Nyelv és Pride cirokban végezve

Most normálisan paszulyt és zöldséget kellene pucolnom, de pihenem az éjszakai fáradozást: ilyen melegben aludni sem lehet rendesen.
Dög vagyok bejegyzést írni, pedig lenne mit. Inkább itt ott hozzászólok. Alábbit Imrénél hagytam a régi blogjában:
"Amit nekünk nem tanítottak, vagy én nem voltam eléggé figyelmes, hogy az egyszerű magyar szavakkal bonyolult dolgokat is ki lehet fejezni. Mi leragadtunk ott, hogy nem szerettünk olvasni, írni pedig még úgyse. Mióta blogolok élvezem, hogy sok gondolatot le lehet írni. Hogy a fiam nem szeret olvasni, nemcsak az ő baja, hanem az egész generációjának, mint ahogy zenélni sem akarnak.Gépeznek, mert ösztönösen érzik, hogy ez a jövő. Lásd én röhögtem amikor megjelentek a mobil telefonok, hogy ennek nincs jövője. Tévedtem. Igen, elvesztenek egy kultúrát, amiről fogalmuk sincs, hogy elvesztik. Ki tudja mi is ebben a pillanatban milyen veszteségünkről nem tudunk már. Én azt mondom, mégis le kell írni minden marhaságot, mert lehet valamikor ez lesz az utolsó összekötője valaminek. Ahogy a magnószalag és bakelit lemez eltűnt, a zenehallgatás is csak a "commercial" kiegészítője lett. Cincog innen, onnan. Ma már teljesen felesleges régi zenét keverni, hogy megtapintható legyen a lábdob bőrének a rezgése, a telefonokból csak kattogásnak hatnak. Annyira rászoktak az okostelefonos zenehallgatásra, hogy gyakorlatilag hangszórós kiszerelésben már nem is tudják milyen lehetne.
A román nyelvet nem tudtam sosem elsajátítani, nem adnak el a vásáron, annyit tudok, de ezekkel a nemes szófogalmazásokkal sosem voltam tisztában. Amennyire kiéreztem a fiammal együtt gyötrődve teljesen eredménytelenül, nekem úgy fest a dolog, hogy a román nyelvtant a beszéd alakította és nem fordítva. Lehet, hogy általában a nyelvtan egy olyan dolog, mint az autodidakta ember: menet közben tanul és osztályozza a tanultakat. Nem tudom."

A következő hozzászólást Ágoston Laci oldalán hagytam, akit kuriózumként követtem a tegnapig. Meglepő számomra, hogy aki hetekig a "Pride" mozgalom kapcsán elítélt mindenféle megkülönböztetést, most olyannal rukkolt elő, hogy ne szavazhasson minden polgár egyenrangúan. A tanult embernek többet érjen a szavazata mint a csak munkásnak, és az öreg ember sem beszámítható, mert ugye mennyit élhet meg abból a megszavazott jövőből? Ennek a gondolatnak csak a felvetése is eléggé furcsa, és ez az a pont, amikor a Prideozását is ebben a fényben kell értelmeznem. De attól, hogy követtem, a Prideot rezerváltan kezeltem. Ahogy nekem nem volt szükségem magyar igazolványra, hogy magyarnak érezzem magam, nem volt szükségem együtt érezni a Pride mozgalommal, hogy szabadnak érezzem magam. Ennek a fényében szerintem eléggé kulturáltan szóltam hozzá, mely kommentemet a szokásos érdektelenség övezte, így igazamat bizonyítva.
Én az vagyok, aki megnézem mit mond ez is meg az is. Ahogy kiszálltam a diploma nélküli iskola csoportból is, mert rájöttem, rejtett ingatlan reklám az egész, a sok bamba, klimatizált irodában rothadó, jógázó, angyalozó fehérnépek piacának, akik extázisba esnek egy mezítlábas, sportos alkatú férfitől, kiszálltam az Ágo Laci félék társaságából is. Nézegettem az Echoban azt a sült parasztot és garnirungját,  azok beteg nácik, ezek a Prideosok pedig hülye buzik. És közben senkit nem érdekel, hogy miből fogunk megélni. A hozzászólás:
"Ha már megkülönböztetésekről beszélünk (amit a pride nem tűrt meg), egy érdekes megfigyeléssel szeretnék hozzászólni, amit nem én hanem a száz évvel ezelőtt történtekről írt Mollináry Gizella regényeiben, hogy a zsidóknak azért mentek jól a dolgaik, mert tanult emberek voltak, sokat olvastak, dolgoztak és gondolkodtak. Előre látták az időket, mert őket érdekelte az eljövendő, képesek voltak összefüggően gondolkodni, és nem tudták tisztelni a "szemét" népeket, akik felfaltak minden keresetüket, elitták, elkártyázták, így nem tudtak egyről a kettőre menni. Könnyebb volt erőszakkal viszonyulni a zsidósággal szemben, semmint eltanulni tőlük a megélhetés fortélyait. Nos, ez a pontozásos szavazó rendszer tulajdonképpen megint csak a zsidóknak, az elit, a tanult embernek kedvezne, mert a törvényeket a maga képére teremtené. Mert ugyebár a tanultság nem feltétlenül egyenlő az empátiával, a szociális részvéttel. Amint a zsidók mindenféle zsanér nélkül átvedlettek szocialistákká, mert okosan tudták mit kell tenni, hol magyarosították neveiket, hol németesítették, mikor mi volt jó, úgy az így alakuló szavazatra érdemes ugyancsak a maga malmára terelné a vizet. Igen, a csóró ember buta, befolyásolható, de a tanultakban nem bízom. A tanult ember sok mindent megtanult, az egyik, hogy ne törődj mások dolgával... Mint erdélyi nem fogok beleszólni Magyarország belügyeibe, nem vettem igénybe sem a magyar igazolványt, sem az állampolgárságot. Csak figyelem miket műveltek odaát, annyit megjegyeznék, hogy amíg a lakosság apraja nagyja politizál és szögesdrótokon vitatkozik, addig senki nem foglalkozik azzal, hogy jó, de milyen lesz a jövő gazdasági képe? Ez meg egy olyan téma, ami úgysem érdekli senkit."
Szerintem nekünk igenis figyelni kell az időket, a történéseket és ne hagyjuk, hogy az extrémek magukba szívjanak. Minden pólusnak vannak extrémei. Azokkal vitatkozni is veszélyes, mert a tömbösített extrém hangoknak hatalmas a befolyásuk. Mindeközben élni, alkotni kellene és hinni abban, hogy alkotásunknak értelme és tere lesz a jövőben is. Azzal, hogy szeretem a magán szférát, a szabad vállalkozást, az egyéni szabadságot, még nem vagyok sorosbérenc, (én Sorosra ezelőtt húsz évvel gyanakodtam, amikor láttam Kolozsváron miféle emberek oktatják a "nyílt társadalmat"... ki a lófaszt tudott akkor is ilyen kulimászokba mászni, ha nem a volt kommunistákból vedlett rmdsz-esek ivadékai?) és ha nem szeretem az idegeneket még nem vagyok bekövesedett hagyományos.
Valamivel meg kellene erősödni. Erőszakkal nem lehet, mert annak csak annyi az életképessége, amíg a másik nem áll össze mással és nem lesz nagyobb erőszakos befolyása, holott mi "mezítlábasak" vagyunk gazdaságilag.
Ha varázs szót kéne megnevezzek, akkor a gazdaságot nevezném annak. Ez lenne hozzánk méltó megmérettetés és kreatív kihívás. Ne olvadjunk bele a fasírtba, de ne is vedledjünk cigányokká, sátrakban, latyakban tapicskolókká. Ahogy a zsidók megkapták a módját, hogy mindenféle rendszerben létezni tudtak, mert a korokhoz való adoptálódás mellett nekik igenis fejlett gazdasági koncepcióik voltak, a manővereket a vagyonuk mentése érdekében művelték, úgy nekünk is ki kell dolgozni egy gazdasági koncepciót. Mollináry a cirokot áruló emberben, és az anyja kávéméréses üzletében bemutatta a magyar gazdasági koncepció bukását. A cirokot áruló ember pontosan tudta kinek kell jól eladni a cirokot, mégsem tette kényelemből, az anyja kávéméréséről úgy ír Gizella, hogy csodálkozik annak meneteléről, hogy annyira poshadt ízű kávék után, mocskos asztalok és csészék után, borzalmas kiszolgálás után is hoz a konyhára, mi lenne, ha mint a zsidók, a haszonból egy kicsit átrendeznék a helyet, kitakarítanák és kedvesebbek lennének a betérőkhöz? De nem ezt csinálták, hanem amikor egy kis pénzük volt, rögtön felélték teljesen fejetlenül. Amíg a zsidó ez idő alatt már a második vendéglőjét nyitotta. 
Nna... megint elkapott a gépszíj....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése