A girhesség

Ritka alkalom, amikor étel maradékot adok kóbor kutyáknak. Nem nagyon marad meg étel, és nem szívesen járulnék hozzá, hogy ide szokjanak kóbor kutyák. Noha jönnek azok hívatlanul is.
Nem szívósak ezek a kutyák, csupán a szaporaságuk miatt vannak mindig sokan. Nincs ezeknek gazdájuk, de nem is úgy néz ki, elfogadnának bármilyen gazdát. Ezek már originál kóbor kutyák.
Ha mégis kiteszek nekik valami ételmaradékot, megfigyeltem, hogy a girhesebb kutyák előbb bevárják a falka erősebb egyedét, valószínű a főnököt, a dunnyezót, hogy az lakjon jól. És ha marad valami, a többiek is erősségük szerint felnyalják a betont. Aztán tovább kóborol a falka, elől az erőtől dagadó, utána a girhestől kezdve a leggirhesebbik, amelyik már csak csont és bőr.
Sajnálat és egyben undor is kavarog bennem, amikor így elnézem ezt a kutyatársadalmat.
De hát ne legyek oly öntelt, hisz mi emberek is fix ilyen girhességesen gondolkodunk.
Megalázkodunk a földi dunnyezók előtt, a legjobb falatokat átadjuk nekik, és mi meg örvendjünk, hogy kulloghatunk jó girhesen a falka nyomában.
Nem tudom, a girhes kutya mit gondol a saját főnökéről, azt tudom, hogy az ember aztán ilyenkor háborog magában, hogy összeesküvések, Merkelné, Soros meg az illuminátik.
Nem tudom a falkavezér mit gondol magáról és hű kutya követőiről, miből gondolja, hogy a jó falatok neki járnak? Azt viszont el tudom könnyen képzelni, hogy ha egy girhes kutya enné meg először a jó falatokat, nemcsak a vezér, hanem a többi alattvaló is elharapná a szemtelen torkát. Egyszer vagy hét ilyen kóbor kutya közé vágtam jó erős bottal, mert éppen ki akartak végezni egy girhest. Meglepődött a falka, a szerencsétlen girhes noha szét volt harapdálva, úgy rohant, hogy csak preckelte szét a nyálakat vérrel keveredve. Azt hittem nekem esik a falka, de miután ordítottam kettőt és odavágtam két bordára, heten nyolc fele menekültek.
Valahogy így látom én az emberiséget. Elharapja a girhes nyakát. Gyáván, loholva, vakon hódolva a kiválasztott kegyeiért. Kegy, mely nem más, mint a girhességi státus, a girhességes dicsőség. Hogy lehet egy a kivégzők közül.
Csak persze mivel fejlettebbnek gondolja magát, teszi ezt kulturáltan, szépen felöltözve, kellemetes hangleejtéssel. Szemtelen képmutatással...pontosabban.
Mert amíg mi odajutunk, hogy Merkelné, Soros meg az illuminátik, rengeteg ilyen dunnyezó ember állja utunkat, akik girhességünkből lett valaki, általunk él, azaz élösködik.
Mi meg szemérmes szemlesütve mondjuk: nem keveredünk a mocskos politikába, gazemberek világa az, de mégis időnként azt mondjuk, a kevésbbé rosszra szavazunk. Mert mi mást tehetnénk? Egy falkavezérünk van, ki mást tegyünk oda? Négy évente megcsillan a szemünk, jé, a falkavezér csontra lelt, na jer és nézzük mint rágja el.
Nem kell ahhoz érettségi diplóma, hogy kiszámolhassuk a szavazásra jogosultak piaci alakulását. A szavazhatók fele megy el szavazni, ezek azok akik elkötelezik magukat valamilyen falkavezérnek. A többi, akik nem megyünk el szavazni, mi vagyunk a szemérmetesen szemlesütők, a karakánok, akik nem vegyülünk a mocskos politikába. Azért van az, hogy a politikai pártok a saját táborukkal vannak elfoglalva, akiket pontosan ismernek, személyre lebontva tudják kire, mire és mikor lehet számítani.
A girhesse, meg önelégülten dícséri nyugovóra térő napját, hogy megtette falkabeli girhes szent kötelességét. Mert hisz ennél többet nem tehet.
Na fix ez ama girhes kutya állapot. Tartózik valahova, de ha torkot kell átszegni, loholva teszi. Valami szent katarzis reményében, hogy majd a betont felnyalhatja.
Begirhesedtünk mind. Mint a bluesban: nem "everybody fishen" a refrén, hanem: "everybody girhes"..
Ha vannak összeesküvések, nagyon is alapozhatnak erre, hogy az ember girhes állapotában konkrétan úgysem fog lépni semmit, legfeljebb a szája jár, de az is csak nagy általánosságban, mikor milyen hulladékot szórnak szét: migránsok, homoszexuálisok, ronda nyugat, mert ezeken jó sok időt lehet értelmetlenül rágni, mint a marhacsontokon: sose fogy el, de nem is táplál. Legfeljebb jól felidegeskedünk és egymásnak esünk.
Jézust nem lehetett rávenni arra, hogy szídja legalább az elnyomókat. Hát még arra, hogy katonaságot szervezzen, hisz aki poshadt vizből bort varázsol, annak erős hadserege gyűlne össze. Ő ilyenekkel jött, hogy ha van két inged, egyiket add annak akinek nincs.
Ez nem valami katarzis űzés. Ez azt feltételezi, hogy figyelünk egymásra. Kinek nincs inge? Adjunk annak akinek nincs egy se. Fogjunk össze, hogy mindenkin legyen legalább egy ing. Mondhatnám.
Ez az igazi emberi és egyben értelmes hozzáállás.
Ez vinne ki minket a girhességi állapotból.
Mert hiába a falka, mondván vagyunk egy nemzet, ha egyénenként bármikor elharapnánk egymás torkát.

1 megjegyzés:

  1. Így megy ez. Volt erre Jézus óta is egy eszme, de lejáratták, ma már csak szitokszó, legalábbis itthon - persze azok száján, akik leghangosabban esküdtek föl alája.
    Az akkori girhesek nagy része meg ma is megmaradt girhesnek. Legföljebb még girhesebb lett, ha el nem hullott.

    VálaszTörlés