a legrémesebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyik szerepében meztelenül két pasas farkát fogja verni.
Oké, hogy ez a csaj nem normális az egy. De a médiák hogyan vállalták fel vele az interjúkat? Mint műsorvezető azzal kezdtem volna a beszélgetést, hogy ezt a jutubos videót az orra alá tettem volna, hogy erről beszéljen, aztán áttérhetünk a fuvola szektorra is.
Azért hoztam ezt fel, mert ezekkel a szűzkurvaista ájulásokkal tele lett a média világszerte. Mintha rendelésre készült volna valahonnan és hirtelen mindenki ráharapott. És ebben az aláfestésben a háttérben zajlik a katalán krízis, melynek úgy látszik egyenes következtetése az európai unió összeesése lesz. Érdekes a társulás, autonómia hiszti és állítólagos szexbotrányok. De nem tulajdonítok neki túl nagy fontosságot. Habár lehet benne valami. De abban is biztos vagyok, hogy mint a sakkban a profik előre tudnak gondolkodni több lépést, ezek a médiás farokcsóválók a magamfajtára is gondoltak és előre szervezik a gondolat menetemet. Mint a gyógyszeres kezelésben, a betegséget gyógyító gyógyszer mellé a mellékhatásokat elkendőzendő gyógyszereket is felírják.
A román sajtót nem igen érdekli a mee too. A román életvitelben a nő alárendeltsége vallásos jellegű, azt meg ezer mee too-val sem fogod megváltoztatni. De a szó köztünk maradjon, nekem a csajokkal (erdélyi magyarokra gondolok, román csajjal sosem kezdeményeztem, noha megtetszett egyik másik) eléggé rossz tapasztalataim voltak. Volt olyan aki direkt felhányta, hogy mi a francra várok? Meddig sétálunk és csak beszélgetünk?
Ezek szerint balfasz voltam. De az. Viszont a gyors szex nekem sosem volt a bakancs listámon. A hosszú beszélgetések igen. A meghitt hangulat igen. Szóval pont ezt nem szerették nálam a csajok. Unalmas pasas voltam. De hogy szerették azokat a viril megnyilvánulásokat, a fenékcsipkedéseket, persze szemérmes örömkiáltások közepette. Utáltam emiatt a csajokat. Előttem az ilyen rögtön semmivé foszlott. Na mindegy.
Figyeltem a román, ismert kommentátorokat, miként vélekednek a katalán dologról. Érdekes módon eléggé blazírtul fogadták a székely autonómia törekvéseket, egy egy véleményező inkább arra kereste a választ, hogy de mit fognak ők ott elszigetelve kezdeni? Gondoltam magamban, azt rájuk kellene bízni. Biztos van valami elképzelésük. A székelyek is Brüsszel ellenesek, Sorosozók, féltik a gazdaságukat (melyiket?), tökéletesen beillenek a magukba fordulók táborába. A románoknak ha lenne eszük, hétfőn kiutalnák a székely autonómiát. Nem veszítenének semmit. Egy hatalmas gondot letudnának, az erdélyi autonómia hőzöngést is lehűtenék. De a mindent bekebelező álmodozás elvakítja őket.
Viszont érdekes jelöltre lettem figyelmes. A dévai polgármesterek körül feszt korrupciós botrányok vannak. Most lesz valami választás és már senki nem tudja kit válasszon, mert mindegyik jelölt már volt itt minden, kezdve polgármestertől elítéltig minden. Egy fiatal srác jelölteti magát, kár, hogy nem mehetek szavazni mert mintiai vagyok, nem dévai. Olvastam ennek a srácnak a vízióit Déváról, és meglepőnek találom őket. Soha egyetlen polgármester nem vizionált úgy a térségről, ahogy ő. Általánosan elfogadott és propagált nézet volt a térségről, hogy lepukkant, elszegényedett bányavidék ez, ami csupán eltartásra ítéltetett. Ez a srác kiemelte a főbb erényeit a helynek, hogy a város központjától 5 Km az autópálya, mely az ország belsejébe illetve az országból kivisz, vasutas csomópont közelében vagyunk, rengeteg a kiüresedett ipari létesítmény, területileg fejleszthető város Déva. És nem utolsó sorban több turisztikai pont elérhető települése. Hogy ez a srác ebben az irányban tenne valamit.
Nos, az mindegy, hogy mit tenne és egyáltalán tenne. Nekem az tetszik, hogy végre valaki másként tette fel a problémát. Mert ebben van valami ráció. Nekem, mint Déva közeli lakosnak ebben kell gondolkodni. Nem katalúniában, nem szeklerlándban.
Kíváncsi vagyok a helyi rmdsz kit támogat ebben a körben. Majd megnézem. Remélem nem fogok olyan szűzkurvára találni ebben az esetben is, aki egyszerre két fuvolán játsza az örömódát.
Közben tojásrántottát “főztem” a fiúknak, mert itt van fiam osztálytársa is hétvégére. Utána néztem egy kicsit, valamelyik őskori jelölt, aki többször is volt polgármester Déván felkérte a dévai magyarokat, hogy rá szavazzanak. Szórvány magyar lapban tette a felhívást, ezek szerint az rmdsz őt támogatja. Egyértelmű, noha nem találok rá utalást. De más nem tett semmilyen ajánlatot. Ennek az ajánlata valami olyasmi, hogy a polgármesteri hivatalban kétnyelvű táblákat fognak kitenni és biztosítanak egy magyar nyelvű akárkit az intézetben. Rejtő Jenő jut eszembe, aki minden regényében használt feliratos táblákat. Képzelem, hogy fognak örülni a dévai magyarok a kétnyelvű tábláknak.
Na de persze, fel kell hívjam olvasóim figyelmét arra, hogy mit sem értek én az események történelmi jellegéhez, elvégre egy mintiai paraszt vagyok. Sokat nem is érdemes izgulni, mert nem osztok s nem szorzok sem a helyi sem a külhoni világképen. Múltkorjában Ildikó kedvesen megkérdezte: “s akkor még írsz mostanában? “
Persze. Mondtam. Talán utolsó Hunyad megyei olvasói reményem benne volt, mely remény ezek szerint szertefoszlott. De meglehet az is közrejátszik nála, hogy megvilágosodásai olyan irányba terelődtek, ami nekem már magas vagy értelmetlen velem megbeszélni, hisz földönjárásom már valószínű undorítóvá vált számára. Minduntalan megzavarni valakinek a lebegőségét, zavaró és kellemetlen lehet. Habár én szerettem volna, ha lett volna földrehozó mentorom valamikor, régebb, és nem őnképzőleg kellett volna hasra landolnom a mocskos földre. De így is jó. A fiamnak van egy mondása, nem számít, ha magamtól is jöttem rá, a fő, hogy rájöttem.
Istvánkának volt egy fenomenális beszólása ma, ez egy intézeti fiú, akit néha elhívok segédkezni, kritizáltunk egy szitut, és egy adott ponton Istvánka, akinek a gondolat világa eléggé behatárolt, azt mondta: “hiába osszuk-szorozzuk a dolgokat, változtatni rajta úgysem tudunk.” Ezt annyira jóízűen mondta, hogy hitelt adtam neki. És csodálom benne azt, hogy noha nem lehet rajta változtatni, mégis élni akar. És élni fog.

Nekem ezek a példaképek. Nekem nem kell hősi halált haljon senki, hogy tanulni tudjak tőle.

3 megjegyzés:

  1. Amikor egy blogger lesi a válaszolókat, Mörfi biztos megváratja. Amikor meg lemond róluk, nem győz viszont válaszolni nekik.

    VálaszTörlés
  2. Egy egy hozzászólás helyreteszi az embert, elgondolkodik rajta az író (nem irodalmi, hanem blogger értelemben)és idő kell míg megrágja és rendszerét újra frissíti. Meglehet közben eltelik az idő és nem emlékszem már honnan is indultam ki, csak csodálkozom, hogy jutottam oda.

    VálaszTörlés