Gazzal benőtt álom


Az elején azt hittem, hogy valami vicc. De nem az. A pápa felmentette a zsidókat a gyilkossági vád alól. Nem hibásak Jézus keresztre feszítéséért. A pápa erről könyvet írt. Azt hittem az én blogom és az én írásaim a legnagyobb hülyeség és hiábavalóság ezen a világon. Látom ugyan, hogy ebben a pápával konkurálok. Erre a zsidók megint mérgesek, mert megint nekik lesz rossz, ahogy valami rabbi nyilatkozta.

Úgy látszik Rejtő Jenő eltávozásával magával vitte az emberek humor érzékét is. Vagy nem? Lenne az egész világ egy paródia?

Szerintem az, Egy nagy paródia az egész világ.

Tragikus, fekete paródia.

Nincs ezen már mit színezni. Röhögni kell. Mást nincs mit tenni.

Azaz lehet, hogy van.

Én jó ideje töröm az agyam, mit találjak ki, ha levágják az áramot? Tulajdonképpen mondhatnám, hogy vágják már le az áramot, mert úgysem tudom kifizetni. De nem mondom. Nem mondom, mert észrevettem, hogy ebben az életben vannak bizonyos protokollok. Amiket be kell tartani. Nem szeretik ha az ember őszinte. Hiába mondtam, hogy egyszerűen nincs miből kifizetni az áramot, akitől bérlem az áramot, mert ugye saját hálózatom nincs, csak a magáét hajtja. Hogy nem ad csak ha az ő fogyasztását is kifizetem. Szóval még a tavasszal eljöhet az igazság órája, hogy a Muzsi, a rohadék, nem fizeti az áramot. Botrány lesz. Ilyen csúfos botrány.

Az olyan embernek, aki az áramtalan világ elé néz, annak már mindegy mit hordanak rá, mert ha az áramos világban sem tudta megőrizni polgári tisztességét, hogyan tudná áramtalanul ezt megtenni? Sehogy. Majd jöhet Kornélia a Dunának filmezni, hogyan él ma egy asztalos vállalkozó áram nélkül. Ma, amikor a pápák a zsidóknak is megbocsátanak. Hátha akkor legalább megisszuk azt a papír kartonos bort, ami a konyhaszekrényem alján öregedik, várja a méltó pillanatot.

Piroska szokta mondani nekem, hogy ügyes ember vagy te, kitalálsz majd valamit. Mindig talpra esel. Éppen rá gondoltam ezekben a napokban is, jó lenne ezt ha óránként ismételgetné nekem, mert mind felejtek. Pedig már fő a fejem a sok talpra esési gondolkodástól.

Ilyen válságokban utazik az ember a legtöbbet a saját határain túl. Rájöttem, hogy a jelen játszmát elvesztettem, mattot kaptam. Már várják, hogy leseperhessenek a sakktáblámról, én mégis egy új játszmát erőltetek.

Legújabb őrültségem a fürj tenyésztés. A kertészet. A csarnok ökológizálása. Elképzeltem, hogy egy eszes kínai vagyok, akinek élet halál missziója ennek a csarnoknak a benépesítése, kihasználása. Előttem volt egy adott pillanatban az a kép, az a futurisztikus kép, hogy ez a csarnok félig be van omolva, mindenféle kúszó mászó növénytől benőve, az évtizedek rothadásától tíz centis földben a vad növényzet a szokásos vitalitásával be akarja kebelezni a beton rengeteget. Ez a kép adott nekem egy ötletet. Ezt az ötletet emésztem egy pár napja. Leírom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése