Attila "möster" első tétele

A valóság az, hogy életemben nagyon sok neoprotestáns prédikációt hallottam, utaztam a dologban, más szóval én áttörtem a történelmi egyházak korlátain. Seperc alatt felismerem a prédikátorokat. A hatásvadászokat. A dumásokat. mert az egész hivatalos, templomos kereszténység egy nagy shóbiznisz, nem több. Ugyanazon marketinggel működnek, mint a reklámipar: csiklandozzák a hiúságodat, hogy ugye nem tartod magad ennél alább?

Mi még jól vagyunk. Nem annyira félrevezetve, mert csak ébredezünk. De nézd meg az afrikai népeket, micsa sötétben élnek. Mert félre vannak vezetve.

Persze nálunk is az a baj, hogy túl elspiritizáltuk az életet, elfelejtettünk enni, inni, szeretkezni, örvendeni. Kergetünk valamilyen más állapotot. Olyan állapotot, amit csak az alkohol, a drog ígér. Valami lelki kábulást kergetünk.

Ha kikiáltanám magamat valami mesternek, akkor kezdeném onnan, hogy egymással kiegyezni. Megtanulni egymással kegyezni. Én adok ezt, te adsz azt. Megtanulni egymáshoz rugalmasan viszonyulni, hogy mi az amit te adhatsz nekem, és mi az, amit adhatok neked? Azt mondják erre, hogy ez a materiális világ. A kiegyezés nem a materiális világnézet, hanem pontosan a kriszusi. Mert azt nézi, hogy mit adhatok neked, amit magamnak is kívánok? Le kell bontani az életet egészen a legapróbb részleteiben. Kaja, fedél, meleg, szeretkezés, gyermeknevelés, elmúlás. A létet kiszedni a létből és lebegtetni egy húsz harminc centire a földtől, szerintem az egyik legnagyobb hülyeség ami létezik a világon.

Ma úgy élünk, hogy bűn minden mozdulatunk, gondolatunk, érzelmünk. Nem bűn szenvedni, böjtölni, megtartózkodni, lemondani, feladni. Normális ez? Nem. Nem normális.

Megtanítani egymást élni, pontosan azért, hogy élni tudjunk.

Minden. Az iskola, a vallás, a törvények arra vannak, hogy ne tudjunk élni. Meggátol minket abban, hogy ki tudjunk egyezni, hogy egymás közt osszuk fel az életet.

Gyakoroljuk az egymás közti bizniszelést, ez lenne az én mesteri jelszavam és tanításom. És meglátjátok, a jó bizniszek jó kapcsolatokat építenek, automata kiszelektálja a szarháziakat, akik egyébként a templomban az első padokban ülnek, de valójában csak magukra gondolnak minden tranzakcióban. A sikeres biznisz újabb bizniszre bátorít, lassan kialakulnak a hasonló érzelmű emberek.

Úgy látszik ma semmi sem fog minket kiszedni a szarból. Sem eu tagság, sem semmilyen tagság. Gyakorlatilag mi már magunkra vagyunk utalva. Erre kéne valahogy feleszméljünk. De ne úgy, hogy átessünk egy másik tévedésbe, egy újabb fajta fatalizmusba, a mezitlábasságba, vagy ehhez hasonló hülyeségbe. 

Meg kell tanulnunk mindenféle rendszeren kívül élni. Sajnos a keresztény egyházak is a rendszeren belül akarnak megtartani, erre buzdítanak. Ha túlélni akarunk, ezektől a béklyóktól meg kell szabadulnunk. Le kellene adni a tagsági könyveket és újra felfedezni az élet szépségét, jóságát, hasznát. Mert semmi sem bűn, ami jó nekünk és ami nincs kárunkra. Ha mi magunkban megtaláljuk ezt a felismerést, a természethez is másképpen viszonyulunk és a természet gálánsan viszonozni fogja ezt nekünk.

A boldogság nem valami légből kapott lelki felemelkedés, hanem az együttlét, jólét öröme. Van mit enni, van tűzifa, van szövetségesünk az ellenségeinkkel szemben, ki tudunk egyezni, örömöt tudunk egymásnak idézni. Ez a boldogság. A többi az mind sarlatanizmus.