Kilenc pont öt

A kerti munka fő eleme a gyom irtása. Ehhez kapa szükségeltetik. Továbbá ész és motiváció. Amíg nem tisztítjuk ki a kertet a gyomoktól és nincs megfelelő kerítés a két illetve négylábú állatok felhőtlen átsétálására, nemigen érdemes bármivel benemesíteni azt. Még az ártatlan macskák is ahogy végig fetrengenek a drága murok ágyás apró hajtásain, a napon sütkérezve és a földből kikandikáló egérre lesve, az is tud kárt tenni, mi csupán csak reménykedhetünk, hogy nem csinál ebből szokást. Van egy valami ami reményeinket táplálhatja, hogy a macska is olyan mint a nő, nem szeret sokat egy helyben koslatni, így mehetnéke van, és előbb utóbb elunja a murokágyást döngölni. De ha nincs valamiféle kerítés, az ember ukmukfukk átgázol a kerten, a kutyák minden szépen elültetett akármit hűségesen kikaparnak, mert hátha az ember eldugott oda előle valamit.

Ezt így elgondoltam, ahogy nyálazva az erőlködéstől kapálgattam a gyomot a kis kertemben, ilyen meditáció forma. Mert értelme nincs, de valami szent foglalatosság címén, a Föld Anyával való söntölés címen, legalább a kút körül csináljak egy pici rendet, hogy az ott lévő három rózsabokrocskám, a két fa: alma és meggy alatt, a tálcákban elásott különféle hagymás virágjaimat, köztük a régóta szaporítás végett termesztett hóvirágjaim körül felszabadítsam a múlt évi száraz gyomok hulláitól, illetve a már zöldellve hatalmasodó új gyomoktól a helyet.

Így takarítgatva, forgott elmémben, hogy most megint mindenki szemlélet váltásról beszél, hogy megváltozik a világ. Hogy lesz valami. Egyesek frekvencia ugrásról beszélnek. És hogy jobb lesz minden. Az emberek megváltoznak. Jobbak lesznek. Megszűnik a hajtás. Átértékeljük a valóságot.

És már látom, ahogy beszerezzük a polisztirén felcsavarható imaszőnyeget, törökülésbe ülünk és zümmögve meditálunk. Kreatívan. És katt az új frekire.

Ahányszor az emberiség ilyesmikről kezdett el álmodozni, utána nem szokott maradni semmi, csak a szekták terjedtek és terebélyesedtek, de se freki nem ugrott, és a kapitalizmus se fogyott, hanem inkább jobban levadult. Viszont az imaszőnyegek valós piaci potenciállá fejlődték ki magukat. Spirituális központok garmada jött létre, egyik neoprotestáns vallásnak sem sikerült ennyi fiókot létesíteni, mint a spiritualizmusnak. Lassan mindenik utcában lesz egy elérhető guru, ki a megfelelő leszaromsággal, cinizmussal fogja a frekiket izgatni és a szomorú, anorexiás, kiábrándult feministákat.

Az istenhívők meg abban reménykednek, hogy a vadbarmok hirtelen megjavulnak, nem fognak többé erőszakkal elvenni, nem fognak többé fondorlatok útján halmozni, hanem előveszik imádságos könyveiket és elkezdenek mindenkitől bocsánatot kérni, akiknek eddig megkeserítették az életüket.

Még én is azt mondom, hogy ötven évente a világ sorsa fordul egyet egyet, ami volt ötven évig alant, az lesz aztán ötven évig fent. Én az én ötvenesemmel elég sokat voltam alant, úgyhogy ideje lenne ugrani odafel. Akár úgy is, hogy totál felkerülök: a mennybe. De valamiért érzem, hogy ez sem olyan könnyű, mint amilyen ciklikusnak tűnik.

A nagy bumm, a nagy frekiváltás, vagy az új átértékelés ideje mindig aktuális volt. Bármikor meg lehetett volna lépni, de az emberiség mindig megfelelő alkalomra várt. Mint a szűz lány, aki addig addig várta a fehér Mercán a kockahasú, dúsgazdag szőke olajherceget, amíg beválogatott egy „meetoo” méltó barom pasival. Mondván: az esztergályos, asztalos nem ember.

Az érem két oldala

Nagyon érdekes és kifejező, hogy az átértékelést még mindig a kurvakapitalista órabérhez kötik, hogy azért a kilenc pont öt eurót megkapja azért. Mert tegyük már világossá, hogy a kispolgári gazdasági mutató ez az összeg körül mozog, ország-világ polgára oda koncentrál, ahol megadják a kilencpont öt eurót minden ledolgozott órájára. Oda hívja istene, ahol ez a mágikus szám megjelenik. Kilenc pont öt. Jézus hív. És ki tud Vele ellenkezni? A jel az, hogy ahol a tőzsde megvirítja a kilenc pont ötöt, a Sors, a Karma, a Lófasz, oda hívja. A füstoszlop. Arra nyílnak a tengerek is. Onnan szól az utolsó nap kürtje is.

Otthon megáll a levegőben a szerszám, lassított mozdulattal hullik a földre, szánalmas pusztulását elkezdve, míg frekvenciált emberünknek mint Speedy Gonzales esetében, már csak hűlt helyét látjuk.

És mégis, mi lehetne az a nagy szemlélet váltás?

Én elmondom.

A valós szemlélet váltás az lenne, ha megelégednénk egymással. Tegyük fel, hogy egymásnak többet jelentünk, mint bármi és bárki más. Együtt akarunk élni. Nagyjából ugyanazt a nyelvet beszéljük, nagyjából ugyanúgy érzünk és hiszünk, és noha nem annyira fejlettek a szakmai és ipari parkjaink, ráhangoljuk az igényeinket. Valahol innen kéne kiindulni.

Aztán meg kéne beszéljük ezt a tulajdonosi viszonyt is. Rendben van, van nekem ez a nagy műhelyem, és mondjuk ott vannak az Istik, akik csórók, és tegyük fel, valamiért eldöntik, hogy megugorják ezt a frekit. Hogy lehetne összehangolni a dolgokat?

Egyik lehetséges forgatókönyv, ami eddig sem volt sem titok, sem tabu részemről, hogy társuljunk. Uraim, társuljunk! Én első perctől mindig felajánlottam, hogy legyünk társak, ne legyünk gyapotföld tulajdonos és vert fekák, akik éhbérért hajszolva vannak. Legyünk mint Dzsízessz és a tanítványai, halásszunk együtt és szegjük a kenyeret testvériesen. Mi van ennél szebb?

Mit jelent ez?

Vegyük például a kertet.

Mondjuk vagyunk hárman a „kolhozban”, a „gittegyletben” és eldöntjük, hogy azt a pici lehetőséget is kihasználjuk, hogy van egy kertünk. Minden nap, mindhárman dolgozunk egy órát a kertben. Mindenki a lehetősége szerént. Az év folyamán keletkezett terményeket elosszuk testvériesen. Természetesen a befektetéseket is közösen adjuk össze.

Vegyük a műhelyt. Beszéljük meg hogy mennyiért vállaljuk. Kapjuk meg a középutat, hogy folytonosan legyen munkánk. Ha drágások vagyunk, kevesebb munkánk lesz, ha megtaláljuk az arányt, lesz bőven munkánk. Dolgozzunk együtt, arányosan, ki ki a maga ritmusában. Ki tudásban, ki erőben áll hozzá. A végén meghúzzuk a vonalat, s mi marad a transzparens kiadások után, osszuk testvériesen.

Tehát szemlélet váltásról beszélünk.

Ha a kilenc pont öt eurót vesszük alapul, nem leszünk képesek szemléletet váltani.

Olyan pszichológiai és filozófiai folyamatok zajlanak a világban, melyek nem kompatibilisak semmilyen szemlélet váltással. Csak pszeudo szemlélet váltások jöhetnek szóba, mint a szektásodás. Az nem szemlélet váltás, hogy az ember megvilágosodva vesz egy falusi házat és ott nem biokertészkedik, hanem appokat ír laptopon. Hajnalban lesi a Nap felkeltét, hallgatja a zúzmara cseppenését, majd a madarak csicsergését, aztán megnézi onlájn ahogy még egy G4 tornyot felgyújtanak és lelkében hálaima zengedez, ahogy onlájn nézi a szemlélet váltást, a nagy freki ugrást és délig talán ír egy facebook aplikációt, ami majd a kurva kapitalista tőkéjéhez fog még egy nullát írni. De ott az émelyítő érzés, hogy ugye, mint a guru, a varázsló megjósolta: megél majd semmit csinálásból. Jobb ez mint a fáradtságos halászat és utána a szánalmas, szénhidráttal tele kenyér szétosztása.

Igen, csak ezzel zárhatom le és engedhetem el a mai bejegyzésemet, hogy megismétlem: olyan pszichológiai és filozófiai folyamatok zajlanak a világban, amiknek ismerete nélkül nem leszünk képesek szemléletet váltani.

Marad a 9.5 eurós órabér mérvadónak.