Ha
ez a Zsák Kusztó lement a víz alá és felszínre hozott pár
érdekes képet az óceán mélységeiről, mindenki láudátem
összecsapta kezét: khé mányifikk! Ülj nyugodtan, mert én is e
láudátem csoportban leledzem.
Nem
azért hozom fel ennek a Zsák Kusztónak az esetét, hogy kikezdjek
vele, hanem csak példaként.
Mert
ha ezek a mányifikk Zsák Kusztók amire azt mondták: ten tousend
year, rá egy évre azt mondják: maybe twenty tousend year, attól
még khé mányifikkek maradnak.
Egyes
emberek tévedhetnek. Sőt, még jól is áll nekik tévedni. Hisz
Zsák Kusztó egy van. Ez az egynek kiváltsága a tévedés. Zsák
Kusztó harmincnak is kiváltság tévedni. Művészi vonás eme
géniuszok tévedése, sőt alkotás a maga pompájában a tévedés.
Tévedés, mely valljuk be, a világot mégis csak előre viszi. Hogy
tudományok tévelyegnek száz éveket, kerülnek zsák utcába, hogy
hitelvek kerülnek zsákutcába egy egy ilyen mányifikk tévedése
miatt, hogy mégiscsak maybe harminc tousend year, se nem tízenhúsz,
attól a géniuszokon rajta a mányifikk géniuszok pecsétje.
Ismétlem,
nem a Zsák Kusztóval ban nekem bajom, hanem azzal, ahogy mi ezeket
a Zsák Kusztókat megmányifikkoljuk.
Mert
például, ha egy asztalos téved, az szankcionálható vétek. Ezzel
sem akarok semmiféle asztalos tévedéséről erkölcsi prédikációt
tartani, hanem ugyancsak az általánosan elfogadott nézetekről
elmélkedem, miszerint egy asztalos elméretezése bűnebb mint egy
Zsák Kusztó több ezer éves saccolása, luftja. Az asztalos fél
centis elméretezése, netán vízmértéktől pár millimétert
eltérő állapot, az már világ vége, az már a pancserság
netovábbja. Rajta marad a khé pancser, khé komolytalan asztalos
bélyege.
Nem,
az asztalos egy egzakt dolog, ne már tudománynak nevezzem, mert az
asztalos kezemunkája nem tudomány, hanem elsajátítható
handkraft, némelyek szerint ha már másra nem jó, menjen
asztalosnak -féle szociális kiút, de semmiképp ne nevezzük
művészetnek. Az asztalos nem művész, rajz után reprodukál
valamit, ami vagy kijön vagy nem, de ne tegyük össze a Zsák
Kusztókkal egy napon.
Ha
ezek a Zsák Kusztók álmodnak valamit, azt mondjuk rá, hogy
legfeljebb egy excentrikus művész.
Ha
ezek az asztalosféle egzaktosok álmodnak valamit, azt mondjuk rá,
hogy ki tudja miféle sötét gondolatok jönnek felszínre a
tudatalattiból?
Fenti
gondolatmenetem igazolná mocskos álmomat, mely ki tudja miféle
mocskos dolgokat bányász ki a tudatalattiból az egzakt.
Freud
is álmodhatott amit akart vígan, neki is kjár az excentrikus
művész titulus filozófikus szinten.
Az
asztalosnak nem jár egyéb titulus excentrikája miatt, mert egy
asztalosnak nem jár semmiféle olyan ami művészettel, filozófiával
vagy bármilyen tudománnyal járna.
Magyarán,
hogy minél egzaktabb legyek: az asztalos ne álmodjon. Hanem nézze
azt a kurva méterest és vízmértéket. És a rajzot. Ha van ilyen.
Ha nincs rajz, akkor is szégyellje magát, tudnia kell rajz nélkül
is.
Mert
minek ez a sok felhajtás?
Telehold
andorrai éjszaka álmomban látomást láttam vala. Azt akit
múzsának hittem, rám se hederített, fogta magát, elment, ott
hagyott a szűk kapu aljában, ahol kóbor kutyákat rugdostam, mikor
pedig a szemüvegemet akartam trikómban megtörölni, elkeseredve
látom, hogy a bal lencsén több repedés vala pedig. Igen
elkeseredék álmomban, és álmomban is úgy tettem vala, mintha a
lencse repedésein keseregnék, pedig valójában azon keseregnék
el, hogy a múzsa faképnél hagyott. De még az sem igazán
keserített el, hogy a múzsa faképnél hagyott, hanem inkább az a
szégyenérzet, hogy régóta tudtam, hogy a múzsa rég elhagyott,
sőt még ennél is inkább az keserített el álmomban, hogy sosem
volt gyakorlatilag múzsám, hanem magamban voltam, ahogy mondta
valaki: szerelmes a szerelembe.
Mert
az az asztalosi nagy tévedés, hogy munkáját múzsák vezetik,
hogy munkájában maga a Szent Lélek lakozik és a Teremtő mint aki
jól végezte dolgát a teremtmény felett lebegteti Lelkét.
Nem
lebeg semmi sehol, csak a pénzt lebegteti az ember: bármikor
lecserélhető vagy. Nincs pótolhatatlan asztalos e világon.
Ez
ama kopernikuszi felfedezés, hogy a Föld kerek és tele van
pótolható asztalosokkal. Az asztalosok nem jönnek sehonnan, egy
szkill, egy handkraft, amit szorgalmasan el lehet sajátítani
iskolákban. Az asztalos egy társadalmi alkatrész, mely bármikor
pótolható, kicserélhető.
Nincs
semmi baj, nem azért excentrálok itt, mert baj lenne.
Csak
így élem meg napjaimat itt Andorrában.
Exilálva
banális hétköznapjaimtól...
Attilám Te nagyon szeretnél művész lenni, de ha értelmezed a szót, és szétbontod mű vész, vagy műv ész re, hát egyik sem természetes, emberi.
VálaszTörlésÉn mindig úgy éreztem, hogy munkámban művészetet művelek. Persze ezt nem mindenki értékeli. Akinek csak ajtó kell, nem látja benne a művészetet. Viszont én egy ajtóba is művészit vittem.
VálaszTörlésVagy inkább fogalmazzak úgy, mint a kövendi barátom: "nem vagy te hülye, csak kevesen tudják ezt"...