Felborult a bili (a blogolás szépségei)

Tudom, hogy nemcsak (kihangsúlyozottan) Imre bajszát viszketteti, hanem sok mások bajszát is, hogy nekünk, erdélyi szórványosoknak más a hozzáállásunk a Nagy Magyarország projekthez. Bár elismerik jóhiszeműségünket, úgy tekintenek ránk, mint beoltottakat, akit a románság szelleme beszippantott.
Először hallottam román szájából (igaz, pro eurós), hogy igen Erdély Magyarországhoz tartózott, de mivel a történelem rossz oldalán állott, elvesztette azt. (Mellesleg megjegyezte: "sajnos úgy látszik Magyarország semmit sem tanult az idők folyamán és most is a történelem rossz oldalán áll")
Kós Károly személyesen volt ott a gyulafehérvári sokadalomban, és úgy nyilatkozott, hogy rájött, nekünk erdélyi magyaroknak békében kell élni a románokkal, mert nincs más útja a fennmaradásunknak. Szememben pedig nagy magyar volt Kós Károly, az is bizonyítja, hogy nevét szeretik hangoztatni, de magasról leszarják úgy ahogy van.
(Tervezem, hogy a csarnokom falára szimbolikus emlékművet szereljek Kós Károly emlékére, ezzel létrehozva az egyetlen “mintiai Kós Károly emlékmű”-vet)
Hogy miféle csatákat vívtak meg eleink és miféle politikai kártya vígadalmakban milyen játszmákat vesztettek vagy nyertek nagyjaink, az a mi mai életünkben úgy csapódik le, ahogy le van csapódva. Tény, hogy a magyar egy túlfűtötten büszke ember, és képes a szomszédja haláláért a saját életét is feláldozni. Mi sem bizonyítja ezt a jelenlegi gyűlölet pszichózis, amiben ma Magyarország él, gyűlöletre biztatva a világ szerte élő magyarjait is. Mindenki hibás, de ő nem.
Ebből sosem csináltam titkot, én most is így látom. Hogy nem élünk a béke adta stratégiákkal, hanem megint jár a pofánk, pattogunk a világi hatalmakkal szemben -mint poker játszma kamulépése- de közben azok akik szítanak, egyértelműen saját zsebre dolgoznak, nem a köz javáért.
Abból is látszik, hogy mennyire felületes és érzelmi alapokból fakad az erdélyi szórvány magyar lerománozása, hogy ahányszor valamit írtam a mi romániai magyar életünkről, mint Imre is (kihangsúlyozom, hogy nemcsak Imrének szól, hanem nála szakadt el a cérnám), kiemelt egy szót és arra épített, hogy Erdély elfoglalását egyesülésnek neveztem. Soha egy árva gondolatot nem tett ahhoz senki, a gazdasági elképzeléseim mellé, pedig mint aki harminc éve konkrétan a piacról élek, azaz vállalkozásom nem köthető pártokhoz, vagy egyéb gittegyletekhez, hanem igenis szélmalom harcot vívtam a világmárkás üzletházakkal -nemcsak járt a pofám- úgy érzem, van némi jogom ehhez hozzászólni és tanácsra, cselekvésre buzdítani, de ebben a fene nagy nemzeti önérzet buildingos időkben erre egyszerűen nincs igény, már abból az egyszerű okból is kiindulva, hogy igazi, piacról élő magyar vállalkozó alig van, illetve el van foglalva a saját problémájával, nem ér rá nemzetben gondolkodni.
Akik állami vagy alkalmazott rendszerekben öregedtek meg, vajmi kevés fogalmuk van az áfáról, az adókról, arról, hogy egyáltalán mit jelent egy kibaszott lejt (forint, dollár, yen) letenni az asztalra, így nem is tudják, de nem is érdekli őket, hogy mit jelent a kisipar.
Megmaradni magyarnak, valamit letenni az asztalra, lehetőleg nem éhezve, mindenkivel békében élve és okosan, lépésről lépésre gyarapodni, ennél értelmesebb stratégia nemzetünk jövőjére nézve nincs. Aki mást ígér, az felelőtlen hazug, álnok és nemzet gyilkos.
Nem beszélek senki nevében, de látom a szórvány magyarjait, nem akarnak háborút, élnek a helyzet adta lehetőségekkel, én úgy érzem, hogy elég sikeresen. Adná az Isten, hogy a székelyek kivívják maguknak az autonómiát. Ők úgysem keverednek, már akik nem mentek németbe, angolba s ki tudja hova felmosó niggernek, nekem nem oszt vagy szoroz, hogy ők egy tömbben élnek. Indiánok is több törzsben éltek és nem volt baj amíg át nem lépték egymás vadász mezejét. Igaz, hogy aztán az indiánok sem tudtak egyesülni az ellenség ellen. De hát a behozott nigger rabszolga is elszaporodott most Amerikában, mint az Erdélybe hozott olcsó román és cigány munkaerő. Ha sikerül a székelynek egy szigeten egyben maradni, az jó. Érdekes lenne megfigyelni.
De én azt már nem élem meg.
A mi romániai magyar létünk attól is fenyegetve van, ha nem vagyunk képesek integrálódni. Például a fiam nem képes románul beszélni. Angolul már mondatokat alkot, de románul a vécéig nem tud elmenni. És ez gond. Mert azt jelenti, hogy neki el fog kelleni menni oda, ahol magyarul vagy angolul érvényesülhet, azaz még egy mintiai magyarral kevesebb, még egy ingatlan román kézbe kerül, és onnan tovább az román föld, hiába lucsog a magyar izzadságtól.
És akkor verjem a fiam, hogy tanuljon románul, hogy megmaradhasson itt a magyar? Hogy jöjjenek a bajszosok és hümmögjenek itt neki?
Nem, itt a játszmát nem az idegenek nyerték meg velünk szemben, hanem mi nem tudtunk egy nevezőre jutni stratégiailag. És sajnos vesztettünk.
A fiatalok nem hülyék, látják hogy balfaszok voltunk, nem ők nem adták magyarnak az ingatlanokat, hanem eleink tagadtak meg minket és adták idegeneknek az ingatlanokat.
Most már annyi éve nem kéne ilyeneket felvegyek, de rosszul esik, hogy egész életem munkásságából annyit lát mindenki, hogy eladtam a népemet.
Nem adtam el. Hanem fel akarom építeni a romjaiból. Mely romjain igen, ti, akik csak bajszokat pödörtök hümmögve, nem akarjátok belátni hogy az ami elkártyáztatott, az elveszve vagyon és ti, akik kimentetek itthagyva csapot s papot, és onnan a mosogató tálca mögül oktattok engem a hazafiságról és kurva kapitalistáztok meg mocskos migránsoztok, holott ti vagytok a legundokabb mocskos gazdasági migránsok a kapitalizmus szemétdombján (ez utóbbi sem Imrének szól). De nem, ti nem maradtok itthon gecizni, aszondjátok. Mi az egy vállalkozást csavarról csavarra építeni, minek? Amikor mosogatásra adnak ötponthat eurót? Egy euróért gecizni itthon?
Na így az önérzetében megsértett geci elrománosodott janicsárról. Sorosbérencről.

(Hú ez jólesett..... na Kornélia, ez változott meg bennem?)

5 megjegyzés:

  1. Na, darázsfészekbe nyúltam.
    Nem a békét szidom, hanem a két rendszert elemzem. A németeket is meggyötörték a két háború után, és szitokszóvá lett az összekapcsolás.
    Egy barátom édesanyját gyermekként zsuppolták ki Kassáról a 'lakosságcsere' címszó alatt. Folyamatosan bűnöst kiáltanak ránk ma is a politikában, mert mindenki jobban tudja üzemeltetni a Kárpát medencét, mint mi magyarok.
    Az az én bajom, hogy nem érzem magam bűnösnek az elődeim miatt. A szóhasználat pedig azért zavart, mert mostanában elég sokat olvastam az egyesülés mikéntjéről. A gólyaszarból vízzel kavart lötty nem lesz tej. Még akkor sem, ha fehér.
    Erdélynek már rég önálló államnak kellene lenni, mert valamikor Budapest vízfeje szívta el onnét a javakat, s most Bukarest. Miközben olyan oktatás folyik, amiben az uszítás megy.
    Az uszítás alatt pedig a róka eszi meg a sajtot a két kis mackó elől, hiszen ő oszt.
    Te magad írtad le, mint jártál a derítő üzemeltetéssel és hogy bántak vele a román kollégáid.
    Ha gazdája lett volna annak a létesítménynek, már kipenderítette volna a trehány dolgozót, és a kezed alá rendeli a folyamat irányítását.
    Változott ez a világ?
    Alkalmasabb emberek szervezik az országotok életét?
    Nem lenne jobb kisebb egységekben gondolkodni?
    Tudom, hogy ez ma utópiának hangzik.
    A fiad is megtanul románul, ha elcsavarja a fejét egy román lány. Ameddig érzelem nem köt egy nyelvhez, nincs motiváció. Apámat idézném: "Fiam, csak az ágyban lehet megtanulni egy idegen nyelvet."
    Gazdasági függetlenség pedig a mostani rend teljes összeomlásáig nem lesz. Akár megérjük, akár nem, nyögni kell. Megyünk, mint csacsi a boton elélógatott széna után. Esszük egymás is, mert még a szavakat is megfertőzték bábeli módon. A feketék ha örülnek egymásnak, az öklüket koccantják össze a filmekben, mi pedig kezet nyújtunk.
    Én meg csak pislogok, ment nem gondoltam, hogy a tyúkszemedre léptem.

    VálaszTörlés
  2. Az zavart, hogy kivesézted az egyesülést szót. A románok felé tényleg beszélt egy nagyot ez a Kelemen Hunor, arról, hogy az egyesülés óta a román politikusok mit is adtak a sajátjaiknak? ..."de la unire incoace"... azaz az egyesülés óta. És abban igaza van, hogy semmit nem adtak. Az én külön véleményem pedig az volt, hogy viszont ő sem adott semmit. Mert így van. Inkább úgy kellett volna fogalmazzon, hogy "mi politikusok" nem adtunk semmit.
    Független Erdély? Legyen. De ez sem oldja meg a problémákat. Miért? Azért, mert egyetlen politikus se, aki független Erdélyben gondolkodik, értem itt a románok köréből, nem jött semmiféle új gazdasági tervvel. Ami változna az csupán a behajtott adó más politikai klientúra közti elosztást jelentené, semmi mást. Nem Bukarestben fog zsákba gyömöszölni, hanem mondjuk Kolozsváron. A bagázs semmit se változna, az életkörülmény sem változna. Jönne még egy húsz év hiábavaló reménykedés és kiábrándulások sorozata, ami megint felemésztene egy generációt.
    Változás legfeljebb erőszakkal történhet, de az sem hozhat semmi jót, mint ahogy sosem hozott semmi jót az agresszív rendszerváltozás.
    Közben a pénz folyik az üzletházakon keresztül és gyakorlatilag semmi sem fordul vissza. Én ebben látnám a kisember felemelkedését, ha üzleteket nyitnánk saját termelőinknek. A többi az mind csak faliújságos imaóra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kelemen Hunorról csak annyit tudok, hogy politikus. Nem ismerem a beszédeit, de majd utána keresek a jutubin, hátha fenn van.
      Azt látom, hogy szidják, mint a bokrot, de aki politikusnak áll, annak ez a sorsa. Mindig van hangos ellentábor. Ha mindent elhinnék, amit köpködnek rájuk, akkor biztos elbújnék valahol egy erdőben, nyakamba akasztanék egy kötelet és a legvastagabb tölgyfa majdnem elérhető ágáról beleugornék egy felállított kaszába ciánkapszulával gondolom,a fogaim között.
      Gondolom, semmibe veszik Bukarestben, de kiszúrják a szemét valami jobb képviselői jövedelemmel. Aztán neki is van, amit már nem nyel be, és odamond.
      Nem tudom, majd utána nézek, addig csak találgatok.

      Törlés
  3. Attól, hogy bárki politikus, a nép nevében teszi azt, hitével, reményével visszaélve magának harácsol és nagyvonalúan forgatja gondolatait, akárcsak a papság, aki az Úr nevét ajkaira véve az emberek lelki nyugalmával játszik, nem mentik fel őket. Én egyetlen egyszer ha szar munkát csinálok, nemhogy nem fizetik ki, hanem elhíresztelik rólam, hogy köcsög vagyok és ez nekem életbe kerül.
    Amíg bennünk pickos prulikban nem születik meg önmagunkkal szemben az a minimális igényünk, hogy ne hazudtassuk magunkat szembe karrieristákkal, addig nem is lehet semmilyen változásra számítani, nagyon jól jön ide az a biztatás, hogy nincs mit tennünk, ki kell várjuk amíg minden össze nem omlik. Ez valahogy úgy van mint a vállalkozások zöme: amíg tart a befektetett tőke megy a biznisz, amikor elfogy meghal, és hogy szebb legyen a dolog a nagy remény elébe nézve még ráhalmoznak kétszer annyi adósságot, előre felélve a még meg nem keresett jövedelmet. A multi level marketingek sem telnek be sosem, mert több fiatal lesz 16 éves, mint amennyi beiratkozik a rendszerbe. Ezért tartanak sokat ezek a társadalmi betegségek. Sokáig lappanganak alattomosan a tömegekben. Sokan nem tudják, mások nem hiszik, egyesek nem is akarnak tudni róla, aki meg rájön és bevállalja, hogy beteg, azt megutálják, há hogyne, hisz beteg.

    VálaszTörlés