Csóró marketing

Ilyen nincs a marketing irodalomban. A marketing szakértők aszongyák, hogy értsük már meg agyagcsiprokat nem vesz már senki. S akkor vagy elmegy portásnak az agyag csiprokat gyártó, vagy befektet a saját vállalkozásába, marketing meg ilyenek. S a modern marketing meg veszettül drága. A csiporkészítő ahhoz nem tud felemelkedni, de ha lenne is a paplanában valami rejtett eurója, agyilag nem tudna felemelkedni arra a magasszintü, intelektuál marketingre, amit a modern vásárlóerő kikér magának.
S akkor persze ha egy termék nem tudja kiverekedni magát a sarki csiporkészítés nívójából, gyakorlatilag nem létezik. Ha eddig valahogy létezett, az a nagyjából fekete eladások előnyei miatt létezett, de mihelyt minden számlán megy ki, garantálom, hogy a kisiparos egy éven belül eladósodik két generációra az állam felé. És gyermekei örökre átkozzák majd a csiporkészítést és magát a csiporkészítőt, hogy valószínű nem jól gazdálkodott. Nem, barátaim, nem erről van szó. Hanem arról, hogy a mai adózási rendszer annyira bonyolult és furfangos, hogy egy jó iparos ezt fel nem tudja érni ésszel sosem, hisz a könyvelőség művészeti ágazatai sem tudják kibogozni annak bogait.
Hogy működött eddig a kisipar? Úgy hogy volt az anyag száz, rátettek még százat munkadíjt és így valahogy mindig a tönk szélén lavírozva éltek egyik hónapról a másikra. Mihelyt eljöttek a számlás napok, az új gazdasági koncepciók, a modern vásárlási mánia, a shoping, egy termék végárához képest az anyagja nem lehet több, mint 1o %-a!! Szerintem bármelyik kisiparos egyetért velem, hogy ezzel az aránnyal lehetetlen bármit is legyártani. Mégis, ilyeneket produkál a piac, hogy belső ajtót már 135 lejért is lehet vásárolni. Ember, mondhatja bárki, nézd meg azt a szar ajtót, papírból van! Néztem néztem. Tényleg papírból van, de szekérszámra adnak el belőle. Mert azt mondják, ajtóból van az az ajtó is. És nehogy már a szegények vennék azt a papírajtót, dehogy, pontosan a gazdagok. Ha félig lopott anyagot vásárolok, plusz a sarkok meg a zárak, csak az anyagja egy faajtónak 2oo lej! Legalább 4oo lej plusz áfát kéne kapjak érte, hogy azt mondjam, jó, akkor én havonta húszat legyártok. Viszont ha tolom a számlát és én lopott anyaggal dolgozom, Nem tudok elszámolni 2oo lejjel, ami megjön adózva kegyetlenül. S akkor már nem 2oo lej marad a legyártásra, hanem csak 15o. Ebből fizess villanyt, fenéseket, társadalmi adókat ésatöbbi, és ebből meg kellene élni. Ha tegyük fel eladtad mind a húsz ajtót.
Akár a csiporkészítő, én az asztalos is azon akadok el, hogy nem tudom, hogyan adjak el havi húsz ajtót? Ha elkezdek marketingelni, nincs időm dolgozni. Akkor fel kell vegyek egy munkást. Hogy fenntartsa az én marketingelésemet is, legalább 4o ajtót kell készítsen az az egy alkalmazott. S akkor belépünk a vörös kakas meséjébe és rájövünk, hogy legfeljebb hat ember tud elkészíteni havi száz ajtót, de ahhoz már technológia kell, biztonságos berendezések, azaz még egy százezres befektetés euróban, és még nem biztos, hogy eladtunk egy ajtót is. Mert hat ember mellé kell egy főnök, így a marketing megint elesik, vagy alkalmazok valakit aki úgymond nyomná a marketinget, csak akkor esik pofára az ember, amikor elolvas tucatnyi CV-t a netes hirdetőkön, hogy ilyen vitéz meg olyan vitéz marketingesek ajánlják szolgáltatásukat, mikor végre megtetszik valaki és pár levelezés után eljön egyet beszélgetni, kisül, hogy ő nem arra gondolt, hogy a céget elkezdi futtatni, hanem arra, hogy egy befutott piacon szaladgál és gyűjti az aláírásokat a számlákra. Azt mondta az egyik, amikor van valami konkrét, tárgyalhatunk. Miről, nem tudtam rájönni.
A csiprosok és asztalosok útja nem ez. Higgyétek el nekem. Lehet próbálkozni, csak a bolondok lehetnek újak ebben a szegmensben, a vicc az már nagyon régi.
Ma valóban két lehetősége van egy erdélyi kisiparosnak: vagy valahogy még feketézik, vagy irány a kapuba őrnek.
Hacsak! Hacsak valamilyen csoda folytán egy okos, hazafi ember nem karolja fel ezt a dolgot! Vegyük paraszti ésszel a shoping mechanikáját. Bemegy Laji a bevásárló központba, már megszokta, hogy hetente egyszer vásárol, egész hétre. Én is, akár Laji. Először is mert nem kell hatszáz felé szaladgálni, üzletből üzletbe, másodszor, maga a shopingolás ma már egy élvezet. Az egyik élvezet. Ilyenkor az ember akarva akaratlanul olyat is megvesz, amire nincs szüksége. Tehát itt folyik el az egész családi költségvetés. Szevasz tavasz csipor, szevasz tavasz faajtó. Ez az első legfontosabb szempont, és nem hiszem, hogy ez a fajta shoping egyhamar megváltozik. Nem is kétséges, hogy mi a megoldás. Bejutni egy ilyen üzletbe. Legyen egy polcod, amire kitegyed a szajrédat. Ez a megoldás. Igenám, de ez nem így működik, hogy csókolom, hoztam árut, önnek is érdeke eladni. Nem. Nem érdeke neki eladni. Sőt, nem érdeke neki a te árudat eladni. Nincs az az isten, aki bevinné neked a Realba vagy a Metroba a termékeidet. Nincs az a lóvé, amivel betolod a termékeidet bármelyik ezen mega üzletekbe. Ez a része az a dolgoknak, ahol végleg és mindörökre bezárul a kárpit köztünk és a bevásárló központ istenei közt. Ezért szoktak pattogni a jobbosok, hogy eladtuk az országot. És ebben igazuk van. Ilyen értelemben eladtuk.
Az más kérdés, hogy ha bejutnánk is egy ilyen üzletbe, nem biztos, hogy azokat a csipor modelleket vagy ajtó modelleket vennék az emberek, amikre nekünk van ándungunk, de csak ennyi baj legyen, hogy változtassunk a modelleken vagy színeken. Szerintem a hosszú távú értékesítés érdekében bármilyen árnyalati megalkuvásra készen vagyunk. Ezért nem találom helyesnek a menő marketingesek azon bagatellizáló megjegyzéseit, hogy nem lehet ma csiporkészítésel piacra menni.
Hogyan gyártanak ma autót? Úgy, hogy van egy nagy gyár, és az legyártja az összes alkatrészt? Nem. Az autógyár praktik csak össze szereli az innen onnan megrendelt alkatrészeket. Így gyártanak biciklit is. Kolbászt is. A mega üzletházak is ilyen gyűjtő központok, ahova bejutni csak a megfelelő csatornákon lehet. Ezekhez a csatornákhoz nekünk nincs bejárásunk. Nem is lesz soha! Mondjuk ki bátran, monopol helyzetbe hozták a korrupciót. Korrupció, amelyik minden szinten ott van. A politikusok hallgatólagos beleegyezésében, az üzletházak építési engedélyeiben, a vásárlók shopingolási szokásaiban.
És azzal is szembe kell nézzünk, hogy valóságos változásra már hiába is várunk. Egyetlen egy megoldás van, ha mi, kisiparosok, kispolgárok, civil rétegek létrehozzuk a saját „Magyar Bolt”-unkat.
Ne legyetek már olyan faszaricsok, a statisztikák mutatják, hogy olvassátok a bejegyzéseimet, egy kibaszott közös pontot kéne találjunk, hogy abban megfogózva újjá tudjunk születni. Túl kellene lépnünk a jól megmondta pozícióból, meg a mások vallásos csodálatából. Lépni kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése