Hegyi beszéd


Bármi történik ebben az életben, rögtön a fiatal generáció szívja meg. Lelkileg is testileg is. Mert hogy a mai fiatalság. Lusta. Trehány. Dologkerülő. Keresi a könnyen élést. Nincs véleménye semmiről. Nincs kitartása semmihez. Nincs víziója. És sorolhatnám a végtelenségig.
Nem tudom, vajon a felnőtt, érett generációról nem e lehetne ugyanezeket elmondani? Mert tény, hogy nincs véleménye semmiről, nincs víziója, lusta, trehány, dologkerülő, keresi a könnyen élést.
Fordult egyet a világ. A világ akkor is fordul egyet, ha mi számba sem vesszük azt. Hiába mondjuk modern énünknek, hogy nem érdekel minket a világ fordulása, attól a világ fordul és méghozzá minket is magával fordít. Úgyhogy nem elég a földtől húsz centi magasságban lebegő pozitívumokat keresni és élvezni, mert a gravitáció azokat is viszi a világfordulással. Nem elég lélekben, szellemben vadászni a pozitívumot, meg is kell élni, ahhoz, hogy egy aktivált pozitív legyen. Az inaktív pozitív az tulajdonképpen nincs. Egy valami ami a képzeletben jön megy, de sosem valósul meg. És ezt nevezem én tragédiának. Mert az ember nem vesz tudomást a világ fordulásáról, helyette a földtől húsz centi magasságban lebegő nem létező álmokat kergeti és szidja a fiatalokat, akik nem akarják ezeket a délibábokat kergetni.
Mit mondjak? Gyönyörű egy világban élünk. Annyi törvény és rendelet szabályozza életünket, hogy egyenesen leblokkolt az ember. Lefagyott a társadalom. Praktikusan nincs semmiféle mozgás tere az embernek. Egy életét kezdő fiatal ember mihez tudna ma kezdeni? Mondja meg nekem valaki, bármilyen jó indulattal indul neki az életnek egy mai fiatal, mihez tudna kezdeni, hogy ne lehessen rámondani a fenti jelzőket?
Melyik az a vállalkozási zóna, munka terület, ami a biztonságát megalapozza? Ami adja neki azt a garanciát, hogyha bevállal három gyermeket, azokat el is tudja tartani, kiiskoláztatja és útjaikon elindítja, ha majd felnőnek?
Pár hónapja kénytelen vagyok alternatív létmegoldásokat találni. Oda jutott az egész minden, hogy zsákutcába kerültem. Minden tehetségemmel és azzal amim van azon vagyok, hogy találjak egy kiutat. Tapasztalatommal, mint aki a semmiből húsz év alatt kiépítettem egy jó kis birodalmat, keresek a helyzethez adaptálható alternatív megélhetési formulát. Kihasználom az internetet, olvasom a marketing irodalmat, megfogok mindent. Nem tudom, ezekhez képest egy mai fiatalnak, mivel mindezekből semmije sincs, hogyan fog egy értelmes jövőt kiépíteni magának, hacsak nem a vak szerencsében bízva?
Sok mindent elgondoltam, sokat számoltam, mit is lehetne csinálni az adott helyzetemben? Most ott tartok, hogy számolom ezt a fürj tenyésztést. Hiába jók a számok, az ember elgondolja, hogy elkezdi szerényen, száz kétszáz fürjjel, hogy aztán felszaporítja annyira, amennyi a megélhetését biztosítja. A mai piac és törvénykeretes lehetőséghez mérve ez irreális. Mert napi kétezer fürj tojást nem tud az ember eladni ismerősöknek, hogy az ilyen kistermelői keretben maradhasson, gondolván a könyvelési és adózási terhekre. Ha tovább lépne az ember, hogy nagyobb tételben termeljen, mert talán nagyobb tételben lenne nagybani felvásárló, az lenne egy fuvarra olyan százezer fürj tojás. Ezt egy magamfajta kistermelő nem tudja létrehozni. Mert azon túl, hogy hatalmas tőkebefektetést igényel a pár százezer fürj kitenyésztése, fenntartása, egy rakás minősítést is be kell szerezni, meg a könyvelői és adórendszer is más, ami nagyon megkérdőjelezi, hogy a kétezres termelés nem e gazdaságosabb, mint a százezres? Viszont a kétezres tételt sem tudod üzletekben értékesíteni, ha nincsenek meg azok a hikimiki minősítéseid és nem vagy benne az adekvált adózási rendszerben, ahol az áfa már egy olyan elementum, ami lehetetlenné teszi a fenntartást. Magyarán ma nincs olyan, hogy jön egy talpra esett, tiszta energia, izom és pozitívumokkal tele fiatal és elkezdi a garázsban a vállalkozását. A piaci és adózási rendszer startból keresztbe vágja minden kezdeményezését. Egyetlen dolog ami holtbiztos, amire bármikor mérget vehet, hogy bármilyen vállalkozásba fog, a legelső kuncsaftjai az ellenőrök lesznek, akik akkora büntetéseket sóznak majd rá a hülye, pozitíveskedő nem trehány, nem lusta, víziókkal tele fiatal vállalkozóra, hogy egy élet nem elég azokat kifizetni, nem beszélve a késedelmi büntetésekről és annak a kamatjainak a kamatjairól.
Ezzel szemben el tudom képzelni, magam előtt látom azt a modern keresztény embert, aki elégedetten sétálgat a nagy áruházakban és szemeit boldogan legelteti a bőségtől csorduló polcokon, hogy lám lám mindent lehet kapni. Agya viszont nem viszi odáig, hogy mindez a bőség tulajdonképpen az elnyomatás, a nyomor, az idegenek nyakkendős honfoglalása.
Sokszor azon is tudok csodálkozni, hogyan tudjuk mi felnőtt, úgymond érett emberek annyira leértékelni a mai fiatalokat? Azt hisszük, hogy ők nem látnak át ezeken a dolgokon? Hogy nem fogták fel az idegen uralmak tendenciáit? Dehogynem. Az a baj, hogy ők látják és mi nem látjuk. Mert mi nosztalgiázunk ilyen földtől húszcentire felemelkedő idióta pozitívumoknak vélt dolgokon. Ők meg nemcsak látják, értik és megélik ezt a világfordulást, hanem lényük minden porcikája rá van állva a helyzet túlélésére. Sajnos egyelőre csak a hibernálást tudják választani, mert egy hosszú télben élünk, mondhatnám jó úton a jégkorszak felé. Azokat az értékeket, amiket a fiatalok már nem őriznek, azokat már mi vesztettük el, hanyagoltuk, dobtuk el.
A fiatalok vitalitásában bízom a jövőre nézve, mert a mi lebegésünk, vízen járásunk, hegyi beszédünk nem más, mint elpocsékolt tálentumok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése