Az
jutott eszembe, hogy olyan vagyok mint egy húr a gitáron. Nem én
választottam a gitár testet, nem én feszítettem magam ki a gitár
nyakán. Nem magamtól hangolódtam fel.
Ha
megpengetnek, rezdülök, hangot adok ki, az adottságaim és
lehetőségeim szerint.
Vajmi
kevés beleszólásom van abba, hogy tetszik e rezgésem másoknak.
Csak rezgek.
Ha
nem pengetnek, a szél hatására is adok ki felhangokat, de azok
emberi füllel már nem hallhatóak.
 |
| Stúdióm felszerelésében levő gitár |
Még szerencse, hogy nem a bőr a dobodon, mert legalább nem püfölnek hozzá nem értő kezek, s jóval érzékenyebben reagál a nagyobb felülete miatt.
VálaszTörlésElég sokat kibír azért egy dob membránja.
TörlésArra célzok a húros példámmal, hogy ha egyhasználatú kínai csavarhúzónak teremtettem, akkor ne akarjak olyan csavarokat behajtani, amire esetleg csak egy igényesebb csavar behajtó gép képes.
Ismerjem fel adottságaimat és határaimat és ahhoz mérten próbálkozzam.
Mondjuk ebben nem sokat tévedtem az életben, sosem fújódtam fel, amikor agyba-főbe dicsértek, hogy ilyen asztalos, meg olyan asztalos vagyok, nem kaptak el sosem a művészi asztalosság gépszíjai, nem vágytam remekeket alkotni. Mindig is tudtam, hogy asztalos hajlamú ács tehetségem van, ezért nem is vágytam stílbútorokat készíteni.
Az más kérdés, hogy nálam tehetségtelenebb asztalos többre vitte, mert többet adott önmagára és kevesebbet törődött a téma emberi részével. Mondhatnám, meg is kaptam a büntetést, hogy sokat törődtem az emberi résszel, de számomra sokkal fontosabb volt, hogy valamennyire tükörbe tudjak nézni, és elfogadjam magam úgy ahogy vagyok.
A hívők azt mondták: imádkozhatnál többet. Én nagyon ritkán fohászkodtam Istenhez. Nem hitetlenségből, hanem azt mondtam, minden bagatell dologért nem zavarom. De volt, amikor bizony zavartam, és mese nélkül eligazított, vagy megtette a csodát, persze azt a csodát, amit meg lehet magyarázni.
Erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy húr vagyok egy gitáron, amit néha megpenget az Isten és én rezgek az adottságaim szerint. Megszólalok azon a bádog hangon, és nem esek kétségbe, ha nem Stradivari tőkén szólalok meg...