"Retro vas, azaz a rózsaszínű forradalom" címmel magyar rock zenei válogatást hegesztettem össze a szektás rockereknek.
Vigyázat! Előre szólok, nem dicshimnuszok hangzanak el a kommentárjaimban a "jó öreg rockerek" pihepuha lelkük pátyolgatására.
A végén pedig egy bónusz track, amire szerintem senki nem számít.
Ha sikerül az előítéleteket legyőzni, és igazi retro magyar rockot akartok hallgatni, most per pillanat semmi sem áll útjában.
Én nem érzem a nagy csalódást. Révész Sanyi fiatalon arról énekelt, hogy nincs egy hely... hát már van. Sorolhatom a többieket is, de a mai politikusok - korosztályunk - akkor volt fiatal, és ott ugráltunk a színpadjaik előtt. A Piramis koncert után a sportcsarnok mögött hátul vártuk a bandát, írják alá a jegyet, de a rendőrök igazoltattak, és seggberúgással hazazavartak. Voltam P-Mobilon a miskolci Ifi parkban, hallottam Vikidál és Tunyogival is. Bencsik halála után szerettem ki a bandából. Szigeti Ferenc bandáját nem tudtam komolyan venni. Nekem a Corvina előzménye nem fért össze a rock zenével.
VálaszTörlésMinden ösztöndíjammal az első utam a lemezboltba vezetett, és amit tudtam, megvettem. Ma is őrzőm, bár fáradnak az emlékek, és Török Ádám halála kifejezetten rosszul hatott rám. Egyre mennek végső útjukra ezek a zenészek, s a korábbi rajongóik, akik ma pozícióban vannak, juttatnak nekik, inkább örülök neki.
Egyébként köszönöm a válogatást! Jólesik hallgatni.
Annak örvendek, hogy Révész Sanyi révbe ért, és van már helye. És talán a többiek is mire megőszültek, mind lett már helyük.
TörlésTalán ezzel magyarázható, hogy a mai fiatalság lazán veszi a műfajokat és lázadás miatt elmarhulja a mondanivalót.