Mai istenek

Néha még én is megriadok attól, hogy mennyire nincs meg bennem az emberekben élő istenkép iránti valamelyes tisztelet. Olyan vagyok én is, mint aki bálványt épített magában, egy istenképet imád, s ha azt nem találja sehol, akkor semmi se jó. Ez valószínű így van bennem. Na jó, de attól tőlem mindenki hihet bármiben. Nem fogok semmiféle imakuckót vagy katedrálist sem lebontatni, se petíciót aláírni, hogy szüntessék meg. Nem, az ember hithez való joga az szent bennem. De kommentálni azért fogok. Ezt lehet. Mert elvégre a hívő is hitén keresztül, azzal, hogy elkárhoztat mindenki mást, aki nem olyan hitben él, mint ő, azzal már petíció nélkül az ördögbe küldi a másságot, lerombolja mások templomát, bálványát.
Attól, hogy odapörkölünk egymásnak, attól nem esik szét a világ, az isten sem ájul el, legfeljebb az emberek csinálnak maguknak felesleges migrén rohamot. Mert hogy jutunk az igazsághoz, a valósághoz, ha nem a tapasztalat csere által? Mindig azt mondtam, meghalni mint Tarkovszkij harangöntője, s sírba vinni az öntés titkát, a legnagyobb emberi hiúság és butaság.
És ha pedig kiírtunk minden gyomot a világból, mi fogja a humuszt újratölteni, ha mind ilyen mennybemenő szentekből fog állni a világ?
Hogy nem találtam meg sehol az igaz istent, az valószínű abból az igényességemből fakad, amit én nem tudok viszont szolgáltatni, de elvárok egy istentől. Van nekem egy kialakulóban levő teóriám, ami azt reméli, hogy az igaz isten messze nem képekben és misztikus, soha meg nem érthető mennyei nyelven és értelemmel beszél hozzánk, hanem igenis kézzel fogható tények által, csak a mi agyunk el van bolondítva a sok filó reklámtól, mint megannyi millió ledes lámpa villogtatja nekünk ezeket a hivatalos vallásokat. Mert mit csinál a nagy szónok, ki azt mondatja magáról, hogy karizmatikus? Ráveszi az embereket, hogy istennek egy hatalmas tornyú épületet építsenek, sok kiszögelléssel és sok bolthajtással, hogy réginek, félelmetesnek hasson, s úgymond mások is fejet hajtsanak előtte s félvén féljen attól a hatalmas istenképtől, ami abban a hatalmas templomban lakozik.
Attól, hogy Magyarországnak egy hatalmas országháza van, hogy mindenki csodájára járhat, attól még nem biztos, hogy az országlás az igazság vagy a nép nevében történik. Sőt. Már a szólamok sem fednek egy minimál jóérzés képmutatást, a diktatúra, s elvégre a terror fényes nappal történik.
Olyan ez a templom s országház építés, hogy a meztelábasok odaállnak s vérükkel, csontjaikkal tapasztják a megaépítmények falait, azután pedig a nagy prédikátor kiáll az oltár asztalához, és arra hív el mindenkit, hogy istennek nevében kés által vágják el gyermekeik nyakát. Jó, csak kamu, mert ez csak próbatétel. De sok marha komolyan veszi. Gondoljunk csak arra amit a vallásos terroristák művelnek isten nevében, nekem senki ne mondja, hogy a nyugat liberalizmusa miatt van ez, mert ezek még Noé idejében is robbantottak s gyilkoltak, amikor még se Amerika se liberalizmus nem volt. Ezek mindig kapnak valakit akit nyírni lehet. A túlreagált vallásosság, szemernyi igazság és valóság hiányában, szeretet és empátia hiányában ide vezet. Minden oldalról.
Aztán mondjuk azt sem hittem volna, hogy megérem ezt a szabad világ hatalmas gyűlöletét. Több ezer embernek tetszenek az olyan fészbukk oldalak, ahol a másságot egyenesen és fizikálisan megölnék. Olyat találtam, hogy minden pártnak a logója át van húzva pirossal, persze csak egy pártnak a logója hiányzik a sorból. Kérdem én, ha minden másképpen gondolkodó embert kiűznének az országból, mivé lesz az az ország? Ez egy lelki, agyi betegség, s nincs ebből kigyógyulás, mint a remény s a kitartás, hogy nem terjed mint egy gyilkos vírus, mert ha igen, a fene megette az egészet.
Olvasom a hazai fiskális rohamosztagok verőlegényeinek a dicsőséges és nemzetmentő munkáját, hogy milyen élelmesen lekapcsolják az ország megrövidítőit, mint az inkvizíciók idején, szekusok, besúgók, komisszárok s fiskális képviselőkkel az élén esnek neki egy egy honi üzletnek s addig csesztetik, amíg valamilyen hiányt találnak, hogy bezárhassák a vállalkozást. Mit mondjak, szánalmas és félelmetes a mai kormány víziója az országlásról, az élhető gazdasági életről, ahol a megfélemlítés, a terror uralkodik. Ennél félelmetesebb aztán a sok kommentelő, akik mint veszett kutyák csaholnak, hogy úgy kell nekik a sok tolvaj vállalkozónak. Eszement skizofrén állapotok kapnak teret s mint a zombik, csak a beteg egyednek nem esnek neki, de egyébként mindent megfertőznek ami egyszer egészséges és mozog. És azt mondja magáról egy nép, hogy mélyen vallásos nép. Hisz istenben s ilyenek.
Most értem meg Jézust, aki fiatalon otthagyta a gyalupadot s beállt messiásnak. Többre vitte. Mint az az öngyilkos barom aki magával vitt 150 embert azzal a repülővel. Mikor megláttam a képét, rögtön láttam, hogy a profilja egy beteg emberé. S hogy nem látták ezt róla a szakemberek azért lehetett, mert a szakemberek is olyan balfaszok mint a hívők általában, azt látnak, amit hisznek. Na az ilyen dolgot nem lehet nagypénteki áldozatoknak betudni. Nem, ezek beteg dolgok. Ezeket csak ésszerűen lehet kiszűrni s minimum nem engedni repülni, legfeljebb egy ejtőernyővel levetni egy szikláról, mely sosem nyílik ki.
Mondhatja bárki rólam, halgass faszfej, nagy házad van, nagy műhelyed, csak te ne prédikálj ilyenekről. Igen, nagy házam van, nagy műhelyem, mert mertem hitelbe mászni, hittem magamban, vállalom azt, hogy mindent elveszíthetek egy nap, mert hiszem azt, hogy nincstelenül bármikor újra kezdhetem, mert vagyok olyan fasza gyerek. Hitemre templomot építettem. De azt nem hiszem, hogy az én csízburgerem miatt éhezik megannyi afrikai gyerek. Hogy az én külön szobám miatt szuszukálódnak nyolcan afrikaiak a kunyhójukban. Ezt nem hiszem. Mert ha mondanám nyolc afrikainak, jertek s kövessetek, s csináljuk együtt, s osztózunk mindenen, álmodjunk együtt s cselekedjünk együtt, merjünk hitünknek templomot építeni, beszarnának, azt mondanák, jaj nem így gondolták, nekik buddha az istenük vagy minimum valami pálmafáról elnevezett isten, nekik a szent egyszerűség kell, mert ők valami misztikus, lelki emberek kik sajnos korgó gyomrú testben kénytelenek lebegni, de csak jobb, mint egy ócska, hájas liberális testben bűnben fetrengeni. Mit is kezdenének a sok színes ceruzával, amit szorgalmasan összeszedtem az idők folyamán, hogy egy regiment gyermeknek lenne elég?
Az én istenem szeret. Nem büntet. Egy jó gazda, aki kertjét okosan műveli. Aki megszólja a kicsapongásokat, nem engedi az erőszakot. Az én istenem nem büntet gyermekeket, hogy a szülőt nevelje. Szereti a szépet, a jót, a kényelmet. A békét pláne.
Hol vannak ehhez ezek a mai istenek?

3 megjegyzés:

  1. God is love! :heart: Catholic blogwalking :-) http://emmanuel959180.blogspot.in/

    VálaszTörlés
  2. Nos hát, ezért szoktam én néha odamondani: - az én istenem áldjon meg s akkor te sem jársz jobban!
    Kellemes Húsvétot kívánok! :)

    VálaszTörlés