Háztáji örökség s logika

Olyan értelembe zsákutcába kerültem ezzel a blogos napló írással, hogy gondolataimban az egész emberiség szerepelt. S ott az emberiségben osztottam s szoroztam a dolgokat. Vágtam a fejeket általában, s ítélkeztem.
Gondolatban nincs ez most se másképp. Csak szintet kéne váltanom.
Na nem a nagyérdemű kis olvasó táborom miatt, noha nem titkolom néhány vigyor jól esett s madarat lehetett velem fogatni, hanem a végett kell nekem szintet váltani, hogy egyáltalán maradjon valami ebből a mintiai, helyét sosem találó, galaktikus tekergő örökségeként.
Mondtam is egyszer a feleségemnek, hogy lesz ami lesz, tudom, hogy valahogy nélkülem is ellesznek, ha a Kozmosz úgy látja helyesnek engem beolvasztani a Nirvánába, de amit végtelenül sajnálok az az, hogy magammal viszek egy pár titkot a sírba, azaz hamuba, mert sírhely nincs. Magammal viszem a harangöntés titkát, mint Tarkovszkij harangöntője is sajnálta saját fiától a harangöntés titkát. Inkább magával vitte a sírba. Mert például a pöce gödör ürítési technológiáját is magammal viszem, ha azt hagyatékba nem hagyom, hogy lépésről lépésre mit kell tenni, ha az megtelik. Meg a kút, hidrofor, s ilyenek dolgát is a sírba viszem, ha azt nem írom le valahova.
Annyit már előre bocsátottam, hogy az, ami a kisraktárban van, az egyenesen a vasba menjen, ne is kínlódjanak vele értékesíteni.
Na például irodalmi munkásságom egyik ágazat ez lenne, hogy papírra vessem a harangöntés titkát. Miért ne lehetne ezt a titkot harangöntésnek nevezni, ha van olyan, hogy bakancs lista? Hisz bakancslistához nekem sosem volt ambícióm, azért nem szoktam én éppen úgy kergetni a zöld lovakat a falon. Az ember legyen jóérzéssel a lehetőségeivel szemben. Meg amúgy sincsenek olyan ambícióim, hogy lássam a tádzs máhált. Vagy az ejfel tornyot. Vagy ki tudja milyen bazilikát, mecsetet s ezekhez hasonlókat. Nekem sokkal reálisabb „bakancslistáim” vannak, például a füvet rendszeresen nyiratni. Na hát ez nekem nagyobb bajom, mint a tádzs máhál megnézése.
Na de valószínű az én logikám egy egyéni logika. Írhattam volna úgy is, hogy az én logikám elüt a többitől. Más mint a többi, de pont erről beszélek, hogy mikor így írtam, akkor megkülönböztető voltam, azt mondták rám, hogy zsoldos neolibb ballib vagyok, mert lehányom a többit. Nos, nem üt el a logikám a többitől, hanem az én logikám sajátos. Csak én értem – ah, helytelen, mert megint a többség fölé emelem magam, szóval: a muzsi logikáját a muzsi érti. (S akkor más nem? Miféle fajgyűlölet ez megint?)
Egyezzünk ki, hogy az én logikám primitív, nem üti a statisztikailag is kimutatott átlagember minimum elvárt IQ-ját sem.
Hogy erre miként derült fény egyébként ködös világnézetemben, elmondom.
Megfigyeltem magamon, hogy bevásárláskor a kasszánál zacskóba is teszem amit vásároltam. Aztán fogom a zacskót, kiveszem a szekérből, s üresen tolom a szekeret az üzlet kijáratáig, ott meg szépen a helyére teszem, s onnan megyek a kocsihoz. Zacskóval a kezemben. Néha elég nehéz. Néha tele szatyorral megyek. Mégis. És ezen csak most kezdtem el gondolkodni. Mert egy normális ember elmegy a szekérrel az autóig, kényelmesen átpakol s isten álgya, ha vissza viszi a szekeret jó, ha nem, nem. De nem cipel ha már van szekér. Én cipelek, sőt tolom egy darabig az üres szekeret. Ma elgondoltam, hol itt a logika? Miféle logika szerint művelem ezt?
Mert egy bármilyen gyökér eredetű inda is tudja, hogy az első kiálló valamibe kapaszkodni kell. Én meg minden fordítva csinálok.
Nos azért került itt sok minden a terítékre, többek közt a logikám is, mert jó ideje gondolkodom azon, hogy mit nem csinálok jól? Hol csúszik ki az idő a kezeimből? És így elemezve a dolgokat vettem észre ezt a furcsa logikájú cselekedetemet.
Mert aztán rossz belegondolni is abba, hogy életem folyamán hány és hány ilyen tekervényes logikát tudhattam a magaménak, és mi nem lett volna, ha másképpen gondolom vagy cselekszem?
Na így a logikámról, s a harangöntés titkáról.

1 megjegyzés:

  1. Még Budafokon is legtöbbször bringával mentem vásárolni. Ez pedig azt jelentette, hogy a tolikocsit vagy útközben letettem, és a zacskókkal tipegtem a járműig, majd később már felbátorodtam, mert soha senki nem vett ki semmit a csomagjaimból, és először felmálháztam a bringát, s csak utána toltam vissza a tolikocsit.
    De ha izompacsirtát akarsz játszani, akkor mindenképpen be tudod mutatni, hogy annyit viszel el a két kezedben, amennyi másnak nem jut eszébe. :-)

    VálaszTörlés